45 másodperc után nehezen hiszem el, hogy  Rohit és Srk valaha is eljutottak oda ahova akartak egyébként. Ez is mekkora őrület már. Az ilyet is kezelni tudni, inkább ki se szállnék az autóból. Erre Srk még integet is, mindenkire van egy jó mosolya, arra nem is gondol, hogy ha nem lennének ott az indiai tekesek, akkor szétszednék őt darabjaira akkor és ott meg helyben, kis túlzással.

De mondom semmi, megszokta, megszokhatta már, olyan arcot tol végig, mintha éppen reggelezni, vagy minket olvasna. Miközben az mehet át az agyán, hogy 'semmi különös, egy újabb nap, egy újabb város, és csak megint néhányan kijöttek, akik szeretnek'. 'Hát akkor adjunk nekik valamit cserébe'. És akkor felpattan arra az autóra, amiben én mindig ülök, ülnék, ha ott lennék, és dobálja úgy a kisseket mindenkinek, mindenki felé, mintha nem lenne holnap, és még autogramra is van ideje, tollat kérni. Gentleman.

Miközben a rendező, Rohit Shetty azt se tudja hol van hirtelen. 1:21-nél meg úgy néz fel, mint a kisgyerek, meg mintha Istent látná maga előtt. És nem is állok messze az igazságtól, hiszen az ott látható emberek kábé hasonlóan halálkomolyan vélekednek is erről a személyről, a romantika királyáról, elég csak rájuk nézni, vagy ezt a videót lepörgetni. Eszméletlen.