Higgyétek el, van az, amikor egy pártelnök pártelnök marad tizenharmadszorra is, akkor az úgy már nem túlságosan izgalmas. De ha egy srilankai születésű UK-ban nevelkedett és élő bw filmzenéket nyugataikkal mesápoló amúgy r&b fanatikus és énekes-szövegíró hozza vissza a bugit, támasztja fel a halottnak tűnt pénzt zenét a zenébe, akkor már volt miért élni még pár évet, és érdemes is volt, vagy ma ezért felkelni, meg aztán lefeküdni, hogy holnap erre nyisd ki a szemed, főzzed az ebédet. (Remélem azért sikerült érzekeltetni a két végletet.)

Mondanom se kell, ez utóbbi inkább közelebb áll hozzám, annyira, hogy igazán megszerettem már Arjun új dalát, amihez a klip is frenetikusan jól passzol és ütemre vág. Most ezért is jöttünk össze, újfent, azok után, hogy a dalt már csendben békességben körberajongtuk. Mert klip is van hozzá, nem elég elégszer elmondani, és azt is, hogy bitang jól is sikerült.

Tényleg mézosmázos jelzőket kéne most úgy szállítanom, mint a bajai kisnyugdíjasokat a szavazáskor, de ötvenszer való fordulás is kevés lenne ahhoz, hogy leírjam mennyire együtt van, imádnivaló az egész csomag tokkal vonóval. Itt ez kevés lenne a győzelemhez. Nem is próbálkozunk meg vele.

A fenéket nem, de azért mégis. Keljfeljancsit játszó vállak, arcról letörölhetetlen szmájlik, a mikróban forrongó kukoricát megszégyenítő pattogások a székben és azon kívül, EZ a himnuszok himnusza kérem szépen. És ha pártelnök lennék, simán erre a zenére dobatnék össze egy barneystinsonos, marketinges cv-t rólam, mi sem természetesebb. 

Verdikt: de tényleg büntet. Színezi a másodperceket, időmillomossá tesz, és még szerelmes is leszel belé. Belé, nem úgy, nem Arjunba, hanem ott a 2:55/6 item lédijébe #willyoumarryme, szóval komolyan figyeltem a videóra, ebből is látszik. Eargasm, eyecandycunami, cumi. Pörgessétek, forgassátok, seringeljétek, akadjatok, tapadjatok rá. Legalább ebből ne vegyünk vissza.