calacitra

A Bombay Velvetet forgatják. És erről még a sajtót is jól megtájékoztatják. Úgyis olyan gyakran jár oda bw mozit készíteni, ezért is beszélnek róla picit többet ilyen kisszabású rögtönzött event keretében. Ahol ott vannak a színészek, a rendező, a producer, mindenki aki számít, hogy elmondja, hogy mennyire jó itt, együtt, meg hasonlók.

A most következő videóban azt láthatjuk, hogy éppen a fő-főszínészek: Anushka és Ranbir lenyilatkozok pár szépet és jót és szépet meg jót. Nyilván a közhelyszótár minden egyes elemét kihasználják, de hát nincs ebben semmi rossz, ilyenkor ez megy. A film pedig majd jövőre fog, karácsonyra érkezik.

Bár ez nekem sántít, mert mintha Anushka másik filmjét, a Peekayt, is valamikor 2014 végén mutatnák be, heh. Szóval egyszerre két film, egymás után, az azért sok(k) lenne, nem. De hát ha szeret dupla vagy semmit játszani, tőlem oké, benne vagyok. Látatlanba nézném is őt és őt, foglalok is rá jegyet mindkettőre, ezen ne múljon most pontosan. 

A Zanjeer megint az a film, ami bármilyen és bármennyi vállalhatatlan promót le tudna tolni a torkomon, mert már nem érdekel, látni kell, ez fakt.

Meg erre jöttem rá most, hogy vannak ilyenek. Hiszen mindig csak arról beszélünk, hogy a dalbetétek így meg úgy fontosak, eladják az egészet tokkal vonóval. De van ez így se. Amikor pont az ellenkezője történik ennek, mint ami itt a Zanjeernál. Hogy beesik egy Pinky, ami abszolút mélypont volt itt, és még az se tud eltántorítani a céltól.

Szerencsére, a Lamha Tera Mera már egy jobb kiadás. A soundtrack élharcosa, elitdarabja ő (Mumbai Ke Hero a favorit továbbra is), amit most vizuálisan sem sikerült tönkrevágni. Bár hozzá kell tenni, hogy Priyanka overacting mérője azért kiakad, de ha elsül a fegyver, már neki se olyan nagy a mellénye. Amúgy jól néznek ki egymás mellett, egymásnak. RCT király, a dal is kellemes, tgif.    

Ez az agyontáncolt, jól koreografált, színes-szagos wannabe item number kezdésnek meg is teszi. Ha már a trailert úgy elszúrták a Besharamnal.

Szóval, az azt követő csalódást Ranbiréknak el kell feledtetni, és erre kiváló eszközök a dal, betét, promók. Lehet törleszteni, reményt csiholni, hitet pumpálni, kádba lyukat vágni, meg egyáltalán felállni onnan a padlóról (KO), ahova került a Besharam. Vagy ahol és ahogy kezdte ezt az egész marketingfolyamot. Ez tényleg szégyentelen. Ranbirra nézve is, aki nem ilyen filmekhez van hozzászokva, meg mi se.

De mondom, a Love Ki Ghantival már kettesbe kapcsolnak, és úgy tűnik, hogy Lalit Pandit és az ő zenéi jelenthetnek gyógyírt a kezdeti bajokra. Meg ott van a helyszín Delhi, a koreofelelős Papu Mallu is, akik mind-mind kitettek magukért itt, ebben a dalbetét promóban.

Harmadszorra már egészen meg is szerettem. És tudjátok mit, pont az tetszik benne, hogy valahogy a régi időket hozza vissza. Olyan hangulata van az egésznek. Fűszeres, ízes, Lalit Panditnak köszönni. De látottakban se szenvedünk hiányt.

Rendben van. Folytatás innen akkor, remélem tovább feljebb. 

Helyreállt a világ rendje. Pritam magát és egyúttal Shahidot is visszahozta ezzel a dalbetétpromóval bw élvonalába. Ez nem kérdés.

Hú de kellett is már egy ilyen. Egy ilyen semmi jelentéssel nem megáldott amúgy fasza kis bulizos trekk (nekem a ketchup song ugrott be elsőre). Mostanában hiánycikk lett, még szerencse, hogy Pritam ehhez is ért, ha nagyon akar.

A Phata Poster Nikhla Hero kedvéért pedig most elő is vette, hogy tud, csinál egyet a diszkók népének, meg nyár van még, hiába számolunk vissza, dansz hát fiúk-lányok. 

Shahid Kapoornak meg ha akarnál sem tudnál olyat mutatni, amit ne tudna eltáncolni. És itt végre jól kijön neki is a lépés. Az eggyel korábbi PPNK dalt nem komáltuk túlságosan, nem is maradt meg igazán. Bezzeg ezzel szemben ezzel viszont nem tudunk most betelni. Olyan az egész, hogy bűn lenne már, ha jobb lenne. Aki pedig van annyira mazochista, vagy csak elkapta a dallamtapadás gépszíja, annak van még ebből több is. Mindjárt full, teljes hosszban is meghallgatható, hogy hányszor is szerepel a dalban a bananas szó.

Én itt se vagyok, megyek számolni. A hét ennél jobban nem is adhatta volna a tudtomra, hogy elkezdődött. Észre sem vettem. A ma himnusza, nyissuk is meg a hetet, csapjunk bele a hónap közepébe, fel a kezeket, fel, a, kezeket, és nem hallom, hangosabban mondjuk, hogy "let's go bananas bananas bananas bananas bananas bananas bananas" (7x) Jó lesz ez.

Na nem a film, ettől még nem adták le, nem lettem lekenyerezve, de egy picit jobb már a lelkemnek a trailer után. Shahid is milyet rokkol már, ő kérem a táncparkett Hosszú Katinkája. 

Tátárátátá... Azok filóztam, hogy ha most nagyon meleg lenne (ami volt, elmúlt) nem esne ennyire jól. Egen. De mivel nincs, így teszem-veszem-rakom a dolgaim, nyugodtan, para nélkül, mialatt szól ez, a Madras Cafe egyik dalpromója. Kiskanálnyi nyugtató. Zebunissa Bhangashnak pedig olyan szép hangja van, mint amennyire természetes Rashi(!!!nem az!!!) Khanna. Szép párt is alkotnak onscreen John Abrahammal. De azért azt tegyük is rögtön hozzá, hogy ezt a filmet se a zenéiért fogjuk szeretni előzetesen.