A való életben is mindig azzal bánunk a legkritikusabban, akit a legjobban szeretünk. És ez bwban sincs másként. Pontosan Pritammal.

Mert a zenei rendező megszámlálhatatlan hideget kap tőlünk folyton folyvást, de sokszor mondhatni alaptalanul. /Az persze megint más kérdés, ha nem úgy teljesít belátásunk szerint./ Talán az van, hogy túlságosan is elfogultak vagyunk vele szemben, és úgy képzeljük el őt, mint aki nem tud hibázni, kifogyhatatlan dallamarzenállal rendelkezik. De azért na, ő is csak ember. Aki imádunk, meg a zenéit, főleg az utóbbit jobban.

Egyszóval, ha legközelebb megint lehúznánk, gondoljatok arra, hogy ez nem akkora dráma. Most, itt,pedig, az idei IIFA eventen csapott a húrok a közé, mutatta meg magát a színpadon kivételesen (zenei rendezőknél annyira nem szokás). És dobott egy olyan live koncert hangulatú performanszt, amire még jegyet is váltottam volna, ha lehetett volna. Egy ilyet is el fogadnék bármikor, mert azért tud valamit ez a Pritam, ért ahhoz, amit úgy hívnak, hogy zenecsinálás, örömfokon.