A nyár az mindig valami más. Évszakonfelülálló. Amiben több van, mint a többiben. És ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy ki hallott már téli zenékről, tavaszi zenékről, esetleg őszi zenékről, miközben a lehető legtermészetesebbnek vesszük azt, mi sem nyilvánvalóbb, kézenfekvőbb annál, mint amikor a nyári slágerekről beszélünk csak úgy.

Mitöbb listákat is kreálunk hozzá, és megmondjuk, hogy mi lesz a jó majd az év ezen szakaszában, mire érdemes odafülelni, és mitől lesz hangos a táncparkett, vagy akár csak az internet köre. Ha jól megfigyeltétek általában erről is szól a nyárkezdés, hogy mik lesznek azok a bizonyos slágerek, amikkel túl lehet majd élni a három hónapot, a meleget, a nyaralást, a semmittevést, az akármit. Ez eddig oké.

Most viszont jövünk mi és határozottan bontjuk az eddig megszokott formát, csavarunk rajta, és inkább arról témázgatunk, hogy mik voltak ezek.

Magyarul igen, szembemegyünk a trenddel, és arról seringelünk kontentot a nyár utolsó hivatalos napján, hogy mi volt az elején meg közbe. Helllllooooo, what the fish?

Nyilván ez utóbbi nem olyan szerencsés, és buzinagy látogatottságot generáló posztvállalkozás, tudom. Viszont az van, hogy...

Egyrészt bw miatt nehéz lett volna olyan zenékről írni, amik meg se jelentek. Hisz legidelálisabb esetben is az adott filmhez tartozó (film)zenék egy hónappal megjelenés előtt kerülnek csak polcokra.

Másrészt pedig amúgy se tartom hiperszuper ideának a kezdet kezdetén kinyilatkoztató puffogtatást. Már csak azért se, mert a közbe-közbe ismeretlenül nagyot szóló durranások kérdés nélkül felboríthatják a papírformát, amiről azt hittük korábban, hogy az winwin.

Tehát így állunk. Aki Thickeneket, meg Daft Punkokat akar, annak most jött meg, az elkattintási faktor, megengedem továbbmehet. Aki nem, és hezitál, mert valami desire vágyik, emlékezni arra, hogy miről is szólt a fáma, annak jelen pillanatban nincs és nem is lehet jobb választása nézegetni/olvasni,/hallgatnivalója ennél, arra a pár többszörös percre, ami az idei nyárból maradt még vissza.

Persze reklamációt akkor sem fogadunk, fogadhatunk el, ha később a későn érők végül itt és ebben találják meg majd az őszi, a téli zenéjüket. Ebben a szűkre szabott szubjektíven megálmodott tizesben, ahol egymást váltják majd a hindinél-tamilabb muzsikák.

Előjáróban annyit csak, hogy egy kis komment midegyikhez dukál, linkelve is vannak, a végén pedig már pluszba vizuálisan (dal és akár táncbetétek formájában, hol jobb, hol rosszabb minőségben, hol promóanyagban, hol végleges verziójában) tekinthetők meg a szeretett, közkedvelt dragontape alkalmazással összefűszerezve.

Azzal pedig gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy azért akadnak köztük olyanok, akik egy nyárra lettek tervezve, a garanciája addig tart, nemsokára le is jár. Viszont vannak akik mit sem törödve ezzel, tovább húzzák, nem állnak le ennyinél, és fittyet hányva beépülnek az őszi mindennapokba is, mert picit visszacsalják a nyári érzést és emlékeket, vagy mert egyszerűen annyira jók. Ezt már mindenki döntse el magában. Kezdünk. Kezdik. Nyári dallam égeti...     

10♫: Laila

Ki hogy áll az ismételgetéssel? Azzal, ha egy dalban sokszor, sokszor, sokszor éneklik el ugyanazt a szót, sort, akármit. Mert tudom, hogy van akinek ettől herótja van, így neki(k) most nem is túlságosan ajánlom a Lailat lailat lailat. Viszont akiknek ez nem para, mint itt személyre szabottan, azt hogy a fenébe ne invitálnám meg a nyár egyik legfülbemászóbb bw filmzenéjének meghallgatására. Mert tessék csak. Bár Poonam Pandeynél nem jobb és szebb, azonban így is egy tömör gyönyör. Verdikt. Olyan irtó kellemes, bébipopsi puha, cukormázas történet, daldarab, ami mellé hullámzás is javallott.    

9♫: Bismillah 

Erősen próbálkozom, de fura elképzelni azt, ahogy valaki tényleg Allahooooozik egy discoban, csápol, üvölti, amíg a csövön kifér #whitepeopleproblems. Persze ez is csak egy partiállatzene, ki veszi az olyat komolyan. Mármint szövegszerűen. Na de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy nem csak és kizárólag a lista, hanem az egész nyár legklubba-valóbb dala a Bismillah. Oda-oda pontosan, amiben hát bármiről is legyen szó azért csak catchy annyira, hogy a parkett mágnesként magához vonzon, ebben nincs hiba, challenge is accepted. Tehát akarom mondani, teljesen érhető és indokolt, ha még te is megmozdultál rá. Dansz.

8♫: Magajaathi

Alapjáraton életem az információ brókerkedés, hogy mindent tudjak mindenről. De itt az a faramuci szituáció állt elő, hogy annyit tudok erről, mint te, aki először hallja ezt. Ergó semmenyire se vagyok képbe a dalt illetően. Viszont tudjátok mit, csudába a túlértelmiségi énemmel, mert ez roppant mód szórakoztató és ennyi. Az meg, hogy kitől, miért, legyen már harmadlagos, mert végülis a zenét a zenéért szeretjük, nem azt, ami mögötte van. A Magajaathi pedig elmondhatja magáról, hogy a teljes ismeretlenség mocsarából felülemelkedve egy óriási nyomot hagyott ott bennem, a nyárban, a dalokat illetően. És jó oké, a klippel együtt üt igazán. 

7♫: Chennai City Gangsta

Lehet, hogy a Chennai Expressre idén sokan felültek #getonthetrainbaby, de a gangsztákkal kikezdeni még ő se tudott. Micsoda. Még esélyük sem volt ellene. Hiszen a jövő nagy reménysége, a következő AR Rahman: Anirudh Ravichander megint varázsolt a varázskalapból. De még milyet, és hogyan. És bár elpritamozta (másol) magát, az összes nyugati chartbustert összemaszalázta az utóbbi időből (Harlem, Gangnam, Gentleman), de a vicc az, hogy jól és jobban jött ki belőle, mint  az eredetiek. Most meg, hogy megcsinálta röhögve visszaadhatja nekik a kölcsönt, hogy tessék így kell ezt. Kiállásban gazdag, tyúkokkal színezett, yolovezérelt, Hard Kaur (hardcore), hip hop slágere lett ez az idei nyárnak. Még egy ilyet biztos nem találsz ezen a bolygón.   

6♫: Botal Khol

A zene is egy drog. Ájájó. A Kakkar tesók, ha azok, ugyanis kirúgtak a közhelyekből, és megkomponálták a számer legeszeveszetebb bw trekkjét. Túlzás is lenne azt írni rá, hogy tipikus slágere lenne az évszaknak. Hát még azt, hogy bw ilyenektől lenne hangos a szürke hétköznapokban. Viszont úgy karcol, ami mellett itt az összesmindenségű dal eltörpül meg monnyon le. Hiánypotló, levakarhatatlanul fülzsírtépő, és védőitalként funkcionál minden helyzetben. Tényleg, olyan, ami kell. Ha meleg van, ha nagyon meleg van, vagy ha annál is melegebb. Az egyik személyes kedvencem.  

5♫: Kudi Tu Better

Jelentem, a magas sarkok már a múlté, de azért szerencsénkre most sem maradtunk YOYO sláger nélkül. Viccelsz? Hiszen nem is nyár a nyár, ha a punjabi rapper Honey Singh nem veszi ki a részét belőle valamilyen dallal. Hát, kivette. De amíg az aktív kritikus tömeg a lungi dance sorait eszi-issza, mi addig egy yoyosabb-yolosabbat emelünk ki tőle, ezt a Bajatey Raho féle filmzenét. Ami a vajnál is simább, az egyszerűnél is fapadosabb. Márcsak azért, mert semmi humbukot nem főzőtt ki vele, csak azt hozta, amiért anno a Brown Rang miatt ráizgultunk. Ennyi meg pont elég, nem is kell több, cukor.

4♫: Violin

Csak most. Csak nektek hegedűfanok. Akik annyira imádjátok ennek a zeneszerszámnak minden egyes porcikáját, ahogy megszólal, vagy megszólaltatják éppen. Itt is egy szabályt erősítő rendhagyó kivétel daldarab, ami jól lereprezentálja, hogy nem csak a zene komolynak nevezett sze(g)letében van létjogosultsága ennek a mesteri hangszernek. Mert ha kell, akkor azok, akik értenek hozzá, képesek egy tamil nyelvű filmzenét is ráépíteni, úgy, hogy nem köntörfalaznak közbe, mint itt a Violinnál (címválasztás!). Szó se érje, szépen is szól. Hegedűcunamikontet, vigyázz kész jön. Girl gundello chotistha.

3♫: Ilahi

Ha a Mumford and Sonst a nemzeti összetartózás dalával mesápolnánk, akkor abból csak és kizárólag bw filmzene születhetne. És az hogy nézne ki? Pont így, ahogy a - YJHD filmből való - Ilahi. Mert Pritam szerencsénkre élt is soha vissza nem térő, tálcán kinálkozó lehetőséggel és összedobta nekünk #nánánánáná. De az igazság az, hogy a zeneschmittelés helyi császára nem is vallott ám szégyent, ez esetben sem. Dolgozott ebből, kölcsönvett abból, aminek eredményeképp megszületett az idei bw egynyári muzsikák életigenlési nagykövete. A dalbetétje meg je t’aime.  

2♫. Shuddh Desi Romance

Azt hiszem ez az egyik, ha nem a legjobb dolog bw filmzenében, ami csak történt, történhetett a szűk 3 hónap alatt. És ehhez mindössze egy kis tisztaságra, indiaságra, na meg romantikára volt szüksége, semmi más, egyéb hókuszpókuszra. Csak ennyire? Higgyétek el, bőven sok is lett már. Én meg valahol ilyenkor érzem azt, hogy szeretem szeretni bwot. Amit csinál, ahogy csinálja. Hiszen ezen se lehet hátradőlni, ez nem az a zene, amit egy tisztásra találtak ki, hogy majd erre sakkozol. De nem is a twistelni való a táncparketten. Ide se és oda se. Mégis akkora bugifaktor centralizálódik le benne, hogy nehéz nyugton maradni közbe. Imádnivaló, feelgood dalmese, amit még a szomszédoknak sem kell megmagyarázni.  

1♫: Pistah

Ne keresd benne a lényeget. Mert nincs. És akinek pont véletlenül ez is a perverziója, hogy dallampárti, formamazochista, és a tartalomra nagy ívben fúj, annak garantáltan nyerő választás lesz ez a malayalam filmzene (Neram c.). Hiszen ahogy írják is, halványlila értelme sincs annak, amiről szól úgy általában a Pistah. És talán ez is az oka az annyira levakarhatatlanul tapadó stílusának, hogy nem lehet elégszer betelni vele. A hozzá készült dalbetét pedig akkora kincs, hogy olyan nincs. Személyében köszönthetjük is akkor boldogságosan 2013 indiai legegynyáribb slágerét. #szomáridzsámákijárá