calacitra

Kolosszális. Elég csak a nézőtér soraiban helyet foglaló arcokat pásztázni. Olyan, mintha a bolgoság ott egy teljesen új szintjére emelkedne, persze tükör is egyben. Mert közbe mintha magamat is látnám. Vagyis kábé hasonló módon reagálok arra, ami ott történik a színpadon. És akárhányszor hallom Arijitet, az mindig olyan, mint az első alkalom lenne vele, meg hallanék tőle valamit is. Betelni vele betelhetetlen.    

Ja és kijelenthető kellő magabiztossággal, hogy a világ (nemcsak bw) szegényebb lenne egy ilyen énekes nélkül. (in)Dzsojság. Csak megköszönni van már erőm. Kifogytam a szavakból. Nézzétek. Füleljétek.

Remélem SRK mialatt nézte őket, azon agyalt, hogy ezeket a piszok kreatív és ügyes fiúkat támogatni, segíteni kell, szereződést írni nekik, hogy még véletlenül se tűnjenek el, mert többre hivatottak. Ezt a tribute-ot is mennyire faszán összehozták. Gratula. Szempornó már néha.  

Ha összeadom az idén látott Filmfare performanszokat, és megszorzom ötvennel, na még akkor se teszik ki, meg érnek annyit, mint ez a felfelefellépés Deepika Padukonetól, a 20. Life Ok Screenen Awardson.

Egészen bámulatos, lélegzetelállító, szemkápráztatás az egész, a tavalyi év legsikeresebb bw színésznőjétől. Akit valamelyik díjátadón, lehet pont ezen, meg is választottak 2013 bw hősének. Shahrukh ezen poénkodott is egy sort, hogy pont egy színésznő viszi el ezt az elismerést, de hát ez van kedves férfi színészek, teljesen jó megérdemelt helyre került a szobrocska.

Amit ez az előadás, élő dalbetét is pontosan bizonyít ezredmásodprecről-ezredmásodpercre. Az viszont, hogy a legjobb is lenne, arról nem vagyunk szentül meggyőződve ennek ellenére se. Egyszerűen van még mit tanulnia, de igaz, hogy szépségével, és tánctudasával, szorgalmával, a szakmával szembeni alázatával, ha így folytatja, könnyen egy új Madhuri vállhat belőle.

Szumma. Bár egy évből levonni következtetést nem szabad, viszont azért ez a show őt igazolja, hogy eljuthat akár oda, ahova a legnagyobbak, ahova ők tartoznak, és ahova ő is tartozhat még. Simán.

A való életben is mindig azzal bánunk a legkritikusabban, akit a legjobban szeretünk. És ez bwban sincs másként. Pontosan Pritammal.

Mert a zenei rendező megszámlálhatatlan hideget kap tőlünk folyton folyvást, de sokszor mondhatni alaptalanul. /Az persze megint más kérdés, ha nem úgy teljesít belátásunk szerint./ Talán az van, hogy túlságosan is elfogultak vagyunk vele szemben, és úgy képzeljük el őt, mint aki nem tud hibázni, kifogyhatatlan dallamarzenállal rendelkezik. De azért na, ő is csak ember. Aki imádunk, meg a zenéit, főleg az utóbbit jobban.

Egyszóval, ha legközelebb megint lehúznánk, gondoljatok arra, hogy ez nem akkora dráma. Most, itt,pedig, az idei IIFA eventen csapott a húrok a közé, mutatta meg magát a színpadon kivételesen (zenei rendezőknél annyira nem szokás). És dobott egy olyan live koncert hangulatú performanszt, amire még jegyet is váltottam volna, ha lehetett volna. Egy ilyet is el fogadnék bármikor, mert azért tud valamit ez a Pritam, ért ahhoz, amit úgy hívnak, hogy zenecsinálás, örömfokon.  

Tudjátok, hogy a mai bw színésznők a világ közepei, de ilyenkor azért sok babér terem nekik. Mert jön Madhuri, a 'régi motoros', a díva, és úgy letáncolja őket a színpadról, hogy az már gyönyörű és egyben szomorú nézni. Ha sok fiatal így twistelni, rázná.

Meg is értem azokat, akik azt írják alant, kommentben, hogy hát tök jó nézni Katrinat a fiatalok közül, mert tényleg táncolni táncol, viszont ezzel, ezzel, ezzel itt még ő se tudja felvenni a kesztyűt.

Madhuri arcáról meg annyira lejön, hogy na ki a királynő. De nem úgy, hogy nesztek, és egoista lenne, hanem magabiztos és tudja, hogy tud. Nem él vissza vele, nem celebkedi túl, hanem a vérében van, olyan ez neki, mint nekem ezt, és erről posztolni. Élvezet. És élmény az egyben. Vicces is nézni azokat az arcokat.

És lassan úgy van vége, hogy azt mondom, damn, ő is bármit el tudna adni. Táncbetéteket, jobban is akár néhányat, mint ahogyan a mostaniak teszik. Nem is tudom mi lenne, ha Madhuri se ennyi lenne, hanem most 20. Vagy várj, az is. Legalábbis az embernek ez az érzése, mialatt nézi.  

Még egyszer mondom magabiztos, de varázslatos is, a fellépés minden egyes másodpercében tökéletes és azt már azt mondja kfielé neked, mit is, hogy dance with me. Na így kell fellépni. Az IIFA megkoronázása.