calacitra

A mai naptól kezdve, ha valaki beírja a keresőbe Kevin Spaceyt és a Lungi Dancet, akkor csodák csodája releváns találatot fog kapni rá. Mitöbb, videót is arról, ahogy éppen a - mostanság csak a House of Cards-ból ismert és - népszerű színész az IIFA gálán beleéli magát sokadmagával: Deepika Padukone, Shahid Kapoor és talán Farhan Akhtar társaságában a Chennai Express egy filmzenéjének ütemeibe.

Meg ahogy KS teljesen ráhangolódik (miután a ruháját rásegítették), átfutja testét az indiai ritmus, és még új koreográfiát is kitalál alá. Azt hiszem kevesen hittük, hogy ez megtörténhet, de bw a tanú rá, meg ez a nem túl magas minőségi camos videó, hogy megtörtént bizony.

És akkor tessék, lehet tippelni már, hogy vajon a következő #HOC szezonban melyik bw színész fogja magát képviselni. Akkor? Első válasz: Deepika Padukone. Második válasz: Deepika Padukone. Harmadik válasz: az első vagy a második.  

Ami először jó, az lehet másodszorra már nem. Így igaz ez arra a szelfire is, amit bw sztárék elkövettek a minap Amerikában az IIFA gála alatt, előtt, vagy után. Hiszen az amíg az Oscaron még hatalmas siker volt, lájk és megosztásáradat lengte körül, addig a bw-i már enyhén erőltetett, és copycopycopy, és szánalmas, ahogy írják. Nyilván ez az indiai ember véleménye, és van benne igazság, viszont azért nem is az ördögtől való. LOL inkább. 

Azt hittétek ez is csak díjátadó, olyan mint többi! Hát nem. Az IIFA sokkal több. Amit az alábbi epikus pr videó is alátámaszt. Amúgy nem a legjobb, ha már itt tartunk. Nálam a Filmfare az etalon. Az IIFA nyomába sem érhet (oké a kettő más-más).

De mégis az egyetlen dolog amiért kiemelt figyelmet kell fordítani rá, minden egyes évben, az nem azért van, mert ez a legutolsó awards mindközül, hanem mert ez határon túli, nem áll meg az országon belül, hanem megfogja a maga nagy cókmókját és meg se áll egy adott országig, hogy ott rendezhesse le, amit akar.

Ez egyben pikantéria, show, marketing, üzlet, aminek nyilván azok az emberek örülnek főként, ahol és amelyik országban aztán tényleg lebonyolításra kerül ez a történet.

Járt is már elég sok helyen az IIFA. De most idén, először, az USA-ba látogat el. Floridába, Tampa Baybe fognak elszabadulni a bw indulatok. Vagy már el is szabadultak, hiszen időközben kezdetét is vette. Aki ott lakik, ott van, és ezt nézi, még látja is, hát annak sok jót nem tudok kívánni. Csak egyet, hogy valamikor azért hozzánk is, vagy közelbe eljusson majda a nemcsak díjkiosztó.

Persze ha valami érdekes történik, beszámolunk róla. A videót meg köszönjük innen is f3co-nak.  

A való életben is mindig azzal bánunk a legkritikusabban, akit a legjobban szeretünk. És ez bwban sincs másként. Pontosan Pritammal.

Mert a zenei rendező megszámlálhatatlan hideget kap tőlünk folyton folyvást, de sokszor mondhatni alaptalanul. /Az persze megint más kérdés, ha nem úgy teljesít belátásunk szerint./ Talán az van, hogy túlságosan is elfogultak vagyunk vele szemben, és úgy képzeljük el őt, mint aki nem tud hibázni, kifogyhatatlan dallamarzenállal rendelkezik. De azért na, ő is csak ember. Aki imádunk, meg a zenéit, főleg az utóbbit jobban.

Egyszóval, ha legközelebb megint lehúznánk, gondoljatok arra, hogy ez nem akkora dráma. Most, itt,pedig, az idei IIFA eventen csapott a húrok a közé, mutatta meg magát a színpadon kivételesen (zenei rendezőknél annyira nem szokás). És dobott egy olyan live koncert hangulatú performanszt, amire még jegyet is váltottam volna, ha lehetett volna. Egy ilyet is el fogadnék bármikor, mert azért tud valamit ez a Pritam, ért ahhoz, amit úgy hívnak, hogy zenecsinálás, örömfokon.  

Tudom nehéz feldolgozni, de itt van egy megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a híres Jean Claude Van Dammenak sem kell sok bwból, és máris fanboy lesz belőle.

Még az IIFA (díjátadó) vendége volt a nyár elején a színész, aki szerény személyével emelte az est fényét. Azzal, hogy megjelent, megmutatta magát, mitöbb végigülte a néhány órácska előeventet (ez volt az IIFA Rocks).

Szóval közelebbről is megismerkedett bw-val, a színészekkel, a zenékkel. És talán még kedvet is kapott ahhoz, hogy valamikor ő is részese legyen egynek.

Na de visszatérve Jacqueline Fernandenhez, az ő perfomanszára, ahol és ami alatt sikerült a tévés kollégáknak megtalálni azt a pillanatot, amikor JCVD már nem bírja tovább és átadja magát teljesen a bw életérzésnek.

Jóllehet az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak pár másodpercre vágják be nekünk (3:40-től), de higgyük el, hogy a maradék hat percet is hasonlóan élvezte, és rázta neki, csápolt, mondta magában, ez tényleg jó. És ha ő azt mondja...