Végre. Kunal Kohli filmje, amit végül mégiscsak a TMK címen kell keresni nyáron a mozikban. Már ha keresni fogják. Persze hogy fogják, de azért nem teljesen viccnek szántam. Ugyanis az előzetes picit amolyan csalódáska. Nem egészen az, csak olyan. Lehet, sőt biztos többet, ennél többet vártam, azért sem tartom, mondom most hűdeklasznak a három percet.

Három évszám: 1910. 1960. 2012. Három helyszín: Sargode, Lahore; Bombay; London. Három különbőző szerelmi történet. De a Priyanka Chopra és Shahid Kapoor páros mindig tart ott van. Egy időtlen láv sztori, vagy hogyan is nevezték el, na ez lesz a TMK. Ami első blikkre nagyon sok mindenre, filmre emlékeztett. A Hum Tum-tól kezdve a DDLJ-n át, az OSO-ig, AA-ig, a Love Aaj Kalig, ami nem baj, csak a zene tényleg ne hasonlítana ennyire a London Paris New York egyik dalára. Még a végén komolyan azt kell hinnem, hogy a Sajid-Wajid alkotói válságban van. Egyelőre ez az év nem nekik áll.

A filmet amúgy megjelenés után gyorsan Mausam kettőnek könyvelték el sokan. Ami egyáltalánem bók, azok után, hogy az a film mennyire leszerepelt bwban (Shahid Kapoor pont játszott abban is). Kunal Kohli meg a Hum Tum, a Fanaa után csak nem felejtett el rendezni, bár a szkriptért nem ő lesz a felelős, azt nem kérhetjük majd rajta számon. De azért hisszük, hogy lesz ez jobb is majd, hosszabban. Már így se csúnya, csak kevés.