calacitra

Nyugtassatok meg, hogy Shahid Kapoor nem rokkant bele ebbe, a romantikus hangvételű dalbetétbe. Mert szegény srác annyira kerülte már ezt az egész láv témát, hogy csak azért is szembe jött vele egy a Phata Poster Nikla Heroba.

Nyilván leesett neki is, tisztában volt vele (azt meg élből nem mertem írni, hogy a forgatókönyvet olvasta, bw na), hogy egy maszalában az akción, a drámán, a vígjátékon túl, ez a műfaj is szervesen képviselteti magát mindig, de mindig és örökké, viszont ennek aztán lett is ára. Amit a kémia bánt.

Hiszen közte és Ileana között valahogy nincs meg az a fajta szikra. Azt persze kétségtelen, magam sem vitatom, hogy jól mutatnak egymás mellett, de ha visszamegyünk a Barfira, ahol Ranbir volt a színésznő oldalán, akkor van is mindjárt egy összehasonlítási alapunk. Egy igen jó, mert ott ezzel semmi baj nem volt. Nagyon érezték egymást, és ezt nézőként is érezni lehetett.

De szerencséjére ez a film, ez a műfaj pont olyan lesz, amit még egy másodpercig se érdemes komolyan venni, így ezen felesleges is lenne túlságosan fennakadni, és elcsámcsogni rajta, hogy miért igen, vagy miért nem. Arról is nem szólva, hogy a dalra és betétjére egy árva rossz szót nem lehet ráaggatni. Színorgazmus, fülgyengéd, Shahid meg napszemüvegben mester.   

Totálisan bezsongtam, amióta csak láttam azt az Aamir Khan csupasz háttestet. Vagy nem is attól, hanem magától a ténytől, hogy Dhoom lesz újra, a Dhoom megint karácsonykor. Let's Rock! Aki meg nem várja, attól nem is várok már el semmit. Lehet menni, de lehetőleg a mozikba.

És ne is kérjetek ajándékot, helyette egy mozijegyet erre. Na nem erre, mert ez a táncdalbetét még a kettes részből való, de instant örök klasszik, az új rész is remélhetőleg hoz hasonlót, bár Aamir aligha fog úgy danszolni majd benne, mint Hrithik itt.

A harmadik meg, ami a hét legnagyobb híre, hogy az indokolatlan bw munkanélküli Diana Penty OTT LESZ a filmben, a harmadik részben. Jóvan akkor #önvállveregetés, szóval megéri írni a blogot. Olvasnak minket. Bár halkan jegyzem meg, kisbetűben idebiggyesztve, hogy már az első részben is cameozott ám. Most meg visszatér. Gyönyörű, nem találok szavakat.

Ti se gondolom, hiszen már csak egy hét a nyárból. Augusztusnak lőttek, rászámolnak. De még van idő, hosszúak az éjszakák, ne is foglalkozzunk vele. Mert még ma ma van. Dhoom Again nektek. Dádádádádádududududummm. 

Még ha sokak szerint most el is pritamozta magát a Sachin Jagir, nincs ember a földön akit ez tényleg érdekelne. Pláne azok után, hogy meghallgatta ezt, a SDR legújabb dalbetétjét. Ja meg táncos betétjét IS. Mert klassz.

Jó, most erre mondják az okosok, nem hiába olyan - klassz, hiszen régen minden jobb volt, és ez abból lett. De néhány átfedésen túl, azért nem csak a zene miatt működik piszkosul a title song. Persze így is évzenegyanús a drága, azonban a színészektől kezdve, a kémián át a helyszínekig (India evör) meg a koreo'ig úgy kábé minden rendben van vele. Nem lehet belekötni, nem is érdemes. Szem, száj, fülorgazmus az egész. Imádnivaló, 2:16-nál pedig már te sem tudsz faképet vágni hozzá. Bugi költözik a testedbe, sudh dészi dészi dészi romansz, és csak azt sajnálod, hogy ilyen rövid. Még hogy három perc? Azmi? Nekem ez konstans végtelenítve szól 5 napja már. Megunhatatlan. És régen is volt már olyan, amikor első hallásra szerelem volt egy filmzene. Ez meg olyan.    

De hogy mondjunk valami rosszat is: a Sachin Jigartól nem kapunk már új zenéket az év hátralevő részében. Tehát igen, igaz, az utolsó nagy dobásuk volt a SDR. És nagynak nagy is lett. Annál nagyobb. A címzene is úgy hozta vissza a nyarat ezekbe a napokba, mintha csak most kezdődne. Öröm hallgatni, nézni, fun.

A többi filmzenével kiegészülve pedig az egyik legjobb korongjuk lett ez az idénről, ami a mókuskerék elhagyása előtt egy jó kis cliffhanger. Maradok is velük, náluk, sőt, egészen kiváncsi is vagyok mit hoznak majd össze nekünk a jövőben. Arról nem beszélve, hogy tavaly után akkorát léptek előre, feljebb, hogy azt minden traffikos megirigyelné. Ki merem jelenteni: ez az ő évük volt zenei szempontból, még akkor is, ha nem ők csinálták az év évzenéjét (csak néhányat azok közül), de marhára befutottak, és már ott tartunk, hogy bizony kell is velük számolni, meg hallani fogunk még róluk. És szeretnénk is.   

A film meg, hogy mennyire hidegen hagyott a legelején? Bezzeg most. Készülni moziba be, akkor még úgy is ráértek, csak egy napra rá lesz a nagy esküvő.   

Ha ott lettem volna akkor, amikor Ranbir igent mondott erre a filmre, akkor nemet mondott volna. Röviden ennyi a véleményem erről a dalbetétről. Hogy hosszabban? Biztos nem hagynám, hogy ilyen és ehhez hasonló leátlagolt, tesco-retro-discoféle mókásnak egyáltalán nem mókás filmekben adja el magát, mint a Besharam. Főleg az, és azok után, hogy az utóbbi két évben halálra gyűjtötte magát különböző díjakból. Amik tegyük hozzá, azért jó helyre is kerültek. Meg amúgy is, Ranbir majd' khanérett lett, mindenki benne látja a következő, eljövő Shahrukhot, szóval nem kéne ezzel semmissé tenni mindazt, amit mostanság csinált bwban, és tényleg kalapmegemelő szerepeivel, szavama mondom. Ahogy azt is, hogy több kakaóval ez a dal is vállalhatóbb lenne. Így se kuka, de nem is jön át. Messzebb van ez az évzenétől, mint István a király István a királytól.      

Nem akarom tudni. Nem akarom tudni. És nem akarom tudni. 1 percnél inkább otthagytam, elváltak útjaink. Ti azonban nézzétek, biztos szép, csak aki a filmet is látni akarja, nem hazavágni az élményt, emiatt, az maradjon ki most ebből a körből inkább. Fura, hogy pont ezt mondom, meg én mondom, meg bw moziról mondom, de hát majd majd majd, megéri várni rá, találkozzunk a filmben, ha megjelenik akkor. Viszlát hát Dhuaan, bár szeretlek, mint zenét. Soha nem mondd, hogy viszlát...