calacitra

Az első negyven másodperc olyan váratlan és páratlan, amire mindjárt felkaptuk a fülünket, hogy ezmiez. Hát S-E-L. Akik a Kill Dill fimzenéit vállalták most magukra, készítették el a mi legnagyobb megelégedésünkre.

Mert bár az is igaz, hogy régóta sok van a számlájukon, és adósak soksok évezenével, azonban mégis csupa öröm újra szembe tallálkozni velük audioügyileg.

A jelen daldarab egy tételre felgöngyölített, szokás szerint érkező címadó filmzene, amit az unikum mivolta miatt nem lehet halálian unalmasnak vélni. Van benne western dejavu, bw mainstream pop, és a refrének refrénje, ami felteszi a pontot az i-re.

Miközben a szemünket sem kell lecsukva tartani. Hiszen a trailer után szabadon itt is megajándékoznak néhány egészen fura színvilággal, és beállítással megáldott jelenettel, amikhez csak jó mozizást tudunk kívánni, de azt nagyon és nagyot. 

Még több és több Salim-Sulaimanot bwba. Meg Indiába. Mert lehet vannak náluk sokkal jobb, ismertebb, eladhatóbb zenei maestrok, de még egy ilyen, mint ők, az nincs egy szál se.

'Bírom is őket, mint a jó bort', - a leglegleginkább a zenei és filmzenei fronton, ami Indiát érinti. De hogy miért? Nehéz megmondani, hiszen évzenékben szegények, az utóbbi időben közel sem találják meg magukat és számításaikat, az aranykoruknak már régen lefőtt a kávé, valahol ezt mutatja a felkérések számának visszaesése.

Meg hogy ha keresik is őket, nem éppen a felsőtíz producerei satöbbi teszik azt borsos ajánlattal a farzsebükben ajtót kopogtatva. Mégis nagy kedvenceim. Kár, hogy csak ilyen ritkán állnak elő. De ha ez a szint marad, akkor nem panaszkodom.

És akkor Chulein Aasman, a legújabb, ami nem filmzene. Bár egy színésszel közösen, Farhan Akhtarral adják elő megklippesített formában (meg neki kösznhetően). Az üzenete mellett (go women go #womenpowa) pedig a dal is szépen szól. Ezért és azért is érdemes hajtani utána.     

A sportág szerelmesei nyilván ismerik Mahendra Singh Dhonit, így jobban el tudják dönteni, hogy volt e szükség most erre a filmre, vele, és miatta, és róla. Ahogy olvasom, elég vegyes a zöngéje, sokak szerint csomó minden vár még rá, mérföldkövek miegymás, tehát túl korai volt ezt betervezni, simán várhattak volna vele még pár évet. De hát ha törik, ha esik, ha szakad, vagy ha nem, akkor is érkezik 2015-ben egy ilyen. Mégpedig Neeraj Pandey (A Wednesday, Special 26) rendezésében, és Sushant Singh Rajput főszereplésével. 

Amúgy ez utóbbi választás már csak azért sem lehet túlmeglepetés, hiszen a nagy jövő előtt álló, felfelfeltörekvő színész első filmjében a Kai Po Cheben éppen krikettjátékost alakított, szóval nem esik messze az alma a fájától. A biztos az a biztos. Itt meg alant ey first look. Meglássuk, lássuk.

 Ja és bw lesz lassan az 1millió biopic hazája 

Elfogult vagyok, de AR Murugadoss, ha ennél többet már esze ágába se lenne megosztani a legújabb filmjéről, akkor is ott lennék az első sorban, amikor bemutatják majd a Kaththit. Amiben azért egy Vijay lesz a főszereplő, szóval tényleg nincs kétség, semmi kétely bennem vele és ezzel a projekttel kapcsolatban. Legutóbb pl. a Holiday, a Thuppakki bw remakejét rendezte meg zseniális formán. Persze az alapanyag adott volt, de hát neki először mindig délen kell bizonyítania, és azt is teszi konstans. Csalódások ettől függetlenül akadnak, de még mindig a királyságból van több, ami tőle egyenesen érkezik felénk és hozzánk.    

2014 nem Anirudh éve. Hisz hiába szerettük meg magunknak pl. a VIP filmzenéket, a Kaththival megint visszasorolt, behúzta a féket, és egyáltalán de nem győzött meg, hogy ez kell nekem, ahogy és annyira pl. a 3, az Ethir Neechal vagy a Vanakkam Chennai filmzenéi kellenek azóta is.

Persze nem is temetni jöttem, imádom a srácot, egy kiköpött ar rahman jó fiatalon, de azért a hirtelen jött siker a Why this kolaverivel nem tett jót neki. Habár mint mondottam utána sem csak selejtet gyártott, de érezhetően mindig hiányzik az, ami a Moonuban, ott, a soundtracken megvolt.  

Meg igazán akkor van elemében, amikor Dhanushhal dolgozik össze, azokból mindig tudvalevő, hogy csak és kizárólag fain dolog sülhet ki. A Kaththiban nem így volt, és a szöveget sem ő szerezte sok esetben, ami meg is látszik rajta itt-ott sajnos. Simán elérzik a kábé egy időben megjelent AI (arr) mellett. Legfeljebb a táskáját vihetné, meg a cipőjét pucolhatná, de ennyi.

Ettől még a következő az albumról a Selfie Pulla olyan kortárs művészet legjava, amit nem lehet fül nélkül hagyni. Trendi, kúlság, menőnek azért túlzás. Az énekesek Ilayathalapathy Vijay & Sunidhi Chauhan szépen dalpárbeszédelnek, azzal nincs gond.

A Szelfihimnusz előállt, tessék készíteni azokat a képeket.