calacitra

Idén is veszteséges lett a Sziget. Komolyan fogadni kéne rá legközelebb, mert minden évben ez megy. Talán az is benne van, sanszos, hogy szar volt a felhozatal, legalábbis ami a mostanit illette. Na de csak azért mondom, mert éppen ezt olvastam, amikor a lejátszó átváltott eme daldarabra, amiről per pillanat fogalmam sincs, hogy hova és honnan való, csak jött, látott, dallamtapadott. Így tanítják, és így kell ezt. Mindjárt zártam is és fejeztem be minden olvasnivalót, hagytam ott ahol, mert erre a kezeket fel fel és fel kell tenni (szigetgyanús jelölt a jövőre nézve haha). Plébekelni rá, táncolni mintha te lennél Hirtihik vagy nem lenne holnap. Igazából pedig olyan rossz, hogy már jó. Zárjuk is le a hetet vele. Felejtsünk, újratervezzünk, dansz. What the...

Na megint egy kitűnő példra arra, hogy Kollywood még nagy dolgokra hivatott. 

Selvaraghavan mozija pedig pont egy olyan mozi lehet, annak tűnik, amivel jól fenékbe lehet rúgni bwot, hogy mi ilyet is tudunk, ti meg nem. Mert amíg ott, a hindi nyelvű filmek hazájában senkinek nem jutott eszébe ilyen és valami ehhez hasonló concept, addig a tamil nyelvűeknél már igen.

Itt van ugyanis az Irandam Ulagam előzetese, ami talán Avatar, talán nem, de hogy ilyet indiai filmtől nem nagyon láttunk, láthattunk az szinte biztos. Harris Jayaraj zenéje pedig már csak a pontot teszi fel az i-re (Dhanush vagy SPB is énekel az albumon!). Epik.

Miközben nem 3 perc, és egy árva szót nem ejtenek el benne. A dalbetéteket is ügyesen kikerülik, egyszóval mindenben azt szeretnék a néző tudtára adni, hogy ez egy nem hétköznapi, konvencionális indiai film lesz, hanem valami egészen más.

Már látom is magam előtt, ahogy bw ráharap és már csak azon megy a vita, veszekszenek, hogy kié legyen a feldogozás joga.

Kötelező képkockalátnivaló.         

Már csak fütyülök a melegre. Meg erre a dalra. Ami a Kadhalil Sodhappuvadhu Yeppadi kollywoodi filmből csöppent át ide, és vette magára a mostani hétkezdő himnusz szerepkörét, hogy vele induljon jól a hét, ami persze látom ám: javában tart. De ha eddig elviselhetetlennek éreztétek, az pont ezért volt, mert nélkülünk indult el, most viszont hello sziasztok, már velünk lesz élménygazdagabb és indiamámorosabb. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hónapot is váltunk közbe.      

Amúgy egyedül csak az a bosszantó ebben, - a dalbetétben, hogy még mindig nem láttam magát a filmet. Amiben meg még az a bosszantóbb, hogy ki tudja mikor fogom. De a leglegelegbosszantóbb az egészben, hogy nem is rajtam múlik, hanem azon, hogy semmilyen vállalható felirat (gondolni angol) nem készült hozzá még most se. Márpedig a hétfőnél, a szilvásgomboconál, és az AC Milannal csak egy dolgot utálok jobban, hát ezt. Hogy egy indiai filmhez nincs idegen nyelvű felirat, vagyis olyan amit értenék. Nyilván egy teluguval, vagy egy hindivel se lennék most beljebb. Szóval akinek van, vagy tudja, hogy van, vagy tudja is hol van, hol található, az ne tartsa magában, mint a hétpecsétes titkot.

Extravaganza háj!

Azt mondták igyunk sokat, még annál is többet. Meg, hogy fontos a megfelelő folyadékbevitel. De remélem azért nem leszek rosszul, mert ezt látva-hallgatva három percen keresztül úgy tátva maradt a szám, hogy abba teljesen kiszáradtam. Szóval ti figyeljetek jobban, magatokra, és hörpintsetek, gurítsatok előtte, mert közbe már nem lesz rá lehetőség. Nem is elsősorban Andrea Jeremiah az oka, vagy a hangja, vagy a dal. Hanem úgy az egész mindhárom ánblok miatt, következményeképpen juthattok el olyan sorsra, mint ahogy én.

A szépséges dél-indiai (?) énekesnő, aki hírek szerint Anirudh Ravichanderrel is kavart, összeszűrte amit össze szoktak ilyenkor, most az egyik kollywoodi, tamil nyelvű mozi, a Naduvula Konjam Pakkatha Kaanom egyik dalát, az O Crazy Minnalt adja elő.

Legalább egy éves a videó, ilyen howtomakeit cucc szerűség, de ez mit sem von le az érdemeiből. Szenzációs. Mosolyméreg egyszerűen meg szeretetdús, meg hangulatbomba. Meg nem is mondom már tovább. Kitaláltátok, kitalálhattátok, tiétek is a színpad. Én megzabálnám, annyira zabálnivaló. 

Határozottan be kell zsákolnom, burkolnom egy ilyen Neram soundtracket. Legyen is az bármilyen nyelven. Azért mondom, hogy bármilyenen, mert készült malayalam és tamil korong is hozzá külön-külön. A délelőtt posztolt Pistah pl. kivétel, az csak egyféleképpen szól, de ez a mostani, a Kaadhal Ennulle mindkettőn elérhető, és meghallgatható. Ezen a ponton túl már tényleg csak azon érdemes és lehet rollerezni, rúgozni, hogy melyiken szól szebben, jobban. Vagy nem. Felesleges. Ez most a tamilféle, de a másikon, a malayalam nyelven is legalább ugyanennyire pacekul patentosan muzsikál. De hol is kezdtem? Ja igen, hogy kell az az ost. KELL. Itt se vagyok. Ti azonban ne siessetek annyira, maradjatok, érdemes megfülelni.