Tipikusan az a zene, ami akkor szól jól igazán, ha nézem mellé a dalbetétet. Anélkül feleélmény, vagy még élmény se. Amúgy nem is tudom mikor hallgattam meg utoljára. Arra tisztán emlékszem, hogy csalódás volt - ahogy az egész Housefull 2 filmzenei korong. Az is lehetett az első és utolsó hallgatás vele, azóta nem. Viszont miután felkerült a videó, mégis habozás nélkül playt nyomtam rá. Az ok tényleg a koreográfiában, a szemüvegekben, a kolorizáltságban, funságban, a hülyéskedésben rejlik. Nagybetűs, félköveres szórakozás az egész. A zenét persze azért nem szeretteti meg velem, de bitang jó nézni és azt érzem, hogy ezt érdemes volt elkészíteni, megcsinálni (nem úgy a filmet magát, haha).