calacitra

Aj de nehéz elengedni 2013 kezét. Legalábbis bw zeneügyileg. Kell egy kis idő még, pár nap, amíg arról-erre rászokok. Addig viszont egy percig se bánom, hogy későn érő vagyok, a múlt megszállottja, addig, amíg az ilyen DJ Shadow mashupok vesznek körül. Jó is lett. Teljes maszáláság, van benne party, dráma, romantika-szekció, és mégse hullik darabjaira, vagy lenne a megszakítás miatt rossz érzésünk. De hát ezért bw. Ők értenek hozzá. Meg Dj Shadow is, aki a tuctuc elemekkel együtt is ezt a fasza mashupot hozta le közénk. Olyat, amiért lehet szeretni 2013-at, ugye Kiran Kamath!

Csak egy hajszálon múlt. Mert amikor már majdnem a Jai Ho legújabb és legérdektelenebb dalbetétjére váltott volna a kontentáradat következő posztfejezete, akkor Amit Trivedi kettőezertizenégyesített Sadi Galija (hasonló, eskűvös, és kanganaranautos) a semmiből felbukkanva, a mellékvágányon, a surranópályán beelőzte. És itt is van, itt találta magát, voálá.

Még szerencse, mert amúgy se jutott volna eszembe semmi arról, míg erről, a London Thumakdaról annál több. Amit már hallgatni is fülgyönyör. Amúgy a Queen c. film egyik betétdala, bár sokat nem nagyon foglalkoztunk vele eddig. Viszont az, hogy Amit Trivedi igen, az már egy felkérés meg felhívás a keringőre, hogy aztán mi sem maradjunk ki belőle.

És habár a zenei rendező le se tagadhatná, hogy köze van ehhez a dalhoz, attól még ez egy jó kiadós indiai wedding song. Amire szívesen lehetne is ropni. Fogják is azt hiszem. Teljesen joggal. Még nekem is esküvőhangulatom lett tőle. Ide is nekem a mennyasszonyt, meg a Sadi Galit és ezt mellé, aztán holtodiglan-holtomiglan evör.

Nem hiszem el, ha nem látom. Nem hiszem el, ha nem hallom. A WTF különkategória napi nyertese ez a One By Two dalbetét promó.

És aki tudja a választ arra, hogy mi történt Abhay Deollal, azzal, aki nem egy filmben csillogtatta már meg káprázatos színészi tudását, na meg a zenét jegyző Shankar Ehsaan Loyjal, akik ugyancsak nem ma kezdték, az küldje a helyes válaszokat ide vagy bárhova.

Mert kell valami logikus magyarázatnak lennie, találni arra, hogy ez a csoda itt hogyan születhetett meg egyáltalán. Nélkülezhető.

Nem igazán tudom megállapítani, hogy milyen lesz ez a 2014, mert két nap alapján so-so, de Vaani Kapoorral (tavaly debütált ügyesen a Shuddh Desi Romance c. moziban) talán együtt még a világvége is túlélhető lenne, ha jönne aztán mégis. Elvileg most a januári (indiai) FHM magazinban láthatjuk az ijú tehetséget, bw új üdvöskéjét. Lapoznánk is. És, sőt, több is van ott, ahonnan ez jött.

Nektek. Meg egy posztert mellé valaki kér?

Amúgy azt hittem, hogy 2013 van még, vagy az kezdődik újra (nonono, abból elég volt egyszer is), mert tavaly is a Chennai Express marketing ha nem is percre, de azért napra pontosan az év első két napjában mutatott be magából valamicskét. Egy posztert, ahogy itt, ahogy ez is. És amit személy szerint nem tartok jó húzásnak, még akkor se, ha a cím adja magát, haha.

Egyrészt, mert a Happy New Yeart csak október végén fogják vetíteni először, míg a CE azért előbb jött, jóval. Másrészt, mert annyi csúsztatás van ezen a poszteren, mint a curlingben. Players utánzat az egész, meg gagyi. Harmadszor csalódtam Farah Khanban (bár a legutóbbi rendezése óta hisz is valaki valamiben, amiben róla van szó), hogy tényleg ugyanazt az SRK kártyát játssza ki, amit Rohiték csináltak. Ciki. 

Ettől még város a várós.