calacitra

Anirudh Chaudharytól. Pont attól, aki ugye a tamil mizut - már - sikerre vitte. Na tessék, most jöhettek azzal, miszerint egyslágeres előadóval van dolgunk. Mert nem. Van ott más is. 

Az Idhazhin Oram egyébként ugyanazon a korongon foglal helyet, ahol az említett tamil mizu a Why this kolaveri is szerepel. Hogy hol? Név szerint a 3, azaz a Moonu hamarosan bemutatásra kerülő film hivatalos soundtrackjén, ami ennek a 21! éves zeneszerzőnek a nem akármilyen debütálása is egyben. Már twitteren picsogtam, de most itt is elmondom, hogy ha most ilyet tud, komolyan mit fog csinálni később a nagy AR Rahman és Hanz Zimmer rajongó fiú. Annak fényében is értetlenkedek egy sort, hogy az említett ost nagyon közel áll a tökéleteshez. Kábé olyan, hogy mindegyiket lehetne a 7zenéjének kitenni, mert annyira erős. Vagy másképp annyira, hogy még bwban sem lehetett ilyet hallani az utóbbi időben. Nehéz megfejteni egyelőre miért olyan jó, amilyen. A Tanglish miatt biztos, de azért a szöveg mellett a zenében is van valami megmagyarázhatatlan, új, még kollywoodban sem gyakran tapasztalt dallamtapadás.    

Ilyen. De milyen? Hallottad. Lendületes, jó érzést keltő dal, amiben a hős elmondja lány iránt érzett érzéseit, szerelmét. És ennyi. Alapjában véve tipikus melódiás láv szong lehetne belőle, ha az egész dallamvilágot fel nem rázná azzal a klubérzéssel kicsit Anirudh. Trance van meg a fiatalság, az is befigyel. Ami banánhéj faktor erősen, hiszen itt ezen a ponton akár el is csúszhatna az egész dal, de nem. Így is működik. Szól a szinti, az ütősök a basszus, aztán egyszer ennek vége, jön egy újabb finom, szép közjáték zongorával és fuvolával majd ennek is end, következik az ének stb. Az megfigyelhető tehát, hogy rendkívül gazdag hangszerarzenállal rendelkezik, miközben meg valami ilyesmiről regél, ha már nagyon érdekelne. Király. Még úgy is, hogy nem tartalmas. De hát a Why this kolaverit se ezért szerettük elsősorban. Catchy.  

Az a bizonyos. Ahogy a bemondó is mondja, Adele és bibör a levesben, megérkezett a kelet, most ezzel a tamil csodával, aminek sikerét még kálámbo se tudná kinyomozni. Mi azért megpróbáltuk egyszer már. A nyugat leülhet, egyes.

Összesen három az. Egy. A tamil, ami az eredeti. Kettő. A telugu feldolgozás. Három. A hindi átirat. Minden ugyanaz bennük (szöveg, énekes), csak a nyelv más. Mégis ha választani kéne, akkor a tamilt mondanám a legjobbnak közülük. Talán, mert az volt első szerelem, azt hallottam először. Vagy inkább mert, tamilra írták direkt. Olyan ez, mint amikor valamelyik énekesre dalt írnak, és csak ő tudja azt úgy elénekelni. Na ez is hasonló. Lehet neki iksz nyelvű feldolgozása, mert az eredeti a legjobb. Csak úgy, csak vele hangzik tökéletesnek, igazinak. Vagy nincs igazam?

Megérkezett India válasza a Mizura. Én legalábbis így jellezném, ha valahogy kellene. Talán azért, mert kábé olyan faékegyszerű, mint a legoszong. Vagy nem is. Ez ez ez még annál is puritánabb. De mégis működik, - sőt jobb annál. Miközben ez is hatalmas fun és tök random az egész, mintha csak mikrofonerőpróba menne onetwothreefour. Beleszövegelésekkel, rászámolásokkal, visszakérdezésekkel. Amik mind-mind lehetnének zavaróak, pont annyira, mint a zene és táncjelenetek fel-feltűnése az indiai filmek cselekményeiben, de nem. Erről egyáltalán szó sincs. Simán szerethető. És egy idő után már bele is mászik a fejedbe. I am sing song, flop song, oke super mama, ready? Ready.

Lássuk akkor. A Why This Kolaveri Di a fenti példával egyetemben azért is jó különösen, mert nem veszi vérhalálkomolyan magát. És így nem tud műnek mutatkozni, nincs ideje giccseskedni, magyarán viszlátot intünk vele a modorosországnak! Valamint még újabb jó példa lehet arra, hogy a kevesebb néha több, meg az egyszerűség az egy nagyszerűség. Semmi kuelhu, semmi ordibálás, semmi overacting, a dáptep se (t)rendel, ki van kerülve az összes jól. Szerencsére. És nem csak ettől, de ettől is lesz egyedi igazán.  

Az persze nem új, hogy alapból ilyenre tervezték = made in India. Tudom. De azért mehetett volna a másik irányba is, jobban. Hiszen lássuk be, India tele van szép zenei szerelmi giccses balladákkal, n+1-re megvolt az esélye. De ez inkább más lett. Inkább szórakoztat, a szerethetőfaktora, ami kicsúcsosodik na meg a ritmus ami számít benne. Olyan sláger, amire táncolnak japánban, amit feldolgoznak angolul, amire énekel kicsi és nő, öreg és fiatal országszerte és amitől még a führer is kiakad ("the lyrics don't make sense"). Ott van mindenhol, mint a vírus, a 25 milka nézettséggel, pedig nem érted, sokan nem is értik miről szól.   

A szerelemről, A szerelemről. A háttértörténete a dalnak annyi (ami a közelgő 3 című tamil film egyik zenéje), hogy a lány visszautasítja a fiút, aki aztán (ittasan) énekelve próbál rájönni arra, hogy miért is tette ezt ő vele. És itt jön képbe a következő csavar, amitől megint csak egyedinek tekintem a WTKD-t. Hogy hétköznapian tálalja az egyszerűség mellett az üzenetet, vagy inkább az érzelmeket. A fiú szimplán az utca embere, aki lehet bárki, akárki a helyén, a helyében, mert ezt támasztja alá a nyelvezete is. Ettől is lesz olyan közvetlen.  

Mert feltűnt gondolom, hogy fura a nyelvezete. Segítek: tanglish. Ami a tamil és az angol nyelv(ű szavak) keveredéséből jön létre. A zeneszerző el is árulta, hogy egyébként nem is csinált mást, mint leírta egy papírra azokat az angol szavakat, amiket használnak ők a tamil nyelvben, mint "te én tehén", majd összemaszalázta rímekbe formálta, vagy ha nem nem, és ennyi. Csiribá, létrejött a dal. Nem nagy tudomány, nem is láttak benne semmit, ennél többet, de miután kiszivárgott a weben, és egyre többen meghallgatták, szerették, nem volt kérdés a véglegesítése zenében, és videóba való formába öntése. 

Szumma. A zene már kb egy hónapja tartja izgalomban az embereket. Ami a filmnek pl kiváló marketing. El nem tudom képzelni, csak ezért mennyi ember fog betévedni arra a mozira. Ja és hatalmas verseny folyik a feldolgozási jogokért is. Jelen pillanatban a győztes Akshay Kumar, aki - megelőzve SRK-t -, rendelkezik azzal, hogy punjabi, hindi vagy akármilyen nyelven ő vele éljen tovább a lelke a szelleme a dalnak. Érdekesség még, hogy azóta már élő sóban, a tévében is debütált a dal, ahol a fiúk zsebre tett kézzel, olykor már fletos táncmozgással is hatalmas sikert arattak. Végezetül pedig. Még itt a promo video aláfeliratozva minden egyes betűvel, Shruti Hassannal! meg egy olyan vélemény, ami a legjobban igaz rá: "I have no idea what he's saying, but i love this song".