Ahogy írtam már, az év legjobb 10 filmjének lelistázása átcsúszik a következő évre már. De ez nem azt jelenti, hogy legek nélkül is maradnánk. Kis évértékelő beszéd még előtte. Tessék. Enyém a szó. Nem volt olyan rossz év ez, de láttunk azért már sokkal jobbat is. Ha ez marad, ez a szint tartható, a feldolgozásokkal, a nyugati behatásokkal akkor elégedett leszek a jövő évvel is. Ami előzetesen a folytatások éve lesz, hiszen mennyi jó film kap maga mellé még egy kistestvért. De álljunk meg egy szóra, ne szaladjunk annyira előre, mert még 2011 van, az év utolsó napja, nézzük is meg addig mikből mik voltak A legek!
A legjobb based on true story. No One Killed Jessica.
Mindenki, és mégis senki se tudja, hogy ki ölte meg Jessicát. Egy igaz történeten alapuló film. Amivel indult ez az év, de még hogyan. Végig feszített, izgalmas, erős női karaktereken duzzadó történet ez. Ami hol tárgyalótermibe megy át, hol a médiába, annak a világába kóstol bele, de mindvégig a bűnösnek bűnhődnie kell célt lobogtatja fel a szemünk előtt. Valamint azt, hogy minden a pénzről, a hatalomról szól, anélkül senki vagy, csak egy dávid, mint Vidya Balan. Veled szembe meg a korrupció és a politika góliátjai állnak, akiket senki és semmi tud meggátolni abban, hogy elérjék a céljukat, történjék az bármilyen eszközzel is.
A legjobb dél-indiai feldolgozás. Singham.
Volt róla poszt, hogy manapság a bombayi filmiparban a tamil, telugu satöbbi filmek újragondolási sokszorosítási szándékai nem új keletű trendlovagok, hanem egy bevált módszer, egy gyakorlat rákfenéi. Évek óta így megy, csak most talán még több jutott ilyenből erre az évre. A Singham a legjobbak közé tartozik ebből a kategóriából. Még akkor is ha nem ez lett a legsikeresebb mindközül. De a világon legismertebb biztosan, köszönhető ez a kreatív, merész, Csak Noriszt megszégyenítő akciójeleneteknek, amelyek közül egyet mi is kiemeltünk, de az csak egy tényleg a sok közül.
A legjobb nem dél-indiai remake. Soundtrack.
Külön mappa ez a bwoodi filmfelhozatalban, jóllehet most, ebben az évben nem készült belőlük annyi. De nem is baj. Főleg akkor nem, ha a kevés ellenére ilyen Soundtrack féle darabokkal kényeztetnek el minket. Az eredeti A nesze neked Pete Tong vagy valami ilyesmi magyar címmel ellátott igaz történeten alapuló (?) süketté váló dj kalandos története volt, még pár évvel ezelőtt. Ki emlékszik rá? Én nem nagyon. Szar volt? Lehet. Egy mindegy, mert a hindi filmesek most érdemesnek tartották újragondolni, kicsit másképp. Így már sokkal izgalmasabb is, ugye. Méltó feldolgozása az eredetinek, leszek elfogult: még annál is jobb. Ma már tény, hogy bw saját fűszereivel bármit meg tud ízesíteni, ha akar. És ezt látva akarni kell.
A legjobb jelenet. Így rabold el a saját kistesódat, hogy abból pénzhez is jussál.
Mindez a Shaitan című filmben. Ami az egyik legalulértékeltebb mozija az évnek. Hihetetlen mennyire mellőzik, pedig egyáltalán nem szolgált rá, hogy olyan filmek mögött elbújjon, mint pl egy túlértékelt Ready. Az év ismeretlenül nagyot szóló filmjeként tekintek reá, bw 2011 legnagyobb gyöngyszeme, az év második legjobb bw filmélménye, ami ilyen jelenetekkel is van tele. Zseniális, imádom minden egyes percét, megunhatatlan. A narrációtól kezdve, a terv kivitelezésén, az overacting kiakadó mérőn keresztül egyszerűen mindenben telitalálat. Háhá.
A legjobb dráma. Dhobi Ghat.
Avagy a mumbai naplók négy (öt) életfejezete. Amik valahol linkelnek is egymásra, összekapcsolódnak, azt hiszem ugyanúgy, mintha egy inarritu filmet néznél, de alapvetően mindegyik karakternek megvan a saját sztorija a nagy zajos városban. Egy másfélórányi szkeccs az egész, és pont annyi, amennyi a műfajhoz kell. Nincs túlragozva, maszalazva, nem veszíti el a ritmusát egy képkockára sem. Sőt. Előtted bontakozik ki, mint ha csak egy rózsabimbó kelne életre. Ami még igazán tetszett benn, hogy egy igazi, igazibb bombayt mutat meg, nem a színpad mögöttit, hanem a valóst reprezentálja. Úgy, hogy te is átérzed a dhobi ghattal (ruhamosó) együtt azt az állandó forgást, rohanást, a zsúfolt utcákat, ami körül öleli ezt a várost. A legjobb filmek dobogó legalsó fokára simán ráfért ez a low-budget nem kimondottan bw alkotás.
A legjobb thriller. Murder 2.
Azon belül is erotikus thriller. Az a bizonyos műfajkettős, amit így más országban nem tudnak elkészíteni az biztos. Megpróbálják persze, a mai napig csinálják, de azt a műfajok közötti balanszt, harmóniát képtelenek lesznek valaha is úgy eltalálni, mint ahogy azt bwban kifőzik és 50/50 elosztják egy filmen belül. Egyikből sincs sok, a másikból sincs kevés. Egy nagy magic show az egész szerintem. Most ez Murder
A legjobb romantikus. Mausam.
Ez szaga, nem egy szimpla love story. Két emberről, akiket az események (a sors) mindig összehoznak, de el is szakítanak egymástól. Viccesen azt mondanám, hogy olyan, mint ha a before sunset és sunrise újra és újra megtörténne állandóan, két és fél órában végtelenítve. A hasonlat már csak azért sem butaság, mert a szereplők közti kémia is arra emlékeztet engem sokszor. Shahid Kapoor és Sonam Kapoor együtt gyönyörű párt alkotnak, nagyon jól néznek ki egymás mellett, miközben velük együtt fáj a szíved, mikor nem találkoznak, vagy velük együtt örülsz, amikor összefutnak véletlenül. És ez az ami igazán elfeledteti velem a film gyenge részeit (vadászrepülő wtf), meg a befejezését, ami túl lett öntve giccsel már. Pedig a kávézós jelenet, ahogy ülnek egymással szemben némán, mialatt mégis beszélgetnek többet ígérne, többet érdemelt volna. Mindezek mellett szép filmnek tartom, nem egy DDLJ, nem is az év legjobbja, kapufára lövéses, túl sokat vállalt alkotás, amiben ha az ember akarja, megtalálja benne a szépet.
A legjobb akciófilm. Don 2.
Meg a legjobb sequel is, aminél az évben egész világszerte nem láttam jobbat. De persze akciófilmként sem utolsó, nem hiába szerepel itt, úgy is prímásan muzsikál a király visszatérése. Dont nem nehéz elkapni, lehetetlen. Shah Rukh Khan kiválóan önti magára másodjára már az ellenállhatatlan rosszfiú szerepét, akit nem lehet egyszerűen elkapni. Mert mindig mások (a rendőrség, az ellenség) előtt jár egy lépéssel. Ő az, aki imádja nézni a tom és jerryt (ez mekkora utalás már), de ha bunyózni vagy vezetni kell akkor sem ijed meg, soha és soha. Az egyik ilyen autós üldözéses jelenet pl a film, és az év legjobbja, de alapjában véve kijelenthető, hogy nincsenek benne eltúlzott dolgok, komolyan, komolyabban vehető, mint egy Singham éppen. A westorientáltsága mindenképpen szembeszökő ezen téren, Farhan Akhtar meg ezzel sokat nőtt a szembe, előrelépett pár helyet a kedvenc rendezők listáján. És csak remélni tudom, hogy bekövetkezik az, ami ducati rendszámtáblájára volt bevésve.
A legjobb vígjáték. Delhi Belly.
Az idei bw felhozatal egyik legelborultabb filmje volt. Az a fajta, amin fogod a fejed, miközben előtted a srácok a moziban is ugyanezt teszik. Mert nem értik, miért, hogyan, mibe keveredtek bele, de ha már ott, benne vannak, a szarban mondjuk ki, akkor próbálnak kijönni belőle, élve azért, mégis. De az meg nem olyan könnyű ugye. Mi következik ebből? Még több s#!t happens, hatványozottan, a köbön. Azt hiszem a DB egy tényleg őrült, vicces, (fekete, groteszk) humoros, ötletes, mocskosan szórakoztató bw és mégse annyira bw mozi a javából. Hogy hogyan? Ez már egy a változás jegyében készült kortárs darabokból, ami picit szembemegy a bw sajátosságnak, és szemmel láthatóan a nyugati képízvilágból indul ki (a hangoveri élmények pl befigyelnek itt azért). Ami made in India kockázatos vállalkozás tud lenni, sokan elestek már eme harcban, de a DK simán megugorja a lécet. Azzal, hogy maga mellé állítja az embereket, akik szeretik, imádják ezt a három szerencsétlent nézni, és jókat derülni rajtuk.
A legjobb vizuális speckó effektek. Ra One.
A maga nemében, országában, műfajában egyedülálló alkotás. Egy soha addig nem látott vizuális megjelenítés, orgia. Meg megannyi pénz és irgalmatlan mennyiségű utómunkára elszabott idő. Hogy ez ismerős neked? Tipped is van? Majdnem talált. Ez ugyanis India Avatarja, nem Cameroné. A két film több szempontból is hasonló utakat járt be, de azért sok mindenben mégis különböznek egymástól. Hiszen két rendező, ország, két filmvallás, akik másban látják az istent filmkészítés terén. Az is tény, hogy a Ra One egy gyerekcipőben totyogó alkotás akár az előbb említett darabhoz képest, ami mestermunkának hat, de mégis csak bw vele, általa fel tudja mutatni, hogy képes már ilyenre. És végül is nem is olyan vészes. A vezető színésze Shah Rukh Khan, akinek az álma vált ezzel valóra ezzel, s aki egyébként bejárta a fél világot csak azért, hogy népszerűsítse mindenhol a moziját. Ami miatt sokan csak nem is filmnek nevezik, hanem egy produktumnak, mert jó egy éves bwban soha nem látott marketinggerillahabárú előzte meg.
A legjobb film. Zindagi Na Milegi Dobara.
Szerintem, de a minap nyilatkozta le SRK, hogy ő neki is. Dupla öröm ez vagy mi. Mégis azért az a fura helyzet állt elő, hogy 2011-ben a legjobb háromban (Dhobi Ghat, Shaitan és Ő) kimondott bw film egyáltalán nem akad. Hiszen ezek már modern darabok, mainstreambe utaznak, nem állnak meg és le az indiai film sajátosságok rendszerénél, olykor táncolnak azért, de inkább a nyugatot majmolják. Nem tudom, sokszor kérdeznek erről: jó is meg nem is ez. Mindig azt mondom: a bw film nem vész el, csak átalakul. És ez a film is pl azért több bw elemet rejt magában, mint a dobogó másik két fokán álló. Ami még ennyit se. A ZNMD az az alkotás, aminél jobbat ebben az évben nem láttam, se india szinte, se sehogy máshogy. Nagyon komoly hatással volt rám, amikor először láttam. Nem hazudok, életet, élni akarást adott, pumpált belém. Legszívesebben azonnal utaztam volna el, látni világot, kipróbálni olyan dolgokat, amiket még soha vagy amilyenektől nagyon félek úgy általában. Ilyen és ehhez hasonló érzések kavarogtak bennem, ezt látva. De a nagy szavaktól eltekintve nem más volt, mint egy különleges utazás, élmény három baráttal, akik Spahont roadmoviezzák át, de a legnagyobb szerpentineket mégis magukban, egymás között kell letudniuk és kiegyenesíteniük. A legnagyobb erénye pont az volt a számomra, hogy egyrészt nem ment át melodrámába, és mégis tudott pimaszul mély lenni - a verseivel főként. Másrészt meg egyszerre tud humoros is lenni, kultsorokat hagyni az utókorra. Mushimushi, ugye. Nincs mese, felejthetetlen kalanddal ajándékozott meg ez a három muskétás, akik képesek voltak valami hatalmas nagy gombóc élni akarást elültetni az emberben. Mert igen, csak egyszer élsz.
Amik kimaradtak, de nem hiányozhatnak:
- legjobb férfi főszereplő: Ranbir Kapoor (Rockstar)
- legjobb női főszereplő: Vidya Balan (NOKJ)
- legjobb rendező: Farhan Akhtar (Don 2)
Utolsó kommentek