calacitra

Esik a hó, esik a forint, csúsznak az emberek, mint kövek a curling pályán, - erre mondják what a feeling. Vagy nem, nem is, nem is erre, hanem a Heartless egyik dalbetétjére, aminek ez a címe, és egészen másról szól. Nem találjátok ki tényleg. Hármat találhattok. Amúgy meg Gaurav Dagaonkar soundtrackjét még mindig nem hallgattam meg egészbe, pedig már elindultam felé, miután megígértem magamnak, hogy aztán nem hagyom ki semmi esetre sem. Ez meg nem rossz, de az a bizonyos érzés inkább a Mashooqana alatt környékezett meg és azóta sem ereszt el.  

Tudom, most akkor lennék vérprofi, ha meg se szólalnék, ahogy Péter Árpád tette a közelmúltban, és tökigaza van, mert néha nem kell túlbeszélni, ragozni azt, amit mindenki lát. Ott azt, hogy hideg van, itt meg, hogy Pritam bemelegedett végre. És elkezdett úgy teljesíteni, ahogy Magyarország, és úgy két éve már igazán igazán. Tőle szokás és elvárható.

A nem lájtosra tervezett de végül lájtos punjabi partydal után a Shaadi Ke Side Effects filmzenéit beröcentette, mindjárt kettesbe kapcsolt, és reméljük meg se áll, ahogy a színészek se az utazgatásaikkal a betét alatt.

Verdikt. Jason Mraz nem hiszi el, mi igen, bw még nála is jobb alternatíva, aki még nála is komfortosabb, boldogsághormonokkal, yolokkal teli, életigenlőbb dalokat ad ki a kezéből. #teampritam Ez szép volt.

"I m sorry par tumse pyaar ho gaya" 

Nem tudom, említettem már, hogy a Main Tera Hero előzetese előzetesen nem volt ennyire magaslabda. De bumm, és azóta se tértünk napirendre az észrevehető királykodása felett. Csak nézünk, mint Vona Londonban. Nem értjük mi történt. A Dhawanok lesznek az új Khanok. Vagy valami ilyesmi.

A Sajid-Wajid meg talán felébredt téli álmából. Ugyanis, mint kiderült, ők lesznek a zenefelelősek, ami megint nonszensz, hiszen azok a dalok jól szólnak ott abban a pár percben. Viszont oké, nekik is összejöhet valami, Wawrinkatól se vártuk, hogy odáig jut, meg Matthew McConaugheytől se, mégis róluk beszél mindenki. Igazából állatira szurkolok most nekik, hiába a sok kő, ez még jó is lehet.

Az alábbi poszteren pedig Varun kábé egy képregényből ugrik be. Semmilyen. De nem tudom, említettem már, hogy a Main....   

Ha már megvolt a tojás, akkor most jöhet a tyúk. Vagy hogyan. A lényeg, hogy a Queenről már megemlékeztünk nem is egy, nem is kettő, hanem három alkalommal eddig, dalbetétek formájában, viszont trailerrel még adósak voltunk. Ez is vár ránk most.

Kangana Ranautra meg valami sikerféle. Legalábbis ráférne már, hosszú idő óta elkerüli az szegényt. Pedig nem egy rossz színésznő, alulértékelt kissé, egyszerűen csak soha se de nem van jó helyen jó időben. Sőt még a filmválasztásai is vállalhatatlanok olykor. De hát abból kell meríteni, ami van. És mivel annyira nem A, de nem is B kategóriás név már elnézést a fanoktól, így a tavalyi három filmje közül is, az egyik csak-csak elment, a másikat talán be se mutatták, a harmadikra meg az elefánt se emlékszik.

Viszont 2014 van, hello. Új év, új remények, új filmek. A Queen pedig lehet, hogy gyógyír lesz a problémáira. Engem főként, valamiért az English Vinglishre emlékeztet, Amit Trivedi miatt is, de nem csak miatt. Ugyanúgy egy tőzsgyökeres indiai lány külföldön találja magát, és ott kell valahogy egyről a kettőre jutnia, miközben mi csak nevetünk az egészen, rajta, meg úgy minden, ami vele történik. Bár ha azt veszem, hogy a delhi girl next door házas és elvileg meg gyakorlatilag is egyedül megy nászútra Párizsba, meg Amszterdamba, akkor azért már érdekesebb a leányzó fekvése. 

Mindegyúttal örülök neki, hogy a dalbetétek meggyőztek, mert a trailer nagyon is rendben van, nem szerelem második látásra, nem is király, de királynő. Jóféle.

2014. január 24. A nap, amikor megfogadtam, hogy Kangana Ranaut legújabb filmjét, ami Queen névre hallgat, és bő egy hónap múlva vetítenek majd, azt látni kell, amolyan kötelező képkocka látnivaló jóság lesz a számomra, nincs mese.

Miközben mondom, a trailer annyira nem vett meg magának, hogy el is felejtettem megosztani itt, nem is emlékszem rá túlzottan. Aztán tessék-lássék pálfordulat: na idevele.

Persze lehet az első hó potyogások közepette, és amiatt is zavaradtunk, gabalyodtunk bele, de kétsgételenül dalbetétről dalbetétre egyre jobban teljesít a Queen. Amihez, az egyre színesebb mutatókhoz, Amit Trivedinek nagyon is sok köze van.

A zenefelelős mintha itt már emlékeztetne régi önmagára, amiért szeretjük őt igazán. A punjabi wedding song és a szokásos dala után most a Gujariyaval meghozta a következő napok ébresztődalát. De azon kívül bárhol, akár a táncparketten is lehet létjogosultsága, a betéttel együtt meg olyan, hogy mindjárt felteszem a napszemüveget és nekimegyek a fehér éjszakának. Fasza.