calacitra

Szórakoztató, táncolnivaló, bolond és egyben életerős muzsika is ez Pritamtól Mika Singh tolmácsolásában. Amit annyira szerettünk, hogy 2011 legjobb 20 dalának felsorolásában is helyet szorítottunk, vagy inkább ő magának. Pedig ha onnan (kontra oldal) nézem a sztorija szokásos: welcome zene n+1, a külföldön élőket, visszatérőket figurázza ki, ahonnan jöttek, ahogyan satöbbi. Nem újdonság ez. De azért a punjabi sangeet élénk érzésben verhetetlen. Pl akárhányszor halljuk mindig leterel a székről a parkettre, hogy danszolni van rá kedvünk újra és megint. Mi több, a videó sem csúnya, öröm nézni. Hogy te is szeretnél így táncolni? Én is.  

Igen a poszterek. Amit én csak kikerülhetetlen versenykategóriaként tartok számon, mert egyszerűen hozzátartozik a mindenkori filmélethez. Lehet nem számít annyit, mint egy zeneszerző vagy egy színész, hogy csak Indiára szűkítsem le kört filmválasztási szokásokat illetően, de azért, attól még szerves részét képezi jól. Hisz kérdés, ki látott olyan filmet, aminek nem volt posztere? Ha minimalista is, made in home, ha a szükséges rossz, akkor is van. Mi több árucikk, eladható, megvehető, ingyé' is megkapható, kiprintelhető xxxlbe. Hogy majd a faladat díszíthesse elsősorban. De füzet bekötésére, ajándék csomagolására is éppúgy megfelel. Ergó az alapvető funkción túl van mögötte még más. Egy dolog látni vele, benne valamit, amit mr. designer elkészített, mert. A másik dolog az mélyebben van. Ide tartozik a kinézet, a varázs, az impresszió, amit a filmről sugall, ha jól csinálják - sokszor már az adott film promotolás korai stádiumában, de utána is ha nem láttad még. Mondhatod persze nem nagy stuff ilyet csinálni PS-korban. Oké. De valahol nekem még így is fél művészet az, ahogy egyesek képesek olyan hasonló posztereket, plakátokat kreálni, mint amilyenek ezek itt lettek, öten a legjobbak, ebben az évben. Lássuk.