A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Ha egy filmzenét akarsz meghallgatni erről a korongról, akkor ne ez legyen. Gondolom már a könyökökön jön ki, hogy melyik amelyik, pedig azért az igazat megvallva ez a címzene se rossz vétel.
Amúgy a Ram Leela és a Raanjhanaa szerelemgyermeke zenei téren sem muzsikál döcögve, de igazán a képkockákban éli ki magát, és mutatja meg, hogy az egyszerűség is lehet több, meg lehet így is valami nézőmágnes.
Picit már a pártfogoltam lett, fakt, tipikusan szeretném is szeretni, dévédén meg ki nem hagynám.
Amúgy Rensil D'Silva mozijáról van szó, cím és tárgyszavakban: a Dharma támogatásában, nem kis nevekkel a castjában, korrupció vezérfonalon pörögve. Többit majd. A plakát meg a jobbik rossz. A másikat ki se mertem tenni.
Múltkor fényeztem még valahol, hogy bw hogy összeszedte magát trailerkészítés ügyében, erre most a Bang Bang mindent lehúz, és visszalök az eredeti kerékvágásba, ahol és amiben nincsenek se magasjelenetek, se minőségi tartalom, se olyan csúcspont, amitől el kéne mennem. Szóval 'le lehet maradni', welcome to reality.
Mert az igazság az, hogy elsőre nagyon nehezen akartam lenyelni, hogy ez AZ előzetes. Nem is a mikéntje, vagy miértje fogott meg negatív értelemben, hanem, hogy egy ilyen márkájú, és kaliberű film, ami nyíltan felvállalva feldolgozás kapcsolatát a hollywoodi alapművel (lásd Knidght and Day) tud lebőgni elég istenesen.
Azért második blikkre már fogyaszthabbá érett, de a vállalhatósága maximálisan kérdőjeles. Kvázi Siddharth Anand nem tudom hova tette a sütnivalóját, pedig a teaser még maga volt az édes élet meg álom és satöbbi. Hangosan gondolkodom: vagy a pénz nem ment el másra, vagy konkrétan le lett ugatva ez a része filmmarketing folyamatnak.
Persze túlságosan nem rezeltem be tőle. Még ennek tudatában, láttán is moziban a helye és a helyem. Mert mégis hány és hány film dicsekedhet hasonló tartaléklángon működő előzetessel, aztán meg később már teljes valójukban feltámadást produkálva. Féltem is annak rendje és módja szerint, de lehet, hogy vissza kell szívnom azt a karakán véleményemet, miszerint jó döntés volt ennek nekileselkedni meg belevágni.
Cáfoljon rám Bang Bang, én lennék a legboldogabb tényleg.
A poszt címe akár lehetett volna az eltűnt idők nyomában is. Hiszen a most következő dalban olyan bwban is népszerű és híres maestrok közreműködtek, szebb szóval kollaboráltak, akik az idén nincsenek a rivaldafényben, ha a filmzenék palettára tekintek.
Azt, hogy ez mennyire indokolt vagy jött össze csak úgy sajnos, nem tudom, de azt igen, hogy míg Rahet Fatah Ali Khan legalább önálló albummal jelentkezett, addig a Salim Sulaimanról ez nem mondható el, brühü. Persze a héten már ez a második feltűnésük itt a blogon, viszont mégis csak szeptember van, itt volt az ideje na.
A dal meg a Habibi névre hallgat, amit ők hárman párban együtt vezényelnek le egy klip kíséretében. Ha pedig ez se lenne elég, akkor ott van az 50% svéd meg 50% görög származású Elli Avram, aki mára már bw színésznővé is avanzsálodott a Bigg Boss regnálást követően. És ahogy azt láthatjuk, ha táncolni kell akkor se jön túlságosan zavarba, éljen is az eyecandy rovatunk legcsiszolatlanabb gyémántja.
Valamint, hogy teljes legyen a kép, akarom mondani gloáblis, multikulti, úgy a dal már inkább valamilyen arab beütéses, de ezt nem szándékom a számlájára írni, mert elég jól él vele, kihasználja, bár nem is fűszerezi túl, csak mértékkel adagol. De adagol. Nem először hallgatom meg már a bejegyzés írása alatt, és nem is utoljára. Amihez Elli se kell hatványozottan, nélküle is elboldogul a Habibi.
Mi is van ott a fejlécben? Jól olvasok? Jót olvasok? Na akkor segítek:
Az Aashiqui 2 rendezőjétől (Mohit Suri) a 2 States írójától (Chetan Bhagat) az Ek Villain producereitől (Balaji Motion Picture) érkezik majd
a Half Girlfriend c. film két év múlva nyáron. Igen, 2016-ban.
De legalább senki nem jöhet azzal, hogy hát nem tudta, nem tudott róla, nem szóltak időben. Még egy ilyen poszterséget is kapott, holott a főfőszínészek kilétéről sem tudunk semmit, ahogy ők sem - eddig. Szóval, csak nyugalom, lehet hátradőlni, nem holnap lesz ez.
Utolsó kommentek