calacitra

Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Itt a vége. Ergó ennél több jobb és rosszabb bw filmzenét már nem fogunk hallani 2013-ban, 2013-ból. De talán nem is baj, mert ha menni kell menni kell, és igazából az, hogy így lett vége egyáltalán nem bűn. Hiszen ha azt nézem, az első három havi termés után kábé ez a negyedik negyedév adott olyan magas labdákat, amikre szívesen lehet visszagondolni.

Persze lehetnék mazochista, és kérhetnék még többet a jóból, az évzenékből, nem csak egy három havi kilencre valót, ami valljuk be tényleg kevéske, de akkor se nem leszek. Már csak azért se, mert tudom, hogy ezekből nem egy mondhatja el magáról, hanem négy is, hogy évévzene a drága, és meghívást kapott az év végi legek, legjobbak, top 20 mezőnyébe. Ahol esélye van megkaparantani akár a legszínesebb érmet is. Mert hát vannak annyira jók, ennyit elárulhatok előjáróban.

És szerencsére, szerencsénkre, a dalok mellett az albumok sem vallottak szégyent. Sőt. A Ram Leela, a GTPM, vagy az R... Rajkumar soundtrackje is vállalhatóan vállalható, és nem csak egy, vagy kettő, vagy három daldarab miatt. Hanem úgy egészben működnek, szerethetőek, és lehet is szeretni őket. Nagyon. A majdani végelszámolásban velük is komolyan számolni lehet ebben a különversenyben.

Tehát szumma ide vagy oda, az évzáró egész jól sikerült. Az utolsó nagy dobások megérkeztek, ahogy azt kell, picit meg is mentették az évet, bwot, aki a köztes hónapokban nem igen talált vagy éppen adott magára olykor. Hiányoztak is az ilyen filmzenék, onnan, de hát a célban kell elsőnek lenni, nem pedig a célegyenesben. És na tessék, bw jókor is volt jó helyen, soha rosszabb időzítést, és lezárást.

Köszönjük is akkor az egész éves, estés, négy darab negyedhavi filmzenékkel teli figyelmet, mert legközelebb már a legjobbakból is a legjobbakkal, a krémmel térünk vissza már. Azokkal az évzenékkel, akik megcsinálták, véghezvitték, abból az évzene gyanús 40 daldarabból (van annyi össz, most nem számoltam össze) törtek ki és fel, hogy megmutassák mi volt A zene bwban, 2013-ban.

De addig még aludni kell pár napot, meg egy karácsony is útban van és lesz, arról nem is beszélve, hogy az utolsó negyedév filmzenéi még csak most jönnek, jelentkeznek, hogy mi még itt vagyunk. Oké gyertek csak. A dragontape közreműködésében akkor szóljanak is ők, mert megérdemlik. Ti meg iszkoljatok, twisteljetek rá, plébekeljetek, veressétek, rázzátok a tooht, mintha holnap nem lenne ünnep. Ohwait...

Ha már hó itt nem lesz, legalább van egy Arijit Singh, aki a Yaariyan egyik legcsudaklasszabb dalával, a Love Me Thoda Aur ral hozza el most azt, meg ünnepi hangulatot személyre szabottan. És tényleg. Egyszerűen letehetetlen ez a muzsika, ami azon ritka daldarabok közé tartozik, ami még teljes kiszerelésben szebben is jobban is hangzik, mint így röviden. Mert akkor se veszik el, lesz unalmas, erőltetett a valahány perc alatt. Szóval Pritam ezt jól kifőzte, nem mint a Dhoom dalokat. Persze hatásvadász, meg 1x1, és a refrén is annyira refrén, hogy annál refrénebb nem lehetne, de megtalál, és tapad, és Arijit Singh. És Arijit Singh. Ez csak vele medzsik.  

Abhay Deolt elég régen láttuk már. De talán, ha várt volna vele még egy picit, most se hiányozna annyira. Különösen ezt a One By Twot látva (annak a trailerét), ami részben neki köszönhetően készülhetett el, és majd január utolsó napján mutatják be Devika Bhagat rendezésében.

Sőt, ha ez nem elég akkor még filmbeli partnere, Preeti Desai sem lesz más, mint akivel offscreen is egy párt alkotnak. Magyarul beszervezte, és csinált neki egy filmet, romkomosan, eléggé sótlan témából, hogy annak bukta legyen a vége a kasszáknál. Mert hát el se tudom képzelni, hogy ez sikeres is lehet, vagy legyen.

Az meg, hogy egy pár itt és ott is, az egy olyan dolog, hogy eddig talán csak Riteshnek és Genelianak jött össze a Tere Naal Love Ho Gayaban, amit elhittél, és még emelte is a mozi fényét, nekik sikerült.

Abhaynak meg amonó vagyok, nem ilyenkre kéne fecsérelni az idejét, sokkal több lehetőség van benne. Hello bw! Road, Movie, Dev D, most meg ez.... ej. 

Megvan még az a filmzene, amit pár poszttal előbb raktam  ki, és ekéztem, no akkor tessék most hivatalosan is visszasírni, mert a Jai Ho (tudod Salman Khan új filmje) legelső dalbetét promója, kérem szépen, még annál is vércikibb. Meg unalmasabb, meg halálkomolyan vércikibb.

Bár nem is értem mit vártam egyáltalán a Sajid-Wajidtól? Még szerencse, hogy ebben az évben nem nagyon találták meg a zene eszközeiket, így kimaradtunk ezekből pompás, hangzatos, fülpornóközeli dalkölteményekből.

Szumma. Igazából soha többet ebből, aminek a címét is bűn lenne leírni, és már előre félek, hogy a többi is beáll mögé, mellé, a sorban. Meg minőségben. Vagy nem-minőségben. Tetszik akinek tetszik, de nem tetszik. És én vagyok a macska. 

Valaki beszélt Shah Rukh Khan fejével, ez már biztos. Mert a múltkor felhozott Raees után egy újabb ígéretes filmhez adta az aláírását meg a nevét. Ami legalább annyira érdekes, mint amennyire váratlan, legalábbis amit  tudunk egyelőre. Arról nem beszélve, hogy ez egy jó út neki, amikor olyanokkal dolgozhat, akik azért már nem Farah Khanok, vagy hogy is mondjam, a régi kor gyermekei. Ezért kéne Bejoy Nambiarral, Anurag Kashyappal, vagy éppen Prabhu Devaval forgatni, mert öregszik és akkor úgy is mindegy már.

Na de lássuk a mostanit! A YRF égisz alatt készül majd. A címe Fan lesz. Májusban kezdik el forgatni. És ő már biztos szerepelni fog benne, ezt ki is tweetelte, azt már nem, hogy ki írja és rendezi, de mi azt is tudjuk.

Maneesh Sharma lesz ez utóbbi, akinek a nevéhez olyan filmek köthetők, mint a BBB, Ladies vs Ricky Bahl, vagy az idén bemutatott semmihez sem hasonlítható Shuddh Desi Romance. Az író pedig Habib Faisal, aki dolgozott is a direktor úrral, tehát jól ismerik egymást. Ergó megszokott csapathoz érkezik a sztár, akik hát pont nem arról híresek, hogy a konvencionális bw filmekben utaznának, sőt. De mondom, ez akár még jó is lehet SRK-nak.

Remélem találnak mellé végre egy nem Deepikat, és akkor már főnyeremény lesz az egész. Persze már most is az, nekem.