calacitra

Attól, hogy az énekes megcsillogtatta énektudását már a tamil és hindi filmzene életben, még nem adta el magát, szabad préda továbbra is, aki a "saját" projektjeinek szenteli a mindennapjait és munkásságát elsősorban. És így is van ez jól. Persze azért nagy dolog, hogy háttérországgal rendelkezik (T), van valaki mögötte, árgus szemekel figyeli, tud és mer lépni, ha úgy alakul vagy szeretné éppen. Most a tgif szellemében sokadmagával, klippel megtámogatva az Excuse Me Girl c. dalát köszönhetjük. És aki kedveli, az most sem fog csalódni, hozza a figurát, tetszikelem is.

Yvette elment, Barbi megjött, de a Sweety örök.

Bw meg mehet a levesbe, mert itt van Allu Arjun és azok a Race Gurram dalbetétek teljes kiszerelésben, köztük az általunk igen csak nagy népszerűségnek (és akkor még finoman fogalmaztam) örvendő csókos Sweety, amit bárhol bármikor bárkivel és bárhogyan.

Amúgy jól olvasod, szótlan vagyok, mert lassan tetézni a tetézhetetlent nem tudom, vagy hogy hova fel magasztaljam, mert olyan magasság már nincs. A Sweety elért oda, meg oda, hogy a szuperlatívuszok is csak aprócska fokozásoknak tűnhetnek. Amihez még a dalbetét egy adag tömör gyönyör, a teljes elélvezéshez vezet mindazonáltal. Annyira rendben van, annyira imádnivaló, annyira indiai, annyira allu arjun, annyira shruti haasan, de annyira. Pont ennyire. 

A nyár meg már kopogtat a szomszédban, még nem késő megtanulni minden egyes sorát. Mert ez lesz a himnusza az ideinek. És ehhez nem kell dábtep, kézfeltevés, twerkelés, szelfi sincs benne, csak zene az egész. ZenÉL.   

Twitteren írtam, de ide se maradjon ki: a következő meg az azt következő életemben is Allu Arjun akarok lenni, köszönöm. 

És tudom igen, persze, hogy a zene megy a színészhez és nem fordítva, de most már 3 éve folyamatosan csak olyan telugu nyelvű filmet vágnak a képünkhöz, amikben ez lassan megcáfolodni látszik.

Mert egyszerűen egybeforrt az Allu Arjun név a királyságos filmzenékkel. Előbb gondolunk arra, hogy magas filmzenékben lesz részünk, mint hogy magára a filmre, vagy a színészre, az ő teljesítményére. Oké ez utóbbihoz se férhet nagyon kétség. De na, értitek, dörzsöljünk a tenyerünket már most, hogy mikor lesz legközelebb AA film.

Ez pedig nem ígéret, itt a bizonyíték rá, sorolom:

2012 - Chakkani Bike Undi (Julayi)

2013 - Violin song - aka Girl Just (Iddarammayilatho)

2014 - Sweety (Race Gurram) 

A tavaly és a tavalyelőtti is mind-mind ott volt az év végi legjobb nem bw filmzenék top helyezettjei között, a legjobb ötben, sőt 13-ban még nyert is a Violinnal, ami azóta is nagy szerelem. Bár ha a Sweety így folytatja, akkor még a végén leváltja, és befurakodik a legtöbbet hallgatott Allu Arjun dalok elé, meg úgy minden elé. Plusz a dalbetétet még nem is láttuk, sírok. SÍROK. Örömömben.

u.i.: a refrént meg légplébekénekelni már tudom úgy, ahogy Arijit Singh se tudná. 

Vajon mit csinálhat akkor a srilankai származású angliában élő Arjun, amikor éppen nem indiai filmzenéket mesápol össze-vissza nyugati slágerekkel? Saját dalokat készít, albumot, aminek a mostani I'll Be Waiting az egyik zászlóshajója. Amit már csak azért is érdemes a helyébben kezelni, hiszen a refrént a bw zeneélet (de mondhatnám Indiát is) ma élő legistenkirályabb férfi playbackénekese: Arijith Singh dúdolja el. Tehát valakinek bejött az élet. De Arjun jól csinálta, ügyesen, hajrá. Ez a dal is őt igazolja. Letehetetlen.

Higgyétek el, van az, amikor egy pártelnök pártelnök marad tizenharmadszorra is, akkor az úgy már nem túlságosan izgalmas. De ha egy srilankai születésű UK-ban nevelkedett és élő bw filmzenéket nyugataikkal mesápoló amúgy r&b fanatikus és énekes-szövegíró hozza vissza a bugit, támasztja fel a halottnak tűnt pénzt zenét a zenébe, akkor már volt miért élni még pár évet, és érdemes is volt, vagy ma ezért felkelni, meg aztán lefeküdni, hogy holnap erre nyisd ki a szemed, főzzed az ebédet. (Remélem azért sikerült érzekeltetni a két végletet.)

Mondanom se kell, ez utóbbi inkább közelebb áll hozzám, annyira, hogy igazán megszerettem már Arjun új dalát, amihez a klip is frenetikusan jól passzol és ütemre vág. Most ezért is jöttünk össze, újfent, azok után, hogy a dalt már csendben békességben körberajongtuk. Mert klip is van hozzá, nem elég elégszer elmondani, és azt is, hogy bitang jól is sikerült.

Tényleg mézosmázos jelzőket kéne most úgy szállítanom, mint a bajai kisnyugdíjasokat a szavazáskor, de ötvenszer való fordulás is kevés lenne ahhoz, hogy leírjam mennyire együtt van, imádnivaló az egész csomag tokkal vonóval. Itt ez kevés lenne a győzelemhez. Nem is próbálkozunk meg vele.

A fenéket nem, de azért mégis. Keljfeljancsit játszó vállak, arcról letörölhetetlen szmájlik, a mikróban forrongó kukoricát megszégyenítő pattogások a székben és azon kívül, EZ a himnuszok himnusza kérem szépen. És ha pártelnök lennék, simán erre a zenére dobatnék össze egy barneystinsonos, marketinges cv-t rólam, mi sem természetesebb. 

Verdikt: de tényleg büntet. Színezi a másodperceket, időmillomossá tesz, és még szerelmes is leszel belé. Belé, nem úgy, nem Arjunba, hanem ott a 2:55/6 item lédijébe #willyoumarryme, szóval komolyan figyeltem a videóra, ebből is látszik. Eargasm, eyecandycunami, cumi. Pörgessétek, forgassátok, seringeljétek, akadjatok, tapadjatok rá. Legalább ebből ne vegyünk vissza.