Ha van a GTPM albumnak kriptonitja, akkor ez a Naina lehet az. A gyengepont, a homokszem a gépezetben, ami romantikus mivolta ellenére se tud igazán magához bilincselni, és rózsaszín ködbe beborítani. Ahhoz valahogy kevéske.
Bár most ettől ne tessék nagyon megijedni #szomcsiyolo, félni tőle, mert amúgy a korong így is patent, és így se sokat veszít kiváló értékéből. Míg másrészről meg tudvalevő, hogy a Vishal-Shehkarek az újrázásban istenek. Úgy, ahogy bwban zenei rendező fronton senki más. Kvázi, ha egy dal először nem szerelem, akkor másodjára, de harmadjára már biztosan az lesz.
Ezért a Naina is megkapja a maga esélyét. De ha véletlenül sem sikerülne belehabarodni a fenének se, akkor sincs gond&harag, mert a többiek, a daltesók simán elfeledtetik veled, hogy van egy ilyen is a soundtracken, vagy hogy nincs.
Ami viszont ennél sokkal idegesítőbb, hogy itt még a betét, a látnivalók, a kémia is olyan gyászos mutatványt képez, amit sajnos rossz nézni - is. A GTPM-nél ezt nem teszik ki az ablakba, a VS meg kaphat egy virtuális fejmosást ezért. Mert megérdemlik.
Utolsó kommentek