Na ezt már szeretem. A Hasee Toh Phasee megérkezett. Vagy inkább elindult, ideje is volt. Főleg azok után, hogy eddig még aludta a nem létező téltábornok álmát, ténfergett egy sort olyan trailerekkel meg dalbetét promókkal, amik semmire sem voltak nagy használhatóak, és vállalhatóak is csak-csak, éppen hogy elmentek. Viszont ez az Ishq Bulaava már mintha egy más világ lenne, egy másik filmből való, ami szó szerint hív magához. 

Hétköznapi zene is lehetne, arra is jó, de igazán tipikusan egynapi, vasárnapi muzsika. Mondom is miért. Nincs más teendő, mint szépen, okosan, ügyesen elfáradni a veretésekkel és zúsásokkal teli éjszakába, és ott abban elfáradni, mert holnapra ebből kis szerencsével és ezzel a dallal karöltve együtt semmit sem fogunk érezni már. A másnaposság legjobb vény nélküli gyógyszere, de egyben az ellazulás (chill) kortárs indiai himnusza, amit hallva az ég világon az ég világot már az ég világ se érdekli. Pantent. Szép volt. 

A Vishal-Shekharnak meg többet kéne olvasni minket, hiszen mi már mikor megírtuk, hogy Sanam Puri nem egy x faktor kaliber énekes, hanem a jövőé. Tud valamit, ért ahhoz nagyon. Énekelni.