calacitra

Ha én lennék a blogírás szilágyibélája, akkor a most következő Hasee Toh Phasee dalbetétről sem tudnék egy árva rossz szót se megejteni, sőt még azt mondanám, hogy ez csak jobb lesz, majd, annál is jobb, 2025-ben a filmben, de hát nem. Így kénytelen vagyok szomorúan, csalódottan tudomásul venni, hogy ez dal se lett fenékig tejfel. Ahogy a többi se, innen, a Vishal-Shekhar közreműködésében. De a legdurvább, hogy erre alapjáraton bulizni kéne, arra találták ki, de még a kisujjam sem mozdult meg rá. Gyenge, semmilyen, Siddharth meg kezdhet másik meló után nézni, pláne ha többieknek jobban bejön az élet.    

Már lassan kezdenék leakadni meg lejönni 2013-ról, nem élni ott a múltban, lépni tovább és előre. Viszont egyszerűen nem tudok, képtelen vagyok rá, mert mindig vannak olyanok, akik visszahúznak még  így a új év első hónapjának végén. De hát a mashupok már csak ilyenek. És Zestty pedig most látta jónak összeszedni a legjobbakból is a legjobbakat, azokat összerántva, ahogy még senki más. Hmmm. Nem is lett csúnya a végeredmény, szeressük, jó dalválasztások, majd az elejétől a végéig kitartó szuflával, ami még azokra időkre emlékeztett, amikor a forint és a hó nem esett ennyire, mint most. Boldogságosság. Királyság. Érdemes hajtani. 

Akkor én most meglepődtem. Arcom.jpg. Mert hiába is vallom a kezdetektől, hogy Varun
Dhawanba több potenciál van, mint Siddhart Malhotraba, azért valahogy mégse vártam tőle, hogy konkrétan, de isteniesen be is robban majd már a második adódó alkalommal, ahogy filmet kap, és vezető szerepet. Persze ehhez az apuka is kellett, aki felkarolta és azt mondta a vasárnapi ebéd után, a telugu nyelvű Kandireegat látva, hogy ezt fel kell dolgozni hindi nyelven, mégpedig veled fiam.

Biztos nem így történt, de azért ezt tudva, kicsit félve viszonyultam a darabhoz, mert ami családban marad, azért az nem mindig adja utána úgy az igazságot. De jött a trailer, és váóóóóó.

'Barfi'

Kábé annyira, hogy a történet se érdekel, meg az se, hogy jön a hó felénk. Első látásra is szerelem a trailer, a megszokott Dhawani rendezői fogásokkal pedig totálisan ki lettem szolgálva. Az alulöltözött színészek, a színes napszemcsik, a bitang jól muzsikáló muzsikák (1:16-nál elmentem), a humoros egysorosok, Ileana és Nargis (mekkora eyecandyzuhatag) a 90-es évek dejavu környezete magáért beszél.

Miközben tudom, hogy ez a film sem lesz több, mint a többi tőle, de a szívem előbb kalapált. Az agyam nem figyel már semmire. Meg is nézem még egyszer, hiába láttam egy párszor már. Amúgy meg lehet, hogy ebből nem csak az egyik Dhawan, hanem a másik Dhawan is győztesen jön ki majd. Win win. Hát még mi, reméljük. 

A mai nap éppen megfelelő volt arra, hogy Salman Khan az önjelölt Michael Jakson indiai helytartója pápai szép üzenettel, coelhot meghazudtolva szeretetre, békére buzdítson. Azaz éljen az összefogás, ha már. Egyébként pedig annyira rossz már, hogy jó ez a dal a betéttel együtt. Sokáig néztem, méregettem, vizsgáltam, jobbról, hátulról, mindenhonnan, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez még ha túlzóan erőltetten és hatásvadászan is akar lenyomni valami fontosat a torkunkon, de azt így is jól teszi meg ügyesen. Van itt pedig tüctüc, táncoló Salman, megvadult fanok, kislány csókja, ami meghozza a változást, rózsaszirmok, meg minden ami kell ilyenkor. Ha másra nem, arra tökéletes lesz, hogy Salman 'alapítványának' a Being Humannak a hivatalos himnusza legyen a későbbiekben (ha innen nézzük még szép). Mondom elég fülbemászó, de a filmmel még nem sikerült megbarátkozni, ezek után se.   

Hálás feladatnak tűnik, meg pofonegyszerűnek, viszont közelről sem annyira az egy színészkettőssel dolgozni, egyikkel meg a másikkal, akik pont a való életben, offscreen is egy párt alkotnak, járnak, gurulnak, és ilyesmi. Sok bw rendező mesélhetne is erről napokat, meg maguk a szereplők is, akik voltak hasonló cipőben.

Hogy csak egy negatív példát hozzak fel, Saif Ali Khannak és Kareena Kapoornak ez eddig nem jött be, pedig legalább kétszer is megpróbálták. Aztán mondták is, hogy többet soha azok után. Bár azért fel-feltűnnek majd egymás mellett, társaságában. De vezetőként aligha. 

A legújabb hírek szerint most Katrina Kaif és Ranbir Kapoor, az új szerelemcelebek döntöttek úgy, hogy boldog kapcsolatukat megkoronozzák egy filmmel. Vagy még eggyel. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elsőnél még nem alkottak egy párt, csak a filmben kellett nekik. 

2015-ben viszont már így láthatjuk őket, együtt. Abban az Anurag Basu filmben, aminek a címe Jagga Jasoos lesz. És az IPL után, május környékére tervezik bemutatni, Govindaval egyetemben, akiről lehet tudni, hogy a cast részét képezi majd.

Ami pedig még a pletykákat illeti. Úgy hírlik, hogy Ranbir detektívet játszana. A film meg amolyan Sherlock Holmes találkozik a James Bonddal meg a Mission Impossible- szal féle maszálá lenne. Hát várjuk, hogy mi jó vagy rossz sül ki belőle. Messze van még.