calacitra

Mivel jelen másdopercben nagyon nem látjuk ennek a hétnek a végét, annak a fényét, a bizonyos alagútban rekedve, és mellé még hó is társul, azaz tél tábornok is beköszönt majd, így duplán meg kell adni a hétkezdés módját, hogy felpörögjünk, jobban mint bw, aki már téli álmát alussza, sokadik idei uborkaszezonját éli meg.

Na de vágjunk bele, csapassuk, veressük, és egy a fontos baleset ne legyen. Éljenek a remixek, hogy vannak, mert megmentik a hétfőt, engem. Jöjjön is tehát egy, a legújabbak közül is a legújabb, a GTPM Dhat Teri Ki című dalához készített feltuningolt, triplán rántott, felgöngyölt változata, amiben rá sem lehet ismerni az eredetire, haha. És jobb is annál, hahaha.  

Szóval hajrá. Kitartást. A kávé meg nem használ, bw már igen. 

Csak hogy tisztázzuk, ha a Saree Ke Fall Se nem lenne, akkor a Gori Tere Pyaar Mein általam egyszerűen csak leitemnumberezett dalbetétje: a Dhat Teri Ki lenne az utóbbi idők hónap legnagyobb slágere. Meg évzenéje. És akkor a Ram Leela (aminek már megint új címe van, őrület) Nagada Sang Dholja mindkettőt üti.  

Persze így is vígan megférnek egymás mellett, hisz míg az egy puritán konvencionális desi muzsika, addig ez partyállat himnusz, a rosszfiúk indulója lett szerte a nagy világban. Amikor amit, ami kell, meg amilyen kedv van, jöhet, idevele, bármelyik is legyen az, csak legyen.

És mivel tegnap az R Rajkumar dalbetétjét már körberajongtuk, így most a Dhat Teri Ki a soros. Ő is megkapja maga ígykészültjét. Irány a Hard Rock Cafe, a tanító Remo, aki bemutatkozik Imran, aki pedig közreműködik eyecandy és más egyéb szerepkörben: Esha Gupta.

Nekem meg megint táncolhatnékom lett, és ebben még az sem zavar, hogy hát az ass-t kisípolják már a refrénben... de no para, képzeljük, vagy inkább plébekeljük oda.   

Avagy - milyen - nehéz az élete egy nagyvárosi romeónak a vidéken, ha a BFF akar lenni az ott élőkkel. Ha más nem alkalmazkodni, elfogadtatni magát, megszokni, és nem megszökni. Végülis valamit valamiért. A szerelem meg nem megy olyan könnyen. Imran Khan erről többet tudna most mesélni, meg a karaktere. Amúgy meg a dalbetét gyengébb lett, mint egy indiai kisfalu legkisebb jelerőssége. És ez úgy, ahogy, van.

Nem kell tovább visszaszámolni, mert végre újra mashupnapra ébredtünk. Ó igen. Hiszen hiánycikk lett már, mint novemberi égen a nap. De, szerencsére, nem szerencsénkre, mielőtt ki/elfogytunk vagy lemerültünk volna teljesen, elhittük volna, hogy soha nem lesz már minden olyan, mint régen volt, akkor valaki (???) a Gori Tere Pyaar Mein muzsikákat összemaszálázta úgy, hogy annál még én is jobbat csináltam volna. Felfoghatatlan na. Mert ezek a zenék önmagukban tök királyak, erre szét-keresztbe-kasul hazavágták őket egy mesáp-nem-varázs-ütésre. Inkább úgy teszek, mintha meg se hallottam volna. Szörnyű. Ekkora kihagyott ziccert, még ez a játékos sem látott, pedig ő aztán.  

Ha van a GTPM albumnak kriptonitja, akkor ez a Naina lehet az. A gyengepont, a homokszem a gépezetben, ami romantikus mivolta ellenére se tud igazán magához bilincselni, és rózsaszín ködbe beborítani. Ahhoz valahogy kevéske.

Bár most ettől ne tessék nagyon megijedni #szomcsiyolo, félni tőle, mert amúgy a korong így is patent, és így se sokat veszít kiváló értékéből. Míg másrészről meg tudvalevő, hogy a Vishal-Shehkarek az újrázásban istenek. Úgy, ahogy bwban zenei rendező fronton senki más. Kvázi, ha egy dal először nem szerelem, akkor másodjára, de harmadjára már biztosan az lesz.

Ezért a Naina is megkapja a maga esélyét. De ha véletlenül sem sikerülne belehabarodni a fenének se, akkor sincs gond&harag, mert a többiek, a daltesók simán elfeledtetik veled, hogy van egy ilyen is a soundtracken, vagy hogy nincs.

Ami viszont ennél sokkal idegesítőbb, hogy itt még a betét, a látnivalók, a kémia is olyan gyászos mutatványt képez, amit sajnos rossz nézni - is. A GTPM-nél ezt nem teszik ki az ablakba, a VS meg kaphat egy virtuális fejmosást ezért. Mert megérdemlik.