Az indiaiakat az Oscar nézése közben nem csak az foglalkoztatja, hogy nincs filmük, ami szerepelne, képviselné őket ott már évek óta, hanem az is, hogy a Filmfare mennyire nem  hasonlít egy ilyen gálára, márpedig nagyon szeretnék, ha hasonlítana rá. Nem mindenki van így vele persze, de van egy réteg, akinek ez álom. Most ehhez mit szóljunk? A kettőt el-elnézegetve valahol megtudjuk őket érteni. Meg nem is.

Abhishek Bachchan írta azt erre pl, hogy a Filmfare azért más tészta. Két különböző dolog. Nem is feltétlenül szükséges hasonlítani az egyiket a másikhoz. Már csak azért se célszerű szerinte, mert az indiai díjátadók másképpen „működnek”. Azok mögött (Filmfare, Stardust, Screen) ott áll a média, nélkülük nem is nagyon létezne ilyen Indiában.  A The Times Group vagy a The Indian Express média konglomerátumok, média házak erre a jó példák. Előbbinek a Filmfaret, az utóbbinak pedig a Screent köszönhetjük. Meg folytatva még sok mást:  évek óta ugyanazokat  a neveket, nyerteseket, előadókat satöbbi, hiszen ebbe is okosan-ügyesen beleszólnak, de psszt.

Azt tudjuk, hogy a Filmfare nem Oscar. Meg, hogy nem is lesz az. Jr Bachchan nem is akarja. De vannak emberek, akik igen. Akik megunták már, hogy 1) színészek a hostesek 2) mindig csak a Khanok indulnak 3) az állandó szar vicceket  4) az előadásokat, ahogy éppen Akshay az űrből jön a színpadra 5) és hogy ilyen meg olyan hosszú, miközben baromira vontatott és unalmas az egész. Meg ezer más dolgot benne, amit nem említettem. Aztán ezek a lányok-fiúk meglátják az Oscart és mindjárt rózaszínfelhőre is pattanak. Mert olyat látnak ott, hogy...

Mindenki Barneysan van suitupolva, a műsor is feszes, humoros, szórakoztató, és hát a nyertesek is igazi jól megérdemelt nyertesek. Pontosan ezt látják. Vagy csak elfelejtették feltenni a szemüvegeket, mert nagyon nem ez van a valóságban. És most nem a Filmfare javára beszélek, mert valljuk be egy ideje elég gyenge színvonalon teljesít, ami alól azonban az Oscar sem kivétel. Ugyanúgy alszol el rajta mindkettőn, aztán már csak arra ébredsz, hogy vége van. Ezen felül Aamir Khan személyében az FF-nek még az Oscar Woody Allenje is megvan, ő se szokott már egy ideje forszkverezni rajta. Inkább kihagyja és valahol igaza is van. Hypothetical high-five.

Szóval, ha nagyon akarjuk, akkor találhatunk közös pontokat a díjátadók esetében. Még úgy is, hogy a kettőt sajátos múltja, jelene miatt nem lehet egy lapon említeni, ha végignézzük őket. Más és más szervező, előadási forma, beszéd, díj, stúdió, filmgyártó hatalom (önmagáért beszél) a jellemző. Azt hiszem tényleg hagyni kéne mindegyiket olyannak amilyen. Nem azért, mert úgy jó most, ahogy van, hanem, mert nem tudod elképzelni, ahogy a Oscaron Keanu pole danszol Markyval, Leo beöltözik nőnek-babnak-borsónak. Vagy ahogy a FF minden performanszt, ócska viccet, intertextualitást teljesen nélkülözne első perctől az utolsóig. Lehetne változtatni, de nem biztos, hogy jó lenne, megérné. Meg aztán ez is olyan, mint a demokrácia, úgy se szólhatunk bele. Nem mi vagyunk ott, felül.

De a mégis szólhatnánk, akkor a legjobb az lenne, ha mindkettő tanulna egy kicsit a másiktól. Nem kéne schmittpalizniuk, csak az Oscart fel lehetne dobni több szöveges, képi, videó intertextualitás bombával, hogy tényleg szórakoztasson, mert ennél, ezen a téren még a sokszor awkward momentteli FF is jobb score-kal bír. Persze van, hogy erőltetett, de az Oscarnal vannak ügyes fiúk, akik megoldanák ezt Kate Middleton módban. Míg az FF elvehetne a színészi hostesekből (végre valahára), mondottam volt több performanszt pumpálhatna (végre valahára), és így kevesebb szöveget is tolna kevesebb játékidővel (végre valahára). Bár ezek aligha fognak megtörténni egyik-másik helyen. Az Oscar megmarad nagyon kimértnek, a FF meg egy full bw filmnek. Mert mindenki másképp csinálja.