calacitra

Mondhatni minden évben a sárga szobrok átadásával egyenesen arányosan Indiában napirendre kerül ez - a címben feltett kérdés, ami aztán komoly vitákat is generál ott. Mert amíg az emberek egyik fele nem, addig a másik fele már egyszerűen szükségességét érzi annak vagy csak szimplán szeretné, hogy az Akadémia (AMPAS) is elismerje már bwot. Valahogyan. Például egy jelöléssel, az lenne a legkevesebb - azt mondják. Hiszen 2001 óta, a Lagaan óta nem volt indiai, azon belül is bw film még jelölve se, pedig. Pedig lemaradtam valamiről és kellett volna? Hiszen ahhoz mégis csak egy jó film kell, mert oda olyanokat választanak (nagyon modoros) be és ki. Szóval bwban volt ilyen és mégse indult, heh?

Lehet, hogy volt, láttunk is ilyet, de az indiai helyzet már csak az, hogy egyhamar nem is igen fog indulni - ami talán nem is baj, de erről később. Az ok pedig egészen egyszerű, nem Mohamed , hanem a hegy. Tehát az Akadémia, aki állandóan csak azt veti a hindi filmesek szemére, hogy ez így túl bw klisé, tánccal meg zenével meg mindennel és ezért semmi helye ott, viszlát. Ilyenkor persze tessék elgondolkodom, hogy ugyanezt hány és mennyi ilyen west, hálivúdi filmre lehetne elsütni? Mármint hogy mennyire hálivúdi, igen azt.

Arról nem is beszélve, hogy egy külön mappát képeznek azok a filmek, amik csak ezért, az oszkár miatt készülnek el, mert majd ezt benyelik, megkajálják és az díj lesz nekik, azt fog érni ügyesenokosan. A közönség meg közben senkit se érdekel ugye. Túlzás jójó, de valahol van igazság benne, elég csak a mostani jelöltek között szemezgetni. Azok között, ahol bw alkotás nincs, és nem is lesz egyhamar, mint mondtam. Mert bw filmként az a legnagyobb hibája, hogy bwi. Értem, de nem értem.

2011 legjobb fellépése volt, ami awardson megtörtént, megtörténhetett. És pont.  

A nyertesekről már volt szó, magáról a gáláról még nem. Bár ezen se kell sokat csodálkozni, mert ottan az ilyen nem követhető élőben a tévében vagy streamen akárhol, segítségével, hanem csak hetek múlva kerül ki adásba, és fel ide, az internetre. Az okokat, a miérteket nem nagyon tudom, biztos van rá magyarázat, kell lennie, de végülis tökmindegy (tweeteren így is ment live kontent, csak az úgy nem izgi). A lényeg, hogy a tegnapi nap folyamán végre már megérkezett a gála teljes hosszában, így majd mindenki számára megnézhetővé vált. Nézzük is hát.

A mindent vivő film.

A Zindagi Na Milegi Dobara. Ő tarolt, összesen 7 díjat kapott. Köztük ott van a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb dialogok, a legjobb koreográfia, és a többi leglegleg még. Nekem ebből a sokból külön öröm pl az, hogy Farhan Akhtar nyert, de igazából az összesnek csak örülni lehet, mert megérdemelten zsebelte be őket a ZNMD. Ja, hogy van valaki, aki még nem látta? Azonnal tessék nekiesni. Nem, nem csak azért, mert ennyi meg annyi díja van, hanem mert szimplán tényleg jó. Amíg nem ott volt ott a neve mellett ez a sok filmfare, addig is azt mondtuk róla, hogy az év filmje, de így talán most már sokkal jobban hihető a rajongásunk feléje.

Ami meglepetés volt.

A Dirty Picture buktája valamennyire ennek nevezhető. Főleg azok után, hogy a legtöbb eddig megrendezett awardsos eventnél elég sokat nyert. Vitte sorban haza a rendezésért, legjobb filmért a díjakat, a zenéről nem is beszélve. Most meg csak hármat. A legjobb színésznőit, bár azt nem is kaphatta más Vidyan kívül. Aztán a legjobb kosztüm díját, ez is jogos, de az év jelenetével nem tudok mit kezdeni. Bár ők inkább a zenei díjakkal, díjazottakkal vannak, lehettek így.

Akkor jöjjenek is a zenék.

A Rockstar 5 díjjal büszkélkedhet, főként a zenés kategóriákban vitt mindent, meg a legjobb férfi színészt adta Ranbir Kapoor személyében (kvázi nem láncoltam magam semmihez). Az igazság az, hogy azért itt is többre lehetett talán számítani, végül azonban "csupán" AR Rahman seggén tolták fel a szivárványt, pedig. A plébek énekeseknél Mohit Chauhan nyerése volt a biztos (Rockstar), bár nem a Sadda Haq-ért kapta a díjat, de most ezen nem veszünk össze. A női énekeseknél vártam a Saibot, de nem jött. Habár nem is gondoltam komolyan, hogy megkaphatja ezért Shreya Goshal, mégis tapsoltam volna örömömben, ha megkapta volna. Így se voltam szomorú, Shreya Goshal azonban az volt, fact. Nem az előbb említett zene vagy nem is az Oh la la Oh la la miatt (ez a The Dirty Pictureben hangzik el), amit ő énekel és már agyondíjazták mindenhol, hanem pl Teri Meri miatt, ami az év zenéi között szerepelt több listában is, erre boom goes the dynamite filmfare faktor bumm, és a győztes Usha Utup a Darling című dallal. Azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdemelte meg, mert jó szám az, szépen is énekli. Viszont meglepetés volt ez is.

Debüt kategória is van külön.

A Delhi Belly rendezője bizonyult a legjobbnak a jelöltek közül. Az megint más tészta, hogy Kiran Rao (Dhobi Ghat ) vagy Bejoy Nambiar (Shaitan) is megkaphatta volna, akár jelölve volt, akár nem. Delhi Belly egyébként ezenkívül még 3 díjat is összehozott, és így elég szépen zárta az évet, a filmfaret ebben a tekintetben. De azért nem érdemtelenül, mert sokan szeretik, szerették a darabot. Annak ellenére, hogy ez már csak képkockafoszlányaiban emlékeztet egy igazi bw darabra. A debüt színésznő Priyanka Chopra rokona lett, erre se kell rácsodálkozni nagyon. A férfit azonban a Force mozi egyik színésze kapta. Érdekes, de nem világmegváltó díjazás.

Fuckyeah mert sikerült nekik, és még ez sem elég

Akinek örülünk még Raninak a mellékért, és a Shaitannak de nagyon. Ez utóbbi simán megérdemelt volna többet is, de ne legyünk telhetetlenek. Ugye a Screenen már megmutatta magát, a Filmfaren meg csoda is lett volna a nyerése olyan kategóriában mint rendezés, zene, vagy operatőr, ilyen ez a bwilág na. De még így is sokkal, pozitívabb a kicsengése ennek az awardsnak, mint a röhejes oszkárnak a jelölésektől kezdve a díjazásig. Pedig lássuk be: azért Indiában a sztárok mellett még nehezebb befutni, díjig, díjakig vinni egy low budget filmnek, fiatal noname színésznek, ha senki nem karolja fel. Meg most is azok indultak, ahol a krém, a felső 10 vonult fel a filmekben, azokból vette ki a részét. Ám a lista még így is reálisabb, szimpatikusabb jóval egy oszkárénál. Talán mert tényleg a legjobbakról van szó. Nem a legcsöpögösebb, giccsesebb, modorosabb próbálkozásokról éppen. Na de hagyjuk a nyugatot, mert a kelet itt van, megérkezett.

Hova tűnt Damon Hill SRK?

Ez az egy fontosabb téma maradt még meg az idei filmfare puttonyban. Azaz a király korona nélkül zárta a filmfaret ebben az évben. Szomorú szmájlik, wow, jaj. Pedig van benne valami, abban, hogy 2011 egyszerűen nem az övé volt, és ennyi. Lehet róla szólt, tőle volt hangos, de ez nem elég, sokszor. Ahogy most sem. A marketing nem minden, talán ebből is tanul valamit Sharukh. Ezek után hiába csinált bármit is ebben az évben, szuperhősös mozit (ra.one) vagy izgalmas folytatásost (don 2), mert filmként, és színészi alakításokban is láttunk jobbat nála ennél. A tavalyi után nem jött össze neki, Ranbir Kapoor alakításával megette reggelire Dont. A rocksztár meg legyőzte a királyt. A fura az lett volna, ha ez fordítva sül el. Még úgy is SRK jó színész, csak talán majd erről a következő Chopra filmben fog többet mutatni, olyat, aminél jobbat majd tényleg nem lehet találni az évben.

Végére egy érdekesség. Az idei filmfaren átadták a 2500. black ladyt, amit pont AR Rahman kapott a legjobb zenéért. Pont. Hogy véletlen? Költői. Jöjjön inkább a lista a tovább mögött.

Az elsőt beágyazom, a töbi folytatás meg ide kattintva érhető majd el azoknak akiknek. Jó szórakozást hozzá.