calacitra

Akartam más képet is megosztani a forgtásról, mert akad ott csomó, ahonnan ez is jött, olyan, mint ahogy Kalkuttában veszik fel a Pikut, már Irfan Khannal kibővülve, vagy Big B új külsejével csábít már, de a szív karma már csak ilyen. Engedelmetekkel. 

Az, hogy a minap a Mumbai reptéren együtt látták Anushka Sharmat és Virat Kohlit véget vetett a több hetes találgatásoknak, hogy van e köztük több ruhánál. Van. Az alábbi kép beszél helyettem. És hashtag Virushka. Amúgy eszméletlen ez a szóösszetétel így, aki kitalálta jaj, de még tetszik is. Éljen az ifjú pár vagymi.

Most már értem, hogy mit is érezhetett Mou akkor, amikor csapata idehazai vendégszereplése után irreleváns kérdésekkel bombázták szét. Pedig én csak egy újabb mashupot nézek magam előtt, éppen a Happy Endinghez, amit Kiran Kamath varázsolt full unalmasra. Mi történik itt, kérem szépen?

Mert az látszik, hogy mashup hajó elúszni látszik, trendisége sem trendi többé. Amit nem csak az mutat, hogy a száma lecsökkent egy év leforgása alatt, hanem, hogy ez a minőség rovására is ment. Az idén talán, ha volt egy, amiben volt potenciál, a többi nagyon homályra sikeredett. 

Ennek a filmnek is meg vannak a jó tételei, adottságai hozzá, hogy abból frenetikus zenemaszlázás kerekedjen ki, de könyörgöm: nem ilyen. Felejtős az egész, ami a műfaj idei indiai megnyilvánulására is igaz sajnos. Talán a jövő a lesz az új múlt ebben az esetben, fingers crossed.

Még két nap a Happy Ending bemutatóig. Ami azért őrült nagy sikert nem fog learatni, de igazából egy tisztességes helytállást már elvárnánk tőle. Nyilván a filmnek magának kell bizonyítania, de akik szeretik a romkomot, a rendező párost, a sachinjigari dalokat, az legyen ott helyettem is a premier napján, és zsákoljon be egy-egy ilyen posztert, mert annyira éhezik az üres falat vagy fordítva.  

Rensil D’Silva közember-központos, a mai társadalom alapúféle filmjének előzetese első ránézésre úgy tűnik van annyira bátor és merész, hogy használja az egyezményes jelet, amikor csak akarja (ivós játék challenge), de ahol kéne, ott pont nem elég aggreszív, és igazán rendet rakó.

(Jól)Lehet, emiatt érezhetjük életrevalóbbnak, ami jó is, hogy nem száll el, képzel sokat magáról. Csupán kiragad egy csapatnyi fiatalt, akik nem hajolnak el a korrupció tojásai elől, hanem szembemennek, és nevelnek, mindezt mindenki tudtára adva. Persze egészen addig, amíg Sanjay Dutt azt nem mondja most már elég. És ha ő azt mondja, akkor elég is lesz, elhihetjük.

A castban helyet foglal azért egy Emraan, egy Kangana, és egy Randeep is - még SD mellett, ami azért szólhat a vezértéma figyelemfelkeltésére. Meg a rendezőnek is, aki íróként inkább sikeres. De hátha ez a helyzet most megfordul az Unglira való tekintettel, miközben Rensil tartja magát jó szokásához és mondani is akar, szeretne valamit. 

Sikert neki, hogy sikerüljön, bár moziba nem rohannék utána, hiába KJo neve is lebeg a háttérben, vagy Shraddha leitemnumberezik benne, . 

“It’s time to show them the middle finger”