Ez az agyontáncolt, jól koreografált, színes-szagos wannabe item number kezdésnek meg is teszi. Ha már a trailert úgy elszúrták a Besharamnal.

Szóval, az azt követő csalódást Ranbiréknak el kell feledtetni, és erre kiváló eszközök a dal, betét, promók. Lehet törleszteni, reményt csiholni, hitet pumpálni, kádba lyukat vágni, meg egyáltalán felállni onnan a padlóról (KO), ahova került a Besharam. Vagy ahol és ahogy kezdte ezt az egész marketingfolyamot. Ez tényleg szégyentelen. Ranbirra nézve is, aki nem ilyen filmekhez van hozzászokva, meg mi se.

De mondom, a Love Ki Ghantival már kettesbe kapcsolnak, és úgy tűnik, hogy Lalit Pandit és az ő zenéi jelenthetnek gyógyírt a kezdeti bajokra. Meg ott van a helyszín Delhi, a koreofelelős Papu Mallu is, akik mind-mind kitettek magukért itt, ebben a dalbetét promóban.

Harmadszorra már egészen meg is szerettem. És tudjátok mit, pont az tetszik benne, hogy valahogy a régi időket hozza vissza. Olyan hangulata van az egésznek. Fűszeres, ízes, Lalit Panditnak köszönni. De látottakban se szenvedünk hiányt.

Rendben van. Folytatás innen akkor, remélem tovább feljebb.