calacitra

Arpita Khan esküvője alkalmából megelevenedett a tavalyi év visszafordíthatatlan bw nagy ölelése, amit akkor Salman és SRK produkált ki magából, mindenki legnagyobb megrökönyödésére. Most pedig már, hogy ennyire bele jöttek, elásták a csatabárdot, újra újráztak is kettesben, meg hármasban, ahogy azt a lenti kép bizonyítja. Mit is mondhatnánk? Elsőre még hú meg ha volt a szituáció, így viszont már nem is olyan érdekfeszítő. Persze innen már tényleg csak egy lépést választja el a merő fantáziánkat attól, hogy egy filmben lássuk majd őket vala.  

Mohit Suri, az Aahiqui sequel és az Ek Villain után se pihen sokat. Hiába a szép, meg is érdemelt sikerek, kritikák neki, már nem csak azon töri a fejét, hogy mi legyen a következő lépése, hanem teszi a dolgát. Forgat, hogy aztán abból jövő nyár derekán már mi is láthassunk egy Hamari Adhoori Kahanit.

Ami pontosan legújabb filmjének címe lesz, a főszerepekben olyan nem kicsi nevekkel, mint Vidya Balan és Emraan Hashmi.

Ez utóbbi személye nem is jelenthet nagy meglepetést, hiszen összeszokott párosról van szó, akik korábban, a Murder, a Raaz, vagy éppen a Crook stb filmek alatt is együtt munkálkodtak.  

A HAK-ot most Dubajban sikerüt lencsevégre kapni. De Kalkuttában is ellátogatnak még, ahogy Amerikát se hagyják ki. A sztroriról meg annyink van, hogy Mahesh Bhatt (az író-producer) szüleinek láv sztoriját mesélheti el, ha igazak a hírek.

A harmadik hármas hónapnak az az igazi rákfenéje, hogy a nyár 80%-ba esik bele, és mivel köztudottan a nagyobbnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítok az ebből a különidőszakból érkező egy szezonos daldaraboknak, így konstans fejvakarás a vége, ha aztán mérleget kell vonni meg számot kell adni a legjobbakból. De kell, mint most, amikor a harmadik negyedév bw filmzenéit vesszük gorcső alá, úgy menetrendszerűen, úgy kicsit megkésve azért.

Ez pedig legalább olyan embertpróbáló feladat, mint egyet felemelni, kiválasztani a Khoobsurat filmzenék közül. Hiszen ez utóbbiba simán beletört a bicskám mindközül, prokontra érvek-ellenérvek záporoztak sokáig, hol az egyik, másik, harmadik tűnt a tuti befutónak, végül csak letettem a voksomat. Ilyen az, amikor győz a szív. Avagy nem minden a mennyiség, és a minőséget se kell túlértékelni. Egyszerűen csak szeretni azt, aki a leginkább megfog...

Amúgy nem csak ezek a filmzenék mondatják velem, de eléggé elemükben voltak a maestrok, OR lehet csak a csillagok szerencsés állása eredményezi azt, de bizony a következő listából nem egy vagy két darabnak van esélye arra, hogy bekerüljön a végső, több mint egy hó múlva befutó 2014 évzenéi krémjének felsőtíz illusztris társaságába majd.

Mert jól szólnak, jól is áll nekik a fülközelség, tapadnak, veretésre adnak okot, yolopillanatokat potyogtatnak, meg szépek úgy palvinbarbisan. Talán ez is lett az az időszak, ismerve már nagyrészt az utolsó negyedév felhozatalát, ami miatt a leginkább lehet szeretni bw-t. Pedig, ha jól megvizsgálod, olyanok, mint az Entertainment vagy Singham Returns zenéi rá se fértek a fecnire, a legjobb 11 mellé, csak mögé, ott kullognak a futottak még kategóriában. Amire senki nem fog már emlékezni pár hónap múlva.

De ne is velük foglalkozzunk, inkább azok élvezzék az ismertséget, a közmeghallgatást, akiknek nem kell tolmács, hogy megértsük mit is akarnak tőlünk igazán. Ahogy és amikor ránk hatnak, mert tudnak, és képesek a kedvünkben járni, kedv csuda nagy forgalmat generálni, parkettre invájtolni, ott tartani, légplébekéneklést kicsikarni belőlünk, wannabe arijitsinghnek képzelni magunkat miatta, és folytathatnám.

Szóval ők azok dalbetételőzetesen egy dragontape erejéig összemaszalázva, hallgatást...

Annyira adja magát, hogy netto butaság lett volna ezt ki nem használni. Ahogy azt meg is tette a Happy Ending castja, amikor két forgtás között, vagy jelenet alatt, mellett készítettek egy mókás videót az elhíresült, picit már túl is használt Happy dalra. De így is funfunfunfun.

Igaz, ez ilyen félhivatalos, kiszivárgott, mert azóta már leszedték és privátba lehet csak befigyelni, de aki nem bírja kivárni a következő, már ofisöl világszintű megjelenést, az most és itt most betekintést nyerhet abba, hogy milyen az, amikor ők-színészek plusz cameosok elengedig magukat, és veretik csillionyiszor másodperc törtrésze alatt, nem pedig éppen Iszkaszentgyörgy. Happy---

Nem így kell évet elkezdeni. Remélem ez csak a kezdet, kedves 2015 meg bw. Nyilván nem is a Sajid-Wajidtól vártam a megváltást azonnal, de ez még alapozásnak se teszi meg. A Salman felé intézett himnuszuk Arjun Kapoor személyében és szájából erőtlennek tűnik, miközben lesüt róla, hogy ezt halálkomolyan kell venni. Ezek után sajnos sok jóval nem kecsegtet a többi zenetesó az albumról, de hosszú még az év, el se indult igazán. A supermanre meg akkor tekintsünk úgy, mintha meg se történt volna.