calacitra

Úgy döntöttem most rövidre fogom. Egyrészt azért, mert inkább a lényeget olvassátok, meg hallgassátok, mint a rizsát. Másrészt azért, mert nagyon nem tudok mibe és miért belemenni. De várjatok ezt azért még kifejtem.

Szóval bw nem hagyott minket cserben. Hozta a kötelezőt, és még talán egy picivel annál is többet. Évzenék jöttek-mentek, negyedévenként jelentettük is őket az megvan, amikből bár nem volt nehéz kihozni a top társaságot, viszont pl a szívem szakad, hogy egy észbontó Mein Senti Hoon lemaradt így is.

De amik maradtak, azokat komolyan bárhol, bármikor, bárkivel. Ha koreográfiára nem is vagyok kapható sokszor, azonban dalszövegre, wannabe arijitsingheskedésre, plébek éneklésre annál inkább.

Verdikt. Jó év volt ez na. Vagy soha rosszabbat igazából. Jobbat azért nagy nehezen elviselnénk. De rendben volt, mind emberileg, mind szakmailag és évzeneügyileg. Erről már a saját fületekkel is megbizonyosodhattok a hajtás után.

Mit is kívánhatnék. Másnapot, embertelen mennyiségű tooh rázást, twsitelést, fülpornót. Bw már megtette, amit neki kellett. Most te gyere.

Tavaly divat volt, most meg idén már divatabb lett (nemcsak) bw filmzenéket fűszerezni csak úgy. Talán minden tizedik filmre jutott is egy mashup, ami nem sok, de pár évvel ezelőtt még azt se tudták ott, hogy ilyen létezik, vagy ha tudták, akkor nem volt ki csinálja.

Szóval, ahhoz képest nagyon bejött a számítás. Meg alapból sem butaság egy olyan országban ennek vállalkozást nyitni, ahol a filmek úgyis a dalokra épülnek. Van létjogosultsága.

És mégha nem is gombamód szaporodnak, de szép számmal szerepelnek, és kapnak helyet soundtrackeken, vagy külön, külön videóban, esetleg filmek végén, stáblisták alatt bevágva, a legjobb pillanatokkal aláfestve. Így kell ezt. De ha nagyon beindul a szekér, lesz ez másképp, rájönnek majd hogyan máshogy.

Addig viszont a képlet adott, ami egyszerű. Van 3-4 húzónév a szakmában, aki szakmázik, és adja a nevét ilyenhez, sőt nem is csinálja rosszul. Nyilván neki is van rossz napja, és az se utolsó, hogy miből dolgozik, de ha minden kirakó a helyén van, a helyére kerül, akkor abból mindenki csak nyerhet. Ő, a film, meg mi is. Annál jobb leosztás alig ha van.

A most következőkben a zenemaszalázás helyi nagykövetei adnak ízelitőt abból, hogy ők hogyan csinálják. Egészen jól. Hiszen csak és csakis a legjobbakat hoztuk el, és mutatjuk be.

Nincs is más hátra, menni előre fejjel a zenének, aztán ne lepődjünk meg, hogy ha az egy másodpercre jutó azonos ütemek összáma érthetetlenül kevés lesz.

Ha bw filmeken múlna csak, akkor továbbra is üres lenne a falam. Nem teljesen, de éves szinten nem tudna annyit adni hozzá, hogy abból mindenhova jusson. És oké ez sok egyéb más befolyásoló tényezőtől is függhet (szoba, annak nagysága, vagy poszter, annak a mérete), de az egész üzenete nemcoelhosan szimplán annyi volt csak, hogy most se a plakátjaiért szerettük bwot, meg a filmeket. Ahogy eddig se, és ezután se.

Ennek ellenére persze én vagyok a legboldogabb ember, ha bármelyiket is magaménak tudhatom, legyen akármilyen is, akárhonnan, - és gondolom vagyunk még ezzel egy páran. A régi is kincs, ahogy azokat rajzolták, kézzel, meg festették, maga volt művészet. A mai is valami olyasmi, kicsit már gépiesítve, ilyen programmal, olyan stílusban, de azért a kreatívitás bwban mára sem lett hiánycikk. Ha akarnak, kijön a lépés, tudnak olyat is, aminek keresni se kéne a helyet, az megtalálná magától.

Szumma. És bár még mindig több rossz van, mint jó, valamint tudjuk, hogy az emberek 1%-a választja így ki a filmeket, ez alapján, ránézésre, de hát amíg létezik, és van ez a plakátkészítés különműfaj, éljen a marketing, addig lehet miből válogatni, és ilyenkor év végén ítéletet mondani arról, hogy melyik is az, amelyik a poszterek posztere. Amit csak arra találták fel, hogy hazavidd, gyűjtsed, kirakjad, megőrizd és a többi.

Itt is vagyunk no, helyben volnánk. Következzenek is a legjobb bw plakátok 2013-ban. Akinek meg van belőlük felesleges, ne tartsa vissza, küldje. Bár karácsony már nincs, de hát az ajándék az mindig ajándék. Ilyeneket lehet, ezeket szerettük nagyon, el is mondjuk miért, és meg is mutatjuk őket, hogy azért. Lehet nem érteni vele egyet, nem is kell. De azért ők a legjobbak.

Az év véghez közel felgyülemlő mashupok minden igényt nem elégíthetnek ki, de azért tehetnek arról, hogy úgy zárjuk le, amilyen volt valójában. Az összes szépségével, és hibájával együtt. Az biztos, hogy Kiran Kamathnak ez nagyon nem jött össze, elcsábulásnak helye ott nemigen volt, viszont Dj Freestylernek már madjnem sikerült elhitetnie velem, ezzel a mesáppal, hogy voltak normális filmzenék is, születtek 2013-ban, yep. Haza és haladás, talán már egy következő vállalkozással én is ki lennék békülve teljesen. Ez meg addig megteszi, szódával, de ha nincs más meg kell tanulni ezt a szakmát, ha már senkiháziak kezében van.

Izé, Sidharth Malhotranak van mit még tanulnia. Meg van mit rajta faragni, egy-két film erre nem lesz elég, az már most előre bizonyos. Már pedig, ha belőle akarják kifaragni a következő Sharukh Khant, akkor lesz dolguk rendesen. Hiszen ebben a dalbetétben is eléggé rezsikcsökkentésesen tolja. Próbál ellazulni, de inkább kő lesz belőle, vagy az marad.

Szumma. Ettől se jön a lábamba bugi, ha őt látom. Viszont azért nem csak rajta megy el ez a dal és betét. Ami a Drama Queenre hallgat, és a Hasee Toh Phaseeból való. Mindenhogyan kevés. Tipikusan jut is, meg marad is esete. Jó is lesz meg nem is. Ámbátor a Vishal Shekhar se gondolta ezt komolyan. A kurvaállat GTPM után ezzel ideállni, szégyen és gyalázat.