calacitra

Hiszen idejét se tudom, mikor is szolgáltattak talpalávalót a posztteli hétköznapokba. Még a Nenokkadine és a Race Gurram próbálkozott utoljára, szó se róla, de ezek se tegnapiak éppen. De most ezt az űrt betöltetvén totál véletlenül érkezik a Kanulanu Thaake c., ami a Mannam filmzenéje egyben, és egészen pontosan már nyár óta várt arra, hogy rátaláljak. Megtörtént. Az meg kölün vicces, hogy akit én első fülre a helyi Arijit Singhnek gondoltam, az bizony Arijit Singh. Mintha csak éreztem volna, a dalrendezőfelelős Anup Rubens. És tökre szeretnivaló. 

Elfogult vagyok, de AR Murugadoss, ha ennél többet már esze ágába se lenne megosztani a legújabb filmjéről, akkor is ott lennék az első sorban, amikor bemutatják majd a Kaththit. Amiben azért egy Vijay lesz a főszereplő, szóval tényleg nincs kétség, semmi kétely bennem vele és ezzel a projekttel kapcsolatban. Legutóbb pl. a Holiday, a Thuppakki bw remakejét rendezte meg zseniális formán. Persze az alapanyag adott volt, de hát neki először mindig délen kell bizonyítania, és azt is teszi konstans. Csalódások ettől függetlenül akadnak, de még mindig a királyságból van több, ami tőle egyenesen érkezik felénk és hozzánk.    

2014 nem Anirudh éve. Hisz hiába szerettük meg magunknak pl. a VIP filmzenéket, a Kaththival megint visszasorolt, behúzta a féket, és egyáltalán de nem győzött meg, hogy ez kell nekem, ahogy és annyira pl. a 3, az Ethir Neechal vagy a Vanakkam Chennai filmzenéi kellenek azóta is.

Persze nem is temetni jöttem, imádom a srácot, egy kiköpött ar rahman jó fiatalon, de azért a hirtelen jött siker a Why this kolaverivel nem tett jót neki. Habár mint mondottam utána sem csak selejtet gyártott, de érezhetően mindig hiányzik az, ami a Moonuban, ott, a soundtracken megvolt.  

Meg igazán akkor van elemében, amikor Dhanushhal dolgozik össze, azokból mindig tudvalevő, hogy csak és kizárólag fain dolog sülhet ki. A Kaththiban nem így volt, és a szöveget sem ő szerezte sok esetben, ami meg is látszik rajta itt-ott sajnos. Simán elérzik a kábé egy időben megjelent AI (arr) mellett. Legfeljebb a táskáját vihetné, meg a cipőjét pucolhatná, de ennyi.

Ettől még a következő az albumról a Selfie Pulla olyan kortárs művészet legjava, amit nem lehet fül nélkül hagyni. Trendi, kúlság, menőnek azért túlzás. Az énekesek Ilayathalapathy Vijay & Sunidhi Chauhan szépen dalpárbeszédelnek, azzal nincs gond.

A Szelfihimnusz előállt, tessék készíteni azokat a képeket.    

Bevallom férfiasan ezzel nem számoltam. Azt illetően igen, még képbe voltam, hogy Shankar új mozijának, az AI-nak, (vagy csak I) a zeneösszesét a maestro szerzi majd, akik az Endhiran után újra együtt dolgoznak. De az már nem jutott el a fülemig, hogy egy dal erejéig még egy ilyen páratlan páros kollaborálásra is jut bizony hely az albumon, lesz annak esélye. Lett is. 

Hiszen most már ofisöl (a launch, és egyúttal cd megjelenést követően), hogy a múlt (már elnézést) és a jövő tamil zeneszakértelem nagyjai, nevezetesen

 AR Rahman  és  Anirudh Ravichander  együtt zenéltek, 

amiből megszületett a Mersalaayitten c. filmzene a mozihoz.

Az igazsághoz persze azért hozzá tartozik, hogy Neeti Mohan is beszáll a buliba pár sorért, de nem bánjuk, neki is kijár a dicsőségből. Mert ez a dal jóság lett. Első fülre kell, kell még. De ahogy hallgatom közbe a soundtracket, az se akarja meg kérdezni, hogy szereted-e, mert csak azt lehet.

u.i.: Itt is a legnagyobb az esélye az évzenék előfodulási esélyének. Eszement (welcome to opera, nyugatiaskodás, szerelem a köbön, epikus filmzenék epikus témája többek között). Le a kalappal AR Rahman!!! Respect. Mióta vártunk már rá, hogy ezt, ezt hallhassuk tőled. 

Ki adta a tavalyi év legjobb indiai filmjét?

 - B'wood? 

 - T'wood? 

 - K'wood? 

-  Malayalam? 

Egyik se. Hiszen a helyes válasz  Kannada .

Itt készült ugyanis a Lucia. Ami az első közösségileg meg közönségileg finanszírozott projektje volt a filmiparnak. És szerencsére a wannabe összekickstarterett pénz nem ment mellé, vagy rossz helyre, sőt. Mondom a legleglegképkockaegyüttes volt 2013-ban, - a kritikusok meg tehetnek egy szívességet.

Akkoriban pár posztnyit seringeltünk, áradoztunk is Pawan Kumar filmjéről. Itt, itt, de még itt is. És hogy ez most miért ilyen rohadt fontos?

Mert az Enakkul Oruvan, ennek a remake tetszik majd lenni az idén. Prasath Ramar rendezi ezt, a kollywoodi feldolgozást, amiben már Siddharth és Deepa Sannidhi viszik el a főszerepeket.

Nagy kérdés, hogy mire tudnak menni így? Nem megyek elébe a dolgoknak, vagy ellene, hogy miért ezt most (nyilván butaság lenne kihagyni), de nem érzem benne, rajta azt, hogy képes lesz felnőni az eredetihez. Akármennyire is csókós Sid, imádom a színészt (aki még énekel is itt). 

u.i.: mikor először néztem a teasert még fogalmam se volt róla, hogy ez az, ami, az akar lenni(!!!), de olyan ismerős volt, hogy beugrott nem lehet más. Újra is kéne nézni a Luciát, ha már.