calacitra

Én is szoktam hasonlót. Csak nem így és nem kint utcán. Szóval ő nyert. Amire meg twistel az Anirudh által komponált és énekelt zseniális Ethir Neechal filmzene egyike, a Boomi Enna Suthudhe. Székben pattogos, meg is értem a csávót, hogy már kicsi volt neki és ezért nagyobb helyigényre volt szüksége a hallgatás alatt. Lehet, kitudja, én is hova jutok, ha sokat és tovább tapad a dallam.

Fúh, ilyen poszttrailerdús nap után egy kollywoodi zene levezetésre éppen hogy megfelelő ajánlat. Pláne, ha az még ilyen, de milyen jól is szól. A mozikba hamarosan érkező Samar egyik dalbetétje a Vellai Maiyil. Igazából szerelem. Már három napja kapcsolatban is vagyunk. 'Trisha meg, mint egy 19 éves'. Nagyon telibe lőtték ezt. Lehet direkt nekem is készült.  Awesome.     

Ez most komolyan jobb mint a karácsonyi ajándék. A Mikulás monnyon is le. Vagy lehet csak előrébb hozták az ünnepet, nekem meg senki nem szólt? Hisz Anirudh visszatér jövőre, bitches.

Az Ethir Neechalhez készít filmzenéket. Avagy rettegj világ, jön a következő Why this kolaveri di. Persze nem ilyen egyszerű ez. Mert most dől el majd csak igazán, hogy egyslágeres, egylemezes zenei rendezők sorából, árnyékából fel tud emelkedni a fiú (milyen fiatal és tehetséges, omg) vagy sem. Lesz belőle egy új Illayaraja, AR Rahman?

A jelek, a mellékelt videó szerint azért nem adja meg magát, és nem hagyja, hogy beskatulyázzák így. Csinálja tovább és megint, egészen jól. Már amit és amennyit hallunk ebből a studió-felvételből. (van másik, ahol zongorázva mester) 

Yo-Yo Honey meg mit keres ott, ah? Micsoda jó párost alkotnak már. Álmaimban nem gondoltam volna, hogy pont ők ketten összeállnak egy-egy dal erejéig. Erre tessék. És azért húha ez az egész helyzet, mert tényleg ők ketten India nagy reménységei a zenében. Szóval minden adott ahhoz, hogy ebből valami fasza dolog legyen a végén.

De hazudnék, ha azt mondanám, hogy szeretném szeretni. Mert félek is tőle. Nem attól, hogy rossz lesz, hanem, hogy Anirudht nagyon elviszi a siker. És ezért sem lenne utolsó, ha nem lenne akkora buzz és wow, minden rosszindulat nélkül. Beleszületett az ismertségbe, nem biztos, hogy most is képes lesz valami hasonlóra, mint korábban. És ha nem, akkor vagy paff, vagy lehet még jobb zeneszerző válik belőle.

Vagy lehet nem kéne erről hipotéziskedni, és tudja ő mit csinál. Hagyjuk. Jöjjön már az a sountrack! 

Ezt is meg kell ünnepelni. Mégis 2011 gangnam styleja volt. Éljen. 

Nagy kár és szomorúság, hogy idénre nem jutott belőle egy sem. Olyan, ami hasonló nézettséget, népszerűséget, titulust (évzene a CNN szerint) hozott és eredményezett volna a filmgyártásnak, egész Indiának. Sebaj, majd jövőre. Anirudh Ravichander elvileg már készül filmzenékkel. Kipihente a sikert. Várjuk.    

Nem először, és nem is másodszor szerepel nálunk a blogszínpadon a 3 (Moonu) eme filmzenéje. És lehet nem is utoljára. A hét zenéje sajnos már nem lehet, mert volt, így most inkább a hét lezárásából veszi ki a részét Anirudh Ravichander tökéletes láv szongja. Ami, ha jól számolok utána: 9 darab hónapja, pontosan február óta szerelem személyre szabottan. A hozzákészült videó (dalbetét) pedig dettó. Így vélekedtem róla anno, és tartom:

- a rendkívül agyonhasznált, túlklisézett esőben való danszolást olyan szintre emeli, hogy azt nem lehet hova már tovább. Miközben nézem azt kívánom: hogy basszus essen már az eső mert én is kimegyek fagyit nyalva az út közepére táncolni rá. Atomzseni egyszerűen.

A mostani alkalom különlegessége az, hogy sikerült élvezhető, szép, igényes minőségben és felbontásban is elhozni az egészet, elejétől a végéig. Úgy, ahogy még eddig soha. Tessék csak rákattani, nem szégyen az. Anirudhról meg az év végéhez közeledve egyre inkább az az érzésem, hogy már akkor megcsinálta az év legjobb indiai soundtrackjét, amit azóta senki zenei rendező sehol (lásd b'wood, k'wood, t'wood) nem tudott leschmittelni, megismetelni, uram bocsá legyőzni egy jobb zenei ost anyaggal.