calacitra

Na akkor, azt hiszem valahol itt hagytuk abba pár nappal azelőtt. Úgy igen. Azóta azonban változott a helyzet picit. Annyiban pont, hogy a film megtekintése után (Lovely - 2012; tollywood) kénytelen voltam megcsalni a korábbit ezzel a muzsikával. Viszlát exem!

Perszepersze, mindkettő szerelem félre értés az ne essék, de mind zenei mind a koreográfiai pontszámokban több adható a Ninnu Cgusinara. Azaz jobb, királyabb, faszább, érted. De ez mit is jelent pontosan?

Hallgatni és nézni (ez utóbbi a filmre nem nagyon igaz) is védőitalforrás, és ezt nevezém én képkockapontosan jó tipikus echte indiai dalbetétnek. Ilyen az, ilyennek kell lennie. Tehát kellően humoros, színes, őrült, spéci mozdulatokkal megszerkesztett darab, ahol összesen kettő, mondom kettő színész is elég ahhoz, hogy elrabolja a figyelmed teljes spektrumát arra a  pár percre. És ez nagy fegyvertény. Ami közbe, ha hangosan gondolkodom tökre elvárható és minimum az összestől, ami made in India filmeket tekintve.

Ránáránáráná.      

Mintha csak tegnap lett volna július. Vagy nem. Most azonban következzen egyenesen délről(indiai) Tollywoodból, telugu nyelven egy olyan betétdal, ami képes volt eladni a filmet (a Lovelyt). Tökegyedül. Nem is kellett több, a trailer már túl mainstream, ez lesz a #mitnézek mostanság majd 3 órában. Mert ahogy egy jól szituált, rendkívül tapasztalt kolléga mondta egyszer: hosszúak az éjszakák. Jogos.

Amúgy biztos felhoztam már 75168-szor, de azt szeretem még mindig a déli filmekben, hogy változnak-átváltoznak, a nyugat beköszönt oda is, viszont indiainak jobban megmaradnak, mint bw társai.   

Sírok. De hát az örömtől. Tudjátok is az okát el nem mondom még egyszer. Másráészt gépelni úgy se nagyon tudok le van foglalva az agyam most ezzel itt ni, miközben megy és megy konstans. Party hard van, ne zavarj. 

Vétkeztem basszus. Számolok utána: idén már másodjára és megint egy tamil zenével. Először a Moonu féle Idhazhin Orammal történt az meg, mint ezzel a Billa 2 féle Yedho Mayakkammal.

Ami pontosan annyi és az, hogy egyszerűen bele kellett néznem milyen táncos betétet dobtak össze alá, mellé, fölé már ennek a dalnak (egyébként nem is akármilyen dalnak, mert kifejtettem, hogy a nyár legjobb india zenéi között a helye), még akkor is, ha tudtam testem-szívem-lelkem legmélyén, hogy a pár héttel ezelőtti permierre való tekintettel a minőséggel bajok lesznek, nem kicsik. Kvázi nem 720-ba, HD-ba kell majd elszemezni vele. De who cares, és már sasoltam is.

Azt mondja az elején: COME TO MY CLUB. Majd kiesett 3 és fél perc, és arra eszméltem fel, hogy kiszáradt a szám, nyelni nem tudtam. Zsíroskenyér az egész. Csak hát nem az igazi ugye. Arra várni kell. Most ülhetek az asztalnál mint a viktor, várhatok igen a dvd megjelenésre az imfre, hogy ezt nagyba lássam már és élvezzem ki minden egyes másodpercét. Addig meg marad ez.        

Szintik, nadaswaram és Tanvi Shah. Pont ennyi kell, se több se kevesebb a hét, vagy inkább a NYÁR egyik, ha nem a legjobb indiai zenéjéhez. Ami jelzem nagyon nem bw, hanem tamil (0:1 bizony áll a kijelzőn). Címe a Yedho Mayakkam és egy filmzene persze, a hamarosan mozikba kerülő, eléggé faszának kinéző Billa 2-ből.

- bounce bounce bounce with me.

Gondolkodom, legutoljára a 3 Moonu zenéi szóltak ennyire szépen és nagyot, mint ez most. Picit emlékeztett is rá, azokra. Nem csak a nyelvhasználat, de a tempó, a hangulat miatt, valamint, hogy ennyire cheeky cheeky (pimasz, szemtelen), na az főként.

Amúgy egy tipikus, mondhatni sablonos, sokak szerint JLo egyik számára gyanúsan hasonló, hasonlító táncszám ez. Ami a parkettre a táncra hív. És tényleg valahányszor visszahallgatod mindig odakerülsz. Akár képzeletben, akár a székedben, az utca a kör közepén akárhol. És ez az igazán nagy fegyverténye.

Azt hiszem, köbö az ilyet illik jó számer szongnak titulálni. Ami keleti is, meg nyugati meg tradicionális meg modern nem is tudom már hány az egyben. És ezeket úgy összelegózza, hogy abból valami egészen életerős, életvidám, lelkesítő muzsika alakuljon ki. Valami olyasmi, yep.