calacitra

Hiszen idejét se tudom, mikor is szolgáltattak talpalávalót a posztteli hétköznapokba. Még a Nenokkadine és a Race Gurram próbálkozott utoljára, szó se róla, de ezek se tegnapiak éppen. De most ezt az űrt betöltetvén totál véletlenül érkezik a Kanulanu Thaake c., ami a Mannam filmzenéje egyben, és egészen pontosan már nyár óta várt arra, hogy rátaláljak. Megtörtént. Az meg kölün vicces, hogy akit én első fülre a helyi Arijit Singhnek gondoltam, az bizony Arijit Singh. Mintha csak éreztem volna, a dalrendezőfelelős Anup Rubens. És tökre szeretnivaló. 

2014 nem Anirudh éve. Hisz hiába szerettük meg magunknak pl. a VIP filmzenéket, a Kaththival megint visszasorolt, behúzta a féket, és egyáltalán de nem győzött meg, hogy ez kell nekem, ahogy és annyira pl. a 3, az Ethir Neechal vagy a Vanakkam Chennai filmzenéi kellenek azóta is.

Persze nem is temetni jöttem, imádom a srácot, egy kiköpött ar rahman jó fiatalon, de azért a hirtelen jött siker a Why this kolaverivel nem tett jót neki. Habár mint mondottam utána sem csak selejtet gyártott, de érezhetően mindig hiányzik az, ami a Moonuban, ott, a soundtracken megvolt.  

Meg igazán akkor van elemében, amikor Dhanushhal dolgozik össze, azokból mindig tudvalevő, hogy csak és kizárólag fain dolog sülhet ki. A Kaththiban nem így volt, és a szöveget sem ő szerezte sok esetben, ami meg is látszik rajta itt-ott sajnos. Simán elérzik a kábé egy időben megjelent AI (arr) mellett. Legfeljebb a táskáját vihetné, meg a cipőjét pucolhatná, de ennyi.

Ettől még a következő az albumról a Selfie Pulla olyan kortárs művészet legjava, amit nem lehet fül nélkül hagyni. Trendi, kúlság, menőnek azért túlzás. Az énekesek Ilayathalapathy Vijay & Sunidhi Chauhan szépen dalpárbeszédelnek, azzal nincs gond.

A Szelfihimnusz előállt, tessék készíteni azokat a képeket.    

Mi sülhet ki abból, ha már az előzetes és legalább egy dalbetét is működik a bemutató előtt? 

Csak jó. Csak is az. Már ha a számítások céltáblát találnak. De a Bangalore Days nem hibázott. A malayalam filmművészet idei nagy dobása nagy is lett. Na jó, nem akkora, mint az OSO volt, az kerekperec az év indiai filmje, de azért ebben is ott van Nivin és Nazriya, akik Ranbir és Deepika malayalam alteregói, imádnivaló nézni őket együtt onscreen. Ha lehetne csilliónyi filmet megnéznék velük evör-konstans-végtelenítve.

Egy szó, mitn száz nézegessétek a Bangalore Dayst. Nagyon megéri, megérdemli. Itt pedig jöjjön egy romantikusabb dalbetét, azoknak, akik még vacilálnak ezek után is a megnézése okán.  

What A Rocking City Yaar

Életerős, fiatalos, lendületes. Pontosan ilyen és még ehhez hasonló szavakkal illetik a kritikusok Anjali Menon új filmjét, amire már ez a trailer is rávezet, ha nagyon nem nézel mellé közbe, és akarsz többet vagy kevesebbet bele látni. Nyilván színes lesz, vibrálni fog, de azért COA is akar lenni picit, a mély tartalmat felszínre hozni. Nem rétegelve, viszont szerethetően, nem minden áron szerelemorientáltan. És ha ez utóbbi bejön, mint számítás, akkor már nyert ügye van a Bangalore Daysnek. Ergó arra fókuszál, amire a cím is hivatott, és egyszerűen csak kiragad néhány embert onnan, a városból, akiknek meg van a maguk kis életük, mint a többieknek. Hoznak emlékeket a múltból, megállnak a jelenben, és gondolnak a jövőre. 

Ugyan made in India ez is, de bw városi zaja már nem szűrődik be ide, az egész olyan olyan és mégis másmilyen.

A malayalam - nyelvű - filmekről már volt szó nálunk, viszont az is igaz, hogy többet érdemelne annál, az odafigyelésnél, amit kap tőlünk, bárkitől. Alulértékelt valahol, miközben azért megmutatja magát, hogy tud meglepetést okozni, ha kell.

A Neram és az Ohm Shanti Oshaana (jajdeimádtuk) után pedig már kemény harmadik malayalam filmre tesszük le a voksunkat időközben, a Banalore Daysra, aminek előzetese hamarosan elő is kerül a blogra, de előtte még az eksűvös dalját (amittrivedis dejavu) seringeljük világgá, meg kütöljük nagyonagyon, hogy még a focivébéért se hagyjátok ki.

Meg aztán egy jótanács: a London Thumakda mellett idén más mixtapet senki ne találjon már ki, ha éppen bekötnék a fejét, csak ezt a kettőt mashupoljátok, és kész is vagytok meg lesztek tőlük. Diszkók népe iszkoljatok hát!