calacitra

Tapossunk a lényegre már a legelején: Ranveer Singh testénél csak a dal lett tökéletesebb. Kockák és képkockák itt és ott is.

Tattad Tattad a címe, a Ramleela első hivatalos dal és táncbetétjének (promójának), amit ajánlunk is elsősorban hölgyeknek - felhívás a keringőre, de SLB fanoknak, színbűnözőknek, táncfanatikusoknak, vagy bw megszállottaknak is, meg nem utolsó sorban olyanoknak, akik szerint hajjal nem lehet koreográfiát eladni. Mert de. 

A Ramleela jelentem feljebb kapcsolt. A lenyűgöző előzetest kiheverve máris a filmzenék felé vesszük az irányt. Azokhoz, amiket SLB többed magával, az élen szerzett. És bár nem nevezhető ilyen kiemelkedőnek ez az önjelölt Navratri himnusz, vagy éppen olyan frissfriss szerzeménynek, de mégis Aditya Narayannal (Udit fia), az énekessel együtt engem baromira eltaláltak. Eléggé meg is szerettem rövid idő alatt, már végtelenítve hallgatom, mintha nem lenne holnap. 

U.i.: Ram tehát beköszönt, stílusosan, macsosan, ahogy azt kell. Mi még örüljünk ennek, de aztán jöhet(ne már) Leela is bemutatkozni.  

Német plakát az év egyik legmókásabb bw filmjéhez. Nájsz. Azt azonban csak remélni merem, hogy az egész világon híres szinkronjukat nem tették bele, hanem hagyták úgy ahogy, és csak legfeljebb felirattal adják tovább, seringelik a jumma jumma kontentot. Ja és jut eszembe, micsoda csudapazar befejezése volt már ennek, a YJHD-nak. Visszapörgettem legalább 85172 alkalommal, és még mindig imádom. Naaaaainaaaaa.    

Úgy tartják, hogy a háborúból nem illik és nem szép dolog viccet csinálni. Fakt. De vannak kivételek. Ilyen lesz a War Chhod Na Yaar. Bw első warcomja (háborús vígjáték).

Amihez trailer is van már, de előtte jöjjön inkább a címzene, azt mutatjuk most be, és hoztuk el képkockástul mindenestül. Olyan látjiféle, de azért lötyögni is lehet rajta. Meg az egész alapjáraton fülbarát, miközben semmi olyan nincs benne, amitől valami lehetne.

Azonban a hétkezdésből most kiveszi a részét rendesen, nem is egyhasznalátos, fogunk is még vele fültalálkozni. Hajtás utána.   

Most komolyan, bw! Erre is egy évet kellett várni már? What the hell.

Ha igazam van, mert igazam van, akkor az Anurag Kashyap nevével fémjelzett Shahidot a tavalyi torontói filmfeszten mutatták be nagy hacacáré közepette, először és világpremierbe, ami azért szép dolog, könnyet is csal az ember szemébe. Viszont, viszont azóta (még bejárhatott néhány kisebb fesztet, miközben) nagyítóval is felesleges volt keresni az ottani hazai mozis kínálatokban, hiszen csak nem akart eljönni a nap, hogy bemutassák az aktív saját közönségnek is.

Egy év elteltével azonban csak összejött, csak sikerült, és október 18-án már mindenki, minden indiai láthatja a saját szemével a 2010-ben Mumbaiban meggyilkolt ügyvéd és emberjogi aktivista Shahid Azhmi történetét Hansal Mehta rendezésében és Raj Kumar Yadav főszereplésével.

Aki szépen csendben tör fel mint a talajvíz, mindenhol ott van és még jól is szerepel mellé. A Talaashban Aamir oldalán egyáltalán nem volt megilletődve, simán partiba volt vele. Míg ott volt idén a Kai Po Che, ahol szintén nem fürdött be. A Shahid pedig még mindezek előtt van, volt, és csak és csakis róla szól, ő van a főszerepben, engem pedig nem is érdekel más, és több.

Must-see. És lehet kövezni, de azért szeretem azt az oldalát is a bw életnek, amikor egy filmje még nyomokban sem tartalmaz nagyon desi elemeket, maszalá eszközöket, ilyen dalbetéteket, olyan overacting költeményhegyeket. Erről is jut eszembe, hogy pont pár napja futottam bele egy The Lunchbox kritikába, ahol a csomó pozítiv, erőSség mellett annyit tudtak negatíW megemlíteni, felhozni ellene, hogy biztosan nem nézik meg sokan, mert nem maszalá szerint készült.

A Shahid is pont ugyanebben a cipőbe jár, vagy majd kell járnia. Persze azt egy szóval se mondom, hogy a kutyát se fogja érdekelni, hiszen trú a sztori, viszont félnie se kell attól, hogy úgy teljesít majd, mint egy Chennai Express. De nem is ez a lényeg, hiszen a kettő ég és föld, meg lemerem fogadni, hogy ez sokkal jobb film lesz annál. Meglássátok. 

Amikor a pletyka valósággá válhat. Hiszen már egy ideje kacsáztak azon a szájtok, hogy a valamikori új Imtiaz Ali filmben a már betonbiztos hellyel bíró Ranbir Kapoor partnernőjét nem más, mint Deepika Padukone alakíthatja majd. Meglepedtől, mi. Gondolom Imtiaz is nézte a YJHD-t, látta a kémiát, na meg nézettségi adatokat, a majdnem 200 croret, kikerekedett szeme, és azonnal tudta, hogy neki ez kell, ez, semmi Katrina meg ilyenek. A hírt a színész erősítette meg a minap egy interjújában. Elkotyogta, de helyesen tette. A címe lesz a bizonyos Window Seat, és más egyebet már mi se tudunk, és ő se árult el. Bár valakinek (jelentkezem, itt vagyok) ez is elég a jegyvételhez. Még akkor is, ha Ranbir helyett egy Aditya Roy Kapoort szívesebben néznék, vagy mellette egy Diana Pentyt éppen, és inkább. De hát ahogy tartja a mondás: jól bevált, sikeres és működő csapaton, recepten ne változtass. Imtiazra még várni kell, hogy kimondja a végső szót, és akkor official, elhisszük már neki is, mindent, úgy az egészet, hogy nem csak humbug volt tejszínnel.