calacitra

Bw komoly visszaesőnek tekinthető. Abból a szempontból legalábbis, hogy soha nem nő fel. Van és lesz egy ilyen arca, ami azért jó is tud lenni. És képes olyan filmeket hozni, mint a Rajjo. Most, 2013-ban. Miközben a film valahol a 70-80-as években állná meg a helyét, elég csak az előzetest végigtekerni (hogy össze-lett-vágva), a történet meg a háttér önmagáért beszél. 

Nyilván a változástutálók, és maradiak, meg nosztalgiaharcosok most ennek láttan majd kibújtak a bőrükből örömükben, érthető, talán nekik is készült elsősorban. Míg, velük szemben, az ellentábor szerint azért e felett is eljárt az idő, annak a vasfoga, nincs ennek már komoly piaca, amire lehetne építeni, amiből borsós sikert lehetne igazán kovácsolni.

Mindkét oldalnak igaza van. Meg nem is. Szvsz bw azért ne felejtse el soha, hogy honnan jött, miért lett az ami, viszont közbe ne is éljen a négy fal között, hanem nyugodtan szemrevételezze mi történik máshol, tanuljon belőle. És tanuljanak is belőle, tőle, mutassák meg nagyvilágnak, hogy van élet a gyárban, több, mint ahogyan azt mások, máshol elképzelik maguknak.

A Rajjo egyébként, hogy a tárgyra is térjünk lassan, Vishwas Patil rendezése, amiben a méltatlanul elfeledett, és mellőzött Kangana Ranaut játssza a főfőszepet, #onewomenshow, ergó heroinet. A filmet november 15-én mutatják be, pont akkor, amikor a Ramleelat is vetíteni kezdik. Ami azért nem jó jel különösen erre nézve, de legalább az indiaiaknak lesz egy olyan mozisnapja, amikor csupa olyan filmet nézhetnek meg, vagy választhatnak azok közül (kettő darab), amelyekből tényleg nem spórolják ki a desifaktort, hanem eleve abból főznek ott és itt is.        

Akinek pedig Kangana a liblingje, az egészen mázlistának érezheti magát már most, és dörzsölheti a tenyerét agyon, hiszen még a Rajjo előtt, 12 nappal is láthatják egy másik moziban, a Krrish 3-ban. Szóval egy hónapon belül kétszer is a miénk lehet, miközben hónapokig még egy snittet se láthattunk belőle. Következhet tehát a jól megérdemelt jutalom. És bár mi is bírjuk a színésznő egészen egyedi buráját, azonban nem feltétlenül lettünk meggyőzve arról (pl. hála ennek a zseniálisan tönkrevágott trailernek) hogy nekünk ezt nagyon, minden körülmények között látnunk kéne mégis. Ettől persze még az old school lehet tőlem a new school, csak ezt ne.   

Azt már minden 40+ bw férfi színész a fejébe véste, szomorúan és de tudomásul vette, hogy neki már semmi esélye sincs Shraddha Kapoornál, legalábbis arra, hogy egyszer valamikor még az életben, a pályafutása során vele együtt szerepeljen onscreen. :(

Viszont jó hír lehet valakinek, valakiknek, hogy a legújabb hírek szerint az ifjú szépséges színésznőnknek sokkal inkább jönnek be a 30 körüliek, meg azok, akiknek a neve Sahiddal kezdődik. És aztán Kapoorral végződik. Na ki ismert magára fiúk?

Szóval Shahid Kapoor a szerencsés flótás, aki lassan elmondhatja azt magáról, hogy nem egy (Milan Talkies), hanem mindjárt két filmben is partnere lesz ennek a csípős szájú, és ígéretes tehetségű lédinek, akit tényleg nehéz kiismerni, megérteni vagy követni olykor már. Úgy, mint a nőket, általában, yep.

De persze ez még nem hivatalos. Egyelőre csak bwban pletykálják a reggeli kávé mellett, hogy Vishal Bhardwaj legújabb filmjének, a Hydernek, ami egy Hamlet (wtf) adaptáció lenne, és Kasmírban játszódna, ezzel a párossal, a Shraddhaval és Shahiddal az élen vágnának neki okosan. A Shahid féle az ofisöl, ő már aláírt, a Kaminey után tehát újra együtt dolgoznak, csak a női szerepre nincs még meg aláírás. Tabut is írják, de őt inkább mellékre.

Amúgy nem lenne rossz idea. De egymás után kettő már uncsi.  Shraddhat szívesebben megnézném más színész oldalán is. Ha mégse, akkor az éljen az ifjú pár, akarom mondani páratlan jodi, akikkel egyébként különösen szeret kémiázgatni Vishal, ha arra kerülne a sor.    

Azt már kidumáltuk, hogy a Krrish 3 filmzenék alapból és alapjáraton nem igazán tudnak érvényesülni egymagukban. Ami baj.

Meg nem is. Hiszen bw számtalanszor megmutatta, hogy képes feltámasztani vagy reinkarnálni egy lesajnált, alulértékelt, elfeledett darabot a dalbetétjeivel. Vagyis azzal, az által, hogy igazán pöpec, puccos hol táncos hol tánctalan snitteket, montázsokat készít el hozzájuk, amikkel együtt sokkal szerethetőbbé válik az egész történetcsomag.

Na a Dil Tu Hi Bataara ez pont nem igaz. Szóval felejtsétek is el, amit az előbb és fentebb írtam, mert ezt kimagyarázni, ami itt Krrish zenék körül forog nehezebb dió, mint a kokainozást letagadni, úgy, hogy közbe videóra vettek és világgá is kürtöltek.

Egyszóval csalódás. És még annál is nagyobb. Hrithik kockái meg lehetnek akárhányan, hisz a nyilvánvaló tényt, hibákat, és negatívumokat úgy se tudja elfeledni.

Sőt akkor még arról nem is beszéltünk, hogy itt aztán a Guzaarishtól a K3G filmzene betétekig (suraj hua madham) mindent láttunk már valamikor, valahol. Ami meg egy ilyen nagy csinadrattával bejelentett, felhájpolt, most már kimondom: túlértékelt kultikus filmfolytatás esetében igen csak öngólnak teszik lenni. Ehhez képest FBI-t játszani a helyi kocsmában menőség. Ez meg szégyen és gyalázat.       

Ritka pillanatok egyike. Meg kellett örökíteni. Pláne úgy, hogy a Besharammal teszi ezt, azt promózza agyon világgá (miközbe nyilatkozta, hogy tudja, mennyi csúnya kritikát kap már most szegény film), egy olyan országban, ahol talán azt se tudják, mi az a diwali. Ami meg még csak nem is akkor volt, amikor ez az event lezajlott ott. Végülis van úgy, hogy semminek sincs értelme, ahogy a Ctrl+ALT+Deletnek se sok korábban. Most már annál több. Reméljük a Besharam hasonló sorsa jut és mindenki tudni fog róla.  

Egy biztos: ha most lenne hárommilliárdom biztos nem ezt a Warning mesápot hallgatnám. Annyit nem ér, annyit nem érne. Mert ezek a filmzenék pont olyanok:

1) Amik egyenként még csak-csak elvannak.

2) De együtt színezve rossz dj kezekbe kerülve már nagyon NEM adják az igazságot.    

És ha ezt még én is tudom, akkor az aki csinálta miért nem, volt tisztába vele. Felejtős az egész, úgy ahogy van. Kábé az fajta lett, amit jó, hogy elkészítettek, de talán jobb lett volna ha mégse. 

Persze értem én, hogy sikk ma bwban ilyet kreálni, gyorsan is születnek meg épülgetnek, akár csak itthon a stadionok, de a mennyiség már régen nem mindig minőség. Határozottan kihagyható.