Ha eddig nem volt biztos, mától az lett, a pokolra jutok igen. De ha ehhez az kellett, hogy az év egyik legjobb indiai filmzenéjét (nem, nem bw a drága, hoho) lássam magam előtt enyhén szörnyű minőségben, hát így jártam. Megérte. Megérdemelte(m).

A telugu kasszasiker Nenokkadine Aa Tuzo Mogh Korta dalbetétszerzeményéről van szó, meg azokról a rángató, elmosodott képkockákról belőle, amit a most következő videóban vehettek szemügyre, már ha akartok. Bambi, rubik kocka, Kriti Sanon.  

Én nem bírtam ki, ugye. De annyira, annyira egy húron pendülök vele, hogy az év 34. napján ki is kiáltom évzenének, az is. Miközben lövésem sincs mi jön, jöhet még ezek után.

Ami viszont vicces, hogy ha moziban látnám biztosan feltörne, előjönne belőlem az indiai aktív közönség énem, aki nem bírna magával, ülve ott egy helyben. Fütyülnék, táncolnék, plébekelnék. Szóval ilyenkor nagyon egyetértek az ottani nézőkkel, és nézői szokásokkal.

Egyétek a vattacukrot. Meg hallgassátok. Mert erre még a medve is felébredne téli álmából.