Az van, hogy a Nasha daloktól mindenki mindent várt, csak pont nem ezt, amik lettek belőlük végülis.

Hiszen sokan megbélyegezték jó előre, hogy mert Poonam Pandey a főszereplő, és ez nem mozivászonra való, ergó a zenék is olyanok lesznek, mint ő maga. E helyett meg kaptunk egy édesebb (nem erotikus, vagy szexi), szórakoztatóbb, full nyugodt albumot, ami korrekt iparos munka, tiszteletre méltó, ha úgy tetszik.

A Tera Nasha meg a Laila kétségkívül évzenegyanúsak, kiemelkednek, de például a Goti sem csúnya. Ezzel a haszontalan, ártatlan, egyszerű vidámságával lekenyerez akárhányszor csak a fülembe kerül. Persze szemtelen is olykor a szöveggel, viszont ez simán belefér kategória, ez egy ilyen filmben nem oszt és nem szoroz.

A dalbetét is ehhez hű. Kicsit jaj, de azért szerethető dolog. Amúgy dallamtapadásra találták fel. Már ciki, hogy milyen könnyen a fejedbe száll. Egy ital sem képes erre.