calacitra

Ha így folytatja Arjun, akkor eljön majd az az idő, hogy őt is dalszövegbe, rímbe foglalják.

A szabadúszó r&b énekes, aki alkalsmint összemaszalázza a nyugat és kelet slágereit, és aki már filmzenéhez is hangját-nevét adta (Vanakkam Chennai, Oh Penne) most nem cifrázza túl, csak arról énekel, amiről szokott. De így van ez jól.

És bár a mesáp vonalat, énjét tartom nagyra, de azért most sem kellett fizetni, hogy megmozduljak érte. Vagy hogy dúdoljam, énekeljem vele, helyette. Megy ez magától. Fülbe be. De hát ki már nem jön az. Ott maradt, megragadt. Yo.

A színész nagy álma teljesült akkor, amikor végre valahára találkozhatott a Dalai Lámával. Egy csomót beszélgettek, Arjun a végére pedig már teljesen lement alfába, átszellemült meg minden, mert ilyeneket mondott utána, hogy

"He told me that all my movies should have a message, which I feel is true for my last couple of releases.” 

Whatever. Kép is készült róluk. 

Usher találkozik a Tum Hi Hoval. Hmm, ilyen még nem volt. Ugyeugye! 

2013 egyik legévzenébb évzenéjéből boldog-boldogtalan készített már valamilyen feldolgozást, így lassan már nem is dobunk hatost az üveggolyón, ha egy új születik meg és lát napvilágot.

Persze tavasz is régen volt, de ez a zene ez időjárás/kedvfüggetlen, bármikor-akármikor-mindig jól jön, ha jön. És komolyan az egyik olyan bw muzsika az idén, amit szívesen veszek elő újra és újra. Akkor is ha szar vagy éppen kevésbé napom volt. Jelen másodpercben pedig nem is tudok jobb filmzenét mondani idénről, ha bwról van szó, és engem kérdeztek. Kábé annyira durván betalált, és vitt magával mindent, mindenkit, mint egy éve a Pani Da Rang volt. És ha ez így marad, persze messze még az év vége, akkor AR Rahman, Pritam, VS, SEL, Amit Trivedi megint befürdik, miközben Mithoon jó ha az évben kétszer zenét csinál. Innen nézve maradjon meg ebbéli szokásánál.  

De persze nem azért gyűltünk itt és most össze, hogy ragozzam a ragozhatatlant, elmondjam mennyire fasza muzsika ez, hanem azért, hogy egy új feldolgozást kapjatok a fületekbe, ha még nem volt elég. A legújabbat Arjun hozza el nekünk. Akiről posztoltunk már nem is keveset ide a blogra, lehet utána keresni, és aki most megint valami egészen furával állt elő. Azt már megszokhattuk, hogy ő ilyen mashup, remixgyáros fazon UK-ból, aki szereti a hindi zenéket mindenféle nyugatival összemaszalázni, fűszerezni, legózni. És most is így tesz. A THH-ot egy Usher művel boronálja össze, aminek a végeredményét hallgathatjátok meg, és nézhetitek is klip formájában. Mellette tűnik fel még, el kell mondani, Rekha Sawhney, aki gondoskodik arról, hogy olyan szépen szóljon a THH, ahogy még női hangtól biztosan nem szólt. Jóféle. Nem a legleglegleg a sráctól, de kihagyhatatlan ajándék volt, amit nem lehetett nem bezsákolni.         

Ja és ha már Arjun, egyet kell csak aludni, és itt a Vennakam Chennai soundtrack (wáááh), amin ő is énekel, és amit nem más, mint Anirudh Ravichander szerez. Húha. Jobban várom, mint az őszt. Pedig (m)elegem van már nagyon. 

Mikor lesz már albuma? Mert, ha éppen nem remixeket, feldolgozásokat készít, akkor ilyeneket, saját dalokat, mint ez a Same Girl. Csak mondom, még öt ilyen és kész is a korong, nem kell gondolkodni sokat rajta. Én meg vevő vagyok rá. Fasza.

A dalról meg. Hát eléggé punjabish lett, de pont ez benne jó. Featuring Guru. Amivel Arjun azért itt és ide is belecsempészi így picit Indiát. Tetszik. Ők az indiai Usher és R.Kelly, hogy az egyik kommentet idézzem! Hajtás utána.   

A Zaklatás bwban. De picit máshogy. Munkahelyi kisnagy titkokkal (boss & feltörekvő kapcsolata) és aztán csomócsomó kérdéssel. Olyanokkal, hogy: ki az áldozat? Ki az egér és ki a macska a történetben? Ki hazudik és ki mond igazat? Arjun Rampal vagy Chitrangda Singh?

Sudhir Mishra filmje tehát nem lesz az a tipikus bw n+1. Szokatlan téma, soha nem látott jodi, meg a sztori, annak végkifejlete is kérdőjel. Nincs körömrágás miatta, érte, de azért egy megtekintésre jónak tűnik. Már csak azért, hogy arra a csomó kérdésre választ kapjunk már akkor, végre.