Ha az Eurovízió nem Eurovízió lenne, hanem mondjuk Earth, Inter, World akármi a világ összes országát felvonultató dalverseny, akkor Indiából ez lenne az egyik olyan, amivel mennék ősindiaiként meleg szívvel bele a showba.

Amolyan beszavaznám, indítanám, összeszarnám magam érte, de nagyon, hogy nyerjen már. Persze nem vagyok desi boy, szavazni azonban még így is szavaznék rá, ha úgy lenne. Hogy miért? Mert nem lehet nem szeretni.

Aminek az egyik nagy oka a telugu nyelv szépsége. Az, hogy itt kijön igazán mennyire az, az tud lenni, mert amúgy a hindi, és a tamil mögött eléggé elbújik ilyen tekintetben. Yep. Igaz ami igaz kevesebb jó szórakoztatót lehet ebben a t'woodban találni mint az említett kettőben. De az Appudo Ippudo a kivétel, van olyan jó, hogy felnő azokhoz.

Mindenképpen pluszként írom fel azt is mellé, hogy a zenei eszközparkot nem támadja agyon a nyugati dallamvírus. Hidegen hagyja egészen, és abból építkezik ami van. Ami amúgy is csodálatosan gazdag. Furulyákkal és a többi.

Nem mellesleg vicces, dallamtapadásos, mosolyforrásos móka és kacagás az egész. Pont annyi amennyi. Vállalható tétel, ami azért komolytalannak is benevezhető. De mégse egysíkú, mesterkélt, hanem ordít róla a természetesség kreditje. Sőt, sőt nem oléoléolézik, a lálálálá se szerepel benne mindem második sorban meg a dansz szó is hiányzik belőle. Helyette, azonban, így is rohadt vicces a szövege, valahogy ilyen az eleje pl. 

pa ni ni sa saa ni sa saa ni sa saa ni sa saa
ga ri ga ma pa ma ga ri sa ni sa ni paa
ga ma pa ni nee pa ni nee pa ni nee pa ni nee
ma ma ma ma ri ri ri ri ni ni ni ni daa