calacitra

Egyre jobban úgy fest, hogy Siddhart Malhotra lesz az új és következő Ajay Devganom. Akivel valahogy nem tudok dűlőre jutni. De Sidnek legalább szerencséje van, annyiból, hogy fiatal, és van ideje még megkedveltetnie magát velem, Devgannal ellentétben, aki már soha (ne mond hogy soha) talán. Persze az is lehet, hogy Srk is így kezdte, aztán meg tessék mi lett belőle. Szóval nem írom lea fiút, cask nem bízok benne, ami azért mégis más tészta. Meg ennek ellenére a Punjabi Wedding című dal is egészen elviselhető kategória, vele együtt is. Habár zeneileg nem áll fényesen, meg koreoügyileg se. Van baja bőven így is. Lehet még se olyan jó ez, és elhamarkodtam... 

Azt hogy ti nem értitek, még oké, de az, hogy már én se, az valahol megmagyarázhatatlan. Legalábbis az a része, hogy tavaly AR Rahman muzsika nélkül maradt a legjobb bw dalok 20-as mezőnye, miközben a Raanjhanaa nem szűkölködött jó dalokban, és mégis oda jutottunk. Valahol tehát megérkezett, visszatért a medzsik a zsenitől, de ha választás elé kényszerültem, már alulmaradt a többiekkel szemben. Viszont nincs idő ezen sírni, sokat, mert ez már 2014. Annak a zenéje, a Highwayből, Imtiaz Ali új filmjéből. A Patakha Guddi a Nooran tesók vezérletével, és AR Rahman gatyáját felkötve próbálja nekünk a Rockstart megidézni, és felidézni bennünk, amikor még tudta, mi az a zenekészítés bw módra. És nem is teszi ezt rosszul. Már nem mondok semmit, nem visz el az első fülszerelem. De azért arról gyorsan emlékezzünk meg itt, hogy hallgatni kötelező.   

Bocsi Sohail Sen meg Gunday, de az előző dalbetét sokkal impresszívebb volt. Oké ez priyankachoprasabb, színesebb, vegyesebb, gazdagabb minden széppel és jóval ellátva, de se hogy se de nem elég, hogy egy Jashn e Ishiqa legyen belőle. Vagy azt a hatást, élményt hozza el ide most nekünk, újra, másodszorra. Ettől még nem tettem le a filmről, csak az agarakból visszavettem, meg a hypeból, hogy legközelebb már legyen miért örömködni.

Ne legyen igazam, de továbbra sem látom ennek a filmnek a helyét. Félő, hogy bele fog süllyedni a középszerbe, átlagos lesz, meg egy tucat. Amivel talán nem is lenne baj, mert sokaknak ez is elég, viszont talán ebben az esetben egy ilyen színészgárdával, akik törnének fel, mint a talajvíz, ez annyira mégse magától értetődő. A színészek se biztos, hogy jó döntést hoztak, amikor igent mondtak erre, a Hasee Toh Phaseera. Hát még a Vishal-Shehkar, akik valahogy nem kapták el a fontalat, még most se, másodjára se. Azért reméljük a legjobbakat a folytatásra.

Pedig Deepika Padukone azt mondta a Koffee with Karan egyik adásában, hogy bizony közötte és Ranveer Singh között nincs az égvilágon semmi. Nem járnak, gurulnak, vagy ilyesmi, hanem csak és csak is és kizárólag barátok. Erre fel jött a hír, meg a képi bizonyíték éppen az ellenkezőjéről, arról, hogy Dee 28- születésnapját (tényleg hábé, ha már itt tartunk) na vajon kivel ünnepelte meg. Hármat találhattok. És a legszebb az egészben, hogy New Yorkig meg sem álltak az ünnepléssel, ami szerint nagyon nem akarták, hogy együtt lássák őket. Akik ott voltak, azt látták, hogy miután felismerték őket (basszus már NY-ban is tudják mi az a bw), Dee azért nem örült annyira neki. Később viszont csak megeresztett egy photot, hiszen a rajongók mégis az elsők.