calacitra

Szerda az új Péntek. Az én napom. Ájájájó.

A Pragueról pont egy éve számoltunk be. Volt akkor poszter, teaser is hozzá. Azóta viszont semmi, nuku. Most meg csak lesünk, hogy augusztus második napján bemutatják nekünk, az indiaiaknak, ezt a pszichothrillert. Igazából éljen. Ez most a nap híre.

Koronázzuk is meg egy dallal innen, hogy így legyen kerek. A Botal Khol Tony Kakkar szerzeménye, amit még énekel is Neha Kakkarral együtt. És hát nagyon karc. POWAAAA himnusz. Letehetetlen egyelőre. Ez is lesz a védőitalom akkor a következő napokra. A meleg meg monnyonle.

Az van, hogy a Nasha daloktól mindenki mindent várt, csak pont nem ezt, amik lettek belőlük végülis.

Hiszen sokan megbélyegezték jó előre, hogy mert Poonam Pandey a főszereplő, és ez nem mozivászonra való, ergó a zenék is olyanok lesznek, mint ő maga. E helyett meg kaptunk egy édesebb (nem erotikus, vagy szexi), szórakoztatóbb, full nyugodt albumot, ami korrekt iparos munka, tiszteletre méltó, ha úgy tetszik.

A Tera Nasha meg a Laila kétségkívül évzenegyanúsak, kiemelkednek, de például a Goti sem csúnya. Ezzel a haszontalan, ártatlan, egyszerű vidámságával lekenyerez akárhányszor csak a fülembe kerül. Persze szemtelen is olykor a szöveggel, viszont ez simán belefér kategória, ez egy ilyen filmben nem oszt és nem szoroz.

A dalbetét is ehhez hű. Kicsit jaj, de azért szerethető dolog. Amúgy dallamtapadásra találták fel. Már ciki, hogy milyen könnyen a fejedbe száll. Egy ital sem képes erre.   

Még mielőtt megszóltok, csak jelzem, hogy elkezdtem már belehallgatni az Issaq soundtrackbe, el is jutottam valameddig, de aztán mennem kellett a Bentleyért, várt a balatonsound. Nyilván egyik se, csak kifogásokat keresek, mert még mindig nem értem a végére. Szerencsére azért a harmadik negyedév vége még odébb van, amikor dönteni kelljen az évzenékről, így van idő(m). Addig viszont egy Sachin-Jigar (nagyon hypeolom őket, tudom) szerzemény jöjjön erről az albumról, amiről hirtelen nem is emlékszem, hogy hallgattam volna. Lehet nem ért odáig el, mert akkor emlékeznék rá. Lájti, picit tucat, de különc is egyben. Pont olyan, mint amilyenek a szerzői. És ez most tetszik is.   

Aki él és mozog Indiában az a Raanjhannat majmolja. Ezek után nem csoda, hogy sikeres is lett a film. Mind a kasszáknál, mind a kritikus tömegnél így van ez. Most az ost szerzője, a zenék felelőse AR Rahman dalolászik egyet, szépen, picit lötyögve, úgy bealvósan.Egy biztos, nem ez a toptoptop kedvencem az albumról. Ami meg a filmet illeti, Aanand L Rai nekem zsákbamacska, szóval nem vagyok elfogult, inkább a főszereplők miatt (Dhanush-Sonam) várom, ha várom is egyáltalán valamiért.  

A SEL lett az új AR Rahman. Sajnos.

A szebb napokat is látott megélt bw zeneszerző trió most éppen a D Day koronggal fürdött be csúnyán. Egy igazi évzene gyanús zenétől eltekintve egyáltalán nem estem hanyatt a soundtracktől. Sőt. Inkább csalódtam. Ennél ők 641798-szer is jobbat tudnak. Egyedüli szerencséjük lehet talán az, hogy maga a film előzetese nagyon aláz, nem kérdez, így lesz miért menni a moziba el. De, és nem miattuk.