Igen a poszterek. Amit én csak kikerülhetetlen versenykategóriaként tartok számon, mert egyszerűen hozzátartozik a mindenkori filmélethez. Lehet nem számít annyit, mint egy zeneszerző vagy egy színész, hogy csak Indiára szűkítsem le kört filmválasztási szokásokat illetően, de azért, attól még szerves részét képezi jól. Hisz kérdés, ki látott olyan filmet, aminek nem volt posztere? Ha minimalista is, made in home, ha a szükséges rossz, akkor is van. Mi több árucikk, eladható, megvehető, ingyé' is megkapható, kiprintelhető xxxlbe. Hogy majd a faladat díszíthesse elsősorban. De füzet bekötésére, ajándék csomagolására is éppúgy megfelel. Ergó az alapvető funkción túl van mögötte még más. Egy dolog látni vele, benne valamit, amit mr. designer elkészített, mert. A másik dolog az mélyebben van. Ide tartozik a kinézet, a varázs, az impresszió, amit a filmről sugall, ha jól csinálják - sokszor már az adott film promotolás korai stádiumában, de utána is ha nem láttad még. Mondhatod persze nem nagy stuff ilyet csinálni PS-korban. Oké. De valahol nekem még így is fél művészet az, ahogy egyesek képesek olyan hasonló posztereket, plakátokat kreálni, mint amilyenek ezek itt lettek, öten a legjobbak, ebben az évben. Lássuk.

A képek beszélnek helyettem, így nekem elég csak pár dolgot leírnom azért amiért leg lett az éppen.

5) 7 Khoon Maaf

A plakát ami elárulja a rendezőjét. Nem azért, mert oda vagyon írva rá, hanem mert pont olyan, ami a nevéhez köthető. Benne van az Vishal Bhardwajság, ami a filmjeire is oly jellemző (sötétes, rusztikus pl). A többi poszterhez képest ide nincs felfestve Susana hét férje, csak maga a szám jelzi a cím mellett, hogy miről is lesz szó. De ki a nő? A főszereplő Priyanka Chopra, akinek félarca látható csak (vajon miért? - a történet elárulja), a szeme meg olyan sárgás-zöldes mint amilyen a háttér. Ami a piros színnel meg nagyon jól működik együtt. Szép így. Valamint jut eszembe, még a betűtípus érdemel bővebb szempillantást, tetszik. Egyszerű de figyelemfelkeltő. És a kék verziója sem csúnya ám.

4) Dhobi Ghat

Fehér alap, azon egy fej, abban meg színes arcok még hárman. Úgy ennyi. Hogy sokat gondolkodtak ezen? Nem hiszem, de a film története miatt, azt ismerve érdekesebb és kielemzősebb lehet ez, a poszter. Ami lényegében az itt látható négy ember történetét meséli el, szkeccsesen, akik ismerik egymást, de a mumbai naplójuk mindegyiküknek más új fejezettel van tele. Szerintem ettől már sokkal világosabb lett, hogy mit akar a plakát, ábrázolni, mutatni. Sokkal egyedibb, mint az egymás mellé, alá, fölé pakolt fészek, engem így lekenyerezett, ahogy aztán a film is.     

3) Mausam

It's not a love story, it's a saga. Ez a Mausam, egy vérbeli bw romantikus film, szóval csak így tessék nézni ezt a posztert is. Szerencsére azért ez jobban sikerült, mint maga a film, amit hazavágtak az utolsó fél órával. Itt ebben az esetben erről szó sincs. Nehéz megunni, el tudnám nézegetni, és nézegetni meg nézegetni még sokáig. Na ilyen az amikor a szívem megszólal. A narancsos felhőben táncoló pár annyira giccses, és mégis szerethető nekem, annak jobban is talán, aki látta a filmet már. Egy dolog van, amin változtatnék: a ruhájuk alá beszúrt plusz jelenetekből elvennék egyet, vagy ennyire nem emelném ki őket. Akkor lenne igazán tökéletes és még dobogósabb.    

2) Shaitan

Hogy ez mi ez? Azt hiszem a legfurább poszter nyertese. Aminek a lényegét, az értelmét sokáig nem sikerült kihámozni, de aztán megláttuk az arcában az ördögöt, ahogy kirajzolódott az összevágott emberi arcokból. Tippre ez. De ez csak egy kis dolog, mert még a fegyver elhelyezésének magyarázata is megérne egy külön misét, vagy az, ahogy a bal és a jobb oldali arcok hogyan változnak, különböznek egymástól. Nagyon nem hétköznapi poszter, bwformabontó a javából, picit talán túl is van erőltetve, de azért a falon ott lóghatna, mint az idei év második legjobb posztere.

1) That Girl In Yellow Boots

A lány sehol, akinek a bakancsban lenne a helye a cím szerint, helyette inkább itt virágok vannak. Csak azok, ott bent a lábbeliben, ahonnan nőnek ki, meg ahova tartoznak. A gazdájához, aki történetesen elindul megkeresni az apját. Anurag Kashyap a rendező, ha ezzel a filmmel nem is csinált egy új DevDt, de poszterében legalább versenyre kelhet vele, sőt legyőzi azt. A három TGIYB poszter közül, amiről tudjuk, hogy van, ez a full sárga színes a főnyeremény, de annyira, hogy még az év legjobb poszterének díját is merő habozás nélkül odaítéltük neki. Pedig nem vagyok yellowfan, közelről sem, de itt nagyon jól mutat, a kosárba vele.    

Futottak még: Singham, Rockstar, Tanu Weds Manu