calacitra

Olyan leszek lassan, mint a körmendi takarék. Csak én nem hitelt adok, boldognak, boldogtalannak, hanem Gunday tartalmat nap mint nap, amíg a csövön kifér. És-de-azért reméljük, hogy hasonló sorsra nem fogunk jutni vele. Jelen esetben befürödni, és arra ébredni majd a nézése közben, hogy visszanyal a hype. Egyelőre viszont az a helyzet, hogy el se tudjuk képzelni, hogy esetleg megtöténhet ez a faramuci és rendkívül szomorú negatív meglepetés. Bár Narciso Contreras se gondolta anno, hogy majd egy kis észrevehetetlen retus munkanélkülivé teszi. De azért jó ez a dalbetét is, persze hogy az. Aki nem hiszi el, hajtászavar kizárva. 

A totál alulértékelt, de amúgy kiváló színészi vénával megáldott Randeep Hoodanak máskor nem is jöhetett volna jobban ez a Main Aur Charle, mint most. Aranybánya, nagy lehetőség neki a film, ami pár sok változáson ment keresztül a forgatás előtt, alatt, során, a rendező és a cím is más lett közbe, de a tény tény marad, hogy izgalmas mozinak nézünk elébe. Már csak azért is, mert Hooda a hírhedt sorozatgyilkos Charles Sobhrajot alakítja majd. Vissza is megyünk vele, általa, miatta a 70-es évekbe. Ahogy a nyugati turistákra vadászott, meg ahogy börtönbe került. Mit ne mondjak, eléggé felvillanyoztak. És ha minden igaz, hamarosan többet is fogunk tudni a megjelenésről. Addig meg egy kép álljon itt, mert már az is finom.

Hát Varun Dhawan sem akar nagyon lemaradni Siddharthtól meg Aliatól, akikkel a SOTY-ben debütált egy éve, és akik ugyanúgy filmmel jelentkeznek majd az idén.

Bár ehhez kellett a család is, hogy most itt és ebben láthassuk, de bw-ot ezért butaság számon kérni. A Main Tera Hero címet viselő darab április 4-én kerül a mozikba odakint, David Dhawan rendezi (aha), talán valami feldolgozás-féle is emlékeim szerint, és a Varun mellett Nargis Fakhri és Ileana fog vendégszerepelni, eyecandy vonalat erősíteni, ha arról lesz szó, hogy semmiről nem lesz szó a filmben.

Amúgy meg ez a poszteren való nézés olyan, mint ha most tudta volna meg, hogy az oroszok beszálltak paksba. Hwhat? Nemsokára trailer.   

Pritam évet kezd. Bw elpunjabáskodik. Harry meg nem Bhramchari.

A Shaadi Ke Side Effects első dala nem robbantott bankot. Valahogy a trailerben jobban is szólt, picit túl lájtos, Pritamtól nem ilyenhez vagyunk már hozzászokva. És ha meg onnan vesszük, hogy punjab keveredik a dábszteppel, akkor annak nagyobb lángja kellene, hogy legyen. Erre a füstje maradt meg. Miközben nem rémes, és borzadály a köbön. Szerethetőség, helyenként már elhiszem, hogy ez adja, de annyira mégse, hogy hívna a táncparkettre magához közel. Pedig az előzetes és a poszterek nagyon magasra tették a lécet.   

Na ezt már szeretem. A Hasee Toh Phasee megérkezett. Vagy inkább elindult, ideje is volt. Főleg azok után, hogy eddig még aludta a nem létező téltábornok álmát, ténfergett egy sort olyan trailerekkel meg dalbetét promókkal, amik semmire sem voltak nagy használhatóak, és vállalhatóak is csak-csak, éppen hogy elmentek. Viszont ez az Ishq Bulaava már mintha egy más világ lenne, egy másik filmből való, ami szó szerint hív magához. 

Hétköznapi zene is lehetne, arra is jó, de igazán tipikusan egynapi, vasárnapi muzsika. Mondom is miért. Nincs más teendő, mint szépen, okosan, ügyesen elfáradni a veretésekkel és zúsásokkal teli éjszakába, és ott abban elfáradni, mert holnapra ebből kis szerencsével és ezzel a dallal karöltve együtt semmit sem fogunk érezni már. A másnaposság legjobb vény nélküli gyógyszere, de egyben az ellazulás (chill) kortárs indiai himnusza, amit hallva az ég világon az ég világot már az ég világ se érdekli. Pantent. Szép volt. 

A Vishal-Shekharnak meg többet kéne olvasni minket, hiszen mi már mikor megírtuk, hogy Sanam Puri nem egy x faktor kaliber énekes, hanem a jövőé. Tud valamit, ért ahhoz nagyon. Énekelni.