calacitra

Ahogy látom, csupa szépet és jót nyilatkozik az, akinek már megvolt a nemrég bemutatott Raanjhanaa. Bár a kritikusoknak ez nem inge, az aktív közönség van inkább oda érte. Sőt valakik még tovább is mennek, és úgy vélik Aanand L Rai filmje ott van az év első felének legjobb filmjei között. Vagy szimplán csak ő A Film. Mi egyelőre ezzel a legújabb dalpromóval kell, hogy beérjük a film megtekintése helyett, de jelen pillanatban ez is megteszi. AR Rahman most nem okoz csalódást. Szép muzsika.

Az élet is tele van meglepetésekkel. Pont tegnap írtam, hogy mennyire várom már ezt a dalt, mert annyira megfogott és szerelmes lettem belé a D Day előzetesben. Ma meg arra ébredünk, tádám, megjelent a D Day soundtrack, rajta a Dhuaannal, mert az a neve, mint az kiderült. Ne is mondjátok, alig hittem a szememnek, hogy jól láttok vagy nem. Nagyon félve nyomtam rá a playre. Akkor még a címét se tudtam, de nem is volt ez fontos. Inkább kezdtem az elején. Mert a SEL az SEL, ők szerezték a filmzenéket, szóval kérdés nem volt, hogy végigviszem a korongot, első számtól az utolsóig. És amikor már majdnem az összes lement, és letettem róla, hogy ilyen nincs is, nem létezik, lehet álmodom(?), akkor a tökutolsó dalként elindult, megszólalt, én meg elmosolyodtam. És örültem annak, hogy ez bizony teljes egészben is olyan jól karcol, mint a trailer alatt volt. Tetszik na. Lehet valakinek modor-modoros, túl himnuszos, pátoszos hangvétele miatt nem (lesz) a kedvence alapból, pláne ezekkel a hegedűkkel, meg kórussal a refrénben, de speciel valahol imádom az ilyet, mindig is vevő voltam. Meg kell olykor a danszos, balladás trekkek mellé, bőven elfér, van létjogosultsága. Az idei évből nem is nagyon tudok hozzá hasonlót. De jöjjön ő.    

Nem Title, hanem Titli. Csak mondom, mert én (is) benéztem. És aztán vártam okos fejjel, ügyesen-kényelmesen, hogy most jön a Cheanni aai aai aai. De nem jött. Amit most mégse bánok, egy másodpercre sem. Hogymi? Mert helyette olyat kaptam, kaptunk a Vishal-Shekhartól a Titli személyében, ami igen fülpornó. Legalább annyira mesterien szól, mint a címzene, amiből csak egy kis részletet ismerünk eddig. Az énekesek: Chinmayi Sripaada és Gopi Sunder kettőse számomra telitalálat, jól kiegészítik egymást, és még végre Srk is megkapta azt a plébekhangot, ami neki jár. Ez sokkal jobban is áll neki, mint a Vishalfélehang, sorry Vishal. De ez fakt. A láttotak meg ajajajaj, talán még a zenénél is jobbak. Az  Srk-Dee jodit egyszerűen öröm újra együtt látni. És ami a legszebb, a legjobb az egészben, hogy két percre el is felejtettem, hogy ez egy Rohit Shetty filmből való.           

Csak összeszedi magát a SEL is végre. Lehet ehhez pont Shruti Haasan kellett, aki színésznő létére most énekesi babérokra tör, és jócskán kiveszi részét az így, vele együtt az egész jóra és hangulatosra sikeredett Alvidaból, a D-Day legújabb dalából. Aminek promójához van most szerencsénk a továbbiakban.

De azért nézni is érdemes, nagyon romantikusos, miközben én már alig tudok egy helyben nyugton maradni, mert annyira várom, hogy jöjjön már inkább, legközelebb az a dal, amit a trailerben lőttek el. Az előzetes is rendben volt, de csak a zene miatt több tucatszor játszottam vissza, újra és újra. Első fülre szerelem volt.

Addig azonban pörögjön az Alvida, Shrutival, akiről tudtuk, hogy énekelget, de hogy ennyire szép hangja is van mellé az meglepetés volt a javából. Legyen nektek is, ha bár most elárultam magam, és őt is egyaránt.

Biztosan kérdezték már sokan, de én még nem: Sherya Ghoshalnak hogy lehet ilyen csudaszép hangja? Ezt a Bhaag Milkha Bhaag dalt is úgy bearanyozza, hogy nehéz rosszat mondani róla ezek után. A fránya vigye el. Pedig van mikor, ő is kevés, a dal, a dalszöveg nem találkozik össze vele, nem passzol hozzá igazán, de itt az O Rangrez refrénjében megint nagyot dalolászik. Hm, nagyot??? Nem a legjobb szó rá, mert egyáltalán de nem hozza és énekli le a csillagokat, csak úgy tipikusan shreyaghoshalosan varázsol, ahogy azt szokta. KirályNŐ.