calacitra

Hát kérem itt nem tudnak hibázni. Egyelőre. A marhajó trailer után most még a poszter is lázba hoz. Igazából ez kell. Tőlem aztán lehet Cocktail utó meg mellékíze is, a falon majd jól megférnek egymás mellett. Mert ez oda való, oda találták ki. Imádom. Már ha egy plakátot lehet egyáltalán? Mondjátok, hogy igen.

Képzeljük el, mi lenne akkor, ha a SEL nem ilyen rezsicsökkentősen nyomná a One by Two filmzenéket. De talán mégse, mert csak jobban megüt a guta, megesz a méreg, hogy miért is nem csinálják akkor. Vagy csinálták meg, ezt úgy, ahogy arra képesek ők. Mert azok. A Kaboom is megáll ott valahol a félúton, a határon lecövekel. Az persze jó hír, hogy lelép a sablonosság mezsgyéjéről, de a következő szintre már nem kapaszkodik fel, és lesz belőle igazán slágertermék. Attól messze van, pedig van benne valami, ami aztá nem lett.  

A nők nem férfiak. Madhuri Dixit se ma kezdte. A Gulaab Gang trailere pedig jobb nem is lehetne, a botrányosan botrányos poszter után. Szóval win-win. 

Anubhah Sinha filmje pont beleillik abba az elképzelésbe, amiben még több és több nőt, női szereplőt, főszereplőt szeretne látni a mozikban, mert a férfiak viszik ezt is el előlük. A fene se érti már a világot. Persze Indiában ez már hagyomány, most azonban Gulab Gang rendhagyóval áll elő, forradalmat sző, és nem csak abban, hogy a gyengébbik nem képviselőit helyezi a vezető színészek székébe, hanem még a történet középpontjába is őket helyezi, róluk szól. Arról, hogy mennyire el vannak nyomva, és vannak, akik mennyire nem, nem hagyják ezt annyiban. Madhuri ilyen. És tök igaza, igazuk van.

Végre egy film (2), ahol nem Srk vagy Salman csap össze, valami maszálá kíséretében, hanem női ikonok, Madhuri vs Juhi Chawla. Mert azért őket se kell félteni (haha), ha a hatalomról van szó, ugyanúgy mennek egymásnak, lesznek ellenek, mint ha a másik csak férfi lenne. Badassnék, akciók, és királynők úgy, ahogy még biztos nem láttuk őket. Se így, se úgy, se együtt, se sehogy. Ha az nem, akkor kérdem én mi lehet jobban felhívás egy keringőre. Engem lenyűgözött, meg meg is lepett. Remélem még maradt tartalék, és zúzni fog tovább, nem csücsül le, és megmutatja, hogy vannak, hol vannak az elfeledett, alulértékelt női teszteronok a mozikban, a mozikból. Ájájó.

Elvileg, és gyakorlatilag is már bemutatták hazájában a Yaariyant, de visszajelzésekről még semmit sem tudok, szóval így, ennek tudatában írom azt most, hogy ilyen és hasonló dalok, dalbetétek után a film még akár sikeres is lehet. A dalok tényleg meg vannak hozzá, pl. a Zor Lagaaake Haishaa is ha mesélni tudna. Nagyon nagyon és nagyon. Tpikusan olyan életrevaló, életigenlő, amiből több több és több kell. Lehet szeretni, lehet miatta szeretni, élvezni, simán csak légplébekelni. Amihez még a dabetét is hozzáad. Funfunfun. És nem állok is messze, ha azt mondom, hogy bearanyozta a napom, és most picit jobb is lett minden. 

Az One by Two nem lett a szívem csücske. Se a trailer, se az eddigi dalbetétek nem hozták azt a szintet, amit a színészektől, vagy akár a zenei rendezőktől elvárnánk mégis, ennyi év után, filmek láttán, zenék hallattán. Ami sorozat most ezzel a következővel se szakad meg, viszont ennek van vonzereje, amitől kevésbé lehet rá haragudni, hogy olyan kisiparos, megfoghatatlan tucatság. Nem jön le róla, a dal is inkább unikum jellegű, ahogy a betét is hozzá hasonul. Pont olyan. Pont ilyen. Lássuk csak. Szódával.