calacitra

Egy karácsonyi időre hagyod magára bwot, és ez máris visszafordíthatatlan, megbocsáthatatlan következményeket von maga után. Mint egy ilyen filmzenét, ami több szempontból is virágzik és lemaradtál róla, mint a kertévék a reszkessetek betőrökről. A Gunday legeslegelső dalbetét promója fa alá tökéletes is volt (26-án jelent meg), hatalmas ajándék, jól szól, lányoknak eyecandy, kinek is kell az okostévé. Ha ez van, minden van. Sohail Sent meg szuper viszontlátni, hallani, hogy nem kopott meg, egy picit se, a zenéhez való szakértelme. Be a fülbe, aztán pörögjön-forogjon, és kiváncsian várjuk azt a soundtracket már nagyon.

Még ebből az évből is van pár nap vissza, de jaj de várom már az új évet. A következőt a sorban. Mert valahogy olyan ember vagyok, aki hisz az ilyenekben. Nem fogad meg ezt vagy azt, hanem naivan beképzeli, hogy akkor ott minden más lesz, majd, utána.

És oké, tökre rendben volt ez az év bw, köszi szépen, de már annyira ki vagyok éhezve egy újra. Hogy az vajon milyen lesz, mit tartogat meg ilyenek. Ennek azért ellent mond az, hogy elég sok borzalmas dalbetéttel találkoztam közbe már 2014 címszóval ellátva, ami picit elvette a kedvem, de a Gulzar-Vishal Bhardway kombós Dedh Ishqiya új dalpromója most visszaadta a kedvem. 

Főként Yo Yo Honey. Akinek elég suta volt 2013, de ha most ebből indulok ki, a Horn OK Pleaseből, meg amit a Yaariyan filmzenéknél művelt, akkor irány előre, felejtsük el ami volt, és csak tovább tovább. Van remény, van kiút, ez alapján nagyon is. Jóféle.

Ha most valaki ezt hallja, és ezt veszi alapul, akkor joggal hiheti azt, hogy bw idént ment a levesbe. Alig volt egy-két kimagasló album, és még az is olyan, hogy annak minden dala nemzeti kincs, és kihagyhatatlan. A többi meg sehol fasorba. De tudjátok mit. Nem érdekel. Kiran Kamath magát égeti vele. Értem én, hogy T-Series áll mögötte, vagy valamelyik, viszont akkor se hiszem el, hogy ennyit lehet csak kihozni éves szinten(!) ezekből a filmzenékből. Merz ha nem vette, vettük volna észre, elég jó termésünk volt ilyen téren. Monnyonle inkább. 

Arról már talán beszéltem, hogy nem vagyok oda és vissza az új Dhoom dalokért. Pritam, leülhetsz, egyes. Arról viszont nem, hogy közbe a film, a bemutatót követő harmadik napja olyan 100 crore feletti pénzt kasszírozott, hogy olyat még bw mozi nem látott. Ergó a Chennai Express ezzel a lendülettel ment is a levesbe, és már el is felejthetjük, hogy egyáltalán létezett, vagy volt valami hasonló filmtörténelmi tette az idén. A Dhoom tehát megcsinálta. Picit féltem tőle, de ha már Krrishnek nem sikerült, neki annál inkább. Eszméletlen azért. Durva számok jönnek, mennek, és majd egy hét alatt összehozott 200 croret, annyit amennyit kábé eddig összesen a Chennai Express. Na de az már egy másik poszt története, ha lesz is ilyen fajta csúcsmedöntés. Halkan teszem hozzá, hogy a lergrosszabb forgatóköny esetén is lesz. Addig viszont Tu Hi Junoon. Aamir Khan táncolni továbbra se tud, Katrina igen. Ő az eyecandy. Szép is amit látunk, kár hogy ez a fülünkre már nem áll. 

Ha Salman Khan, akkor Sajid Wajid. Ha Sajid Wajid, már itt se vagyok. De azért az esélyt megadtam neki, nekik, viszont azzal nem éltek. Szokásos. Egyszerűen nem, és nem. Be vagyok oltva ellenük, semmi hatás. Daisy Shah legalább szép, bár sokan B kategóriáznak és fújolnak, hogy mennyire nem Salman szint, és lehúzza az egészet, de a probléma forrását nem ott és ő benne kell keresni elsősorban gyerekek. Ja és úgy látom megint egyedül maradok, mert ilyenek záporoznak kommentbe, hogy best romantic song evör és hasonlók. Kiégek.