calacitra

Bevallom férfiasan ezzel nem számoltam. Azt illetően igen, még képbe voltam, hogy Shankar új mozijának, az AI-nak, (vagy csak I) a zeneösszesét a maestro szerzi majd, akik az Endhiran után újra együtt dolgoznak. De az már nem jutott el a fülemig, hogy egy dal erejéig még egy ilyen páratlan páros kollaborálásra is jut bizony hely az albumon, lesz annak esélye. Lett is. 

Hiszen most már ofisöl (a launch, és egyúttal cd megjelenést követően), hogy a múlt (már elnézést) és a jövő tamil zeneszakértelem nagyjai, nevezetesen

 AR Rahman  és  Anirudh Ravichander  együtt zenéltek, 

amiből megszületett a Mersalaayitten c. filmzene a mozihoz.

Az igazsághoz persze azért hozzá tartozik, hogy Neeti Mohan is beszáll a buliba pár sorért, de nem bánjuk, neki is kijár a dicsőségből. Mert ez a dal jóság lett. Első fülre kell, kell még. De ahogy hallgatom közbe a soundtracket, az se akarja meg kérdezni, hogy szereted-e, mert csak azt lehet.

u.i.: Itt is a legnagyobb az esélye az évzenék előfodulási esélyének. Eszement (welcome to opera, nyugatiaskodás, szerelem a köbön, epikus filmzenék epikus témája többek között). Le a kalappal AR Rahman!!! Respect. Mióta vártunk már rá, hogy ezt, ezt hallhassuk tőled. 

Ti se hiszitek el komolyan, de ez daldarab is ott terpeszkedik a Khoobsurat filmzenei korongon. Mártmint nem azt, hogy ott ott van, hiszen bw műfajmentes övezet, a soundtrack mindent kibír és elvisel, ahogy közönsége szereti és a filmjeit, hanem, hogy tényleg mögéelé felsorakozik a daltesóinak és a minőségi krediteken való vonatozgatásról sem tesz el ez esetben sem. Bármennyire is másmilyen megközelítésben kapjuk a fülünkhöz a témát.

De még hogyan. Mert ennek a zenének nem is zenében van az ereje elsősorban. Hanem a hangjában. Anélkül ez feleannyit se érne. Így viszont az énekes, előadó varázslatosra transzformálja át a dalt az egyedi hangszínével, és dalolászásával, mintha még valami kórusos jelleget venne át. Engem meg libabőrbe öltöztet. A nyugalom térfelére evez át, leparkol, és ott hagy magamra. Tudom a szöveg koránt sem erről szól, vagy ennek...

A hang meg egyébként ismerős volt, és most már tudom is honnan. Mert ő

 Jasleen Royal 

akivel még az India' Got Talentbe találkoztam anno. Most meg jajdejóság volt újra. 

Nem táncolok vissza, mert a Lovely még mindig messze van attól, aminek lennie kéne, de legalább már élből nem tekerem le a hangerőt, hogy ez mi. 

Az meg annyira szembeszökő, hogy a Vishal-Shekhar Doktor Zeusszal megtámogatva mennyire SRK kedvében akart járni, és mennyire nem Yoyonak. Rá akartak emelni nagyon, meg megmutatni, hogy ők is tudnak hasonlót, mint amit a rapper csinált a színész utóbbi filmjeiben. Lásd, ilyenre mi is képesek vagyunk.

Hát nem igazán. Mert a Happy New Year dalbetét előzetesét is csak négy dolog miatt lehetett végighallgatni.

 1. Deepika 

 2. Deepika 

 3. Deepika 

 4. Majd 1-től 3-ig megismételve ugyanazt 

Nyilván, aki szereti, annak (Ő) most legalább ellopja a showt (másoknak bukta), és megmenti a dalocskát. És ha így nézzük az egyik célját akkor elérte a Lovely. Mert Nézzük. Nézeti magát. És ha ott van, a garantált szemorgazmus (amit ügyesen kipipáltak) miatt képtelenség a dalra figyelni, akár csak letudni.

Deepika pedig GYÖNYÖRŰ. Mitöbb, a forgatáson még fizettem is volna, csak hogy csápolhassak sokadmagammal a nézők soraiban, aj. 

Egyre trendibb lesz bwban a kiszervezés a filmzenék esetében. Mert úgy igazán minek írni, ha van helyette olyan, ami már megvan, ismernek, ismert is valamilyen szinten, szintig, szóval egyfene, Ikka Singh is befutott a Tamanchey felkarolásával bwba, helloszia, megérkeztél, itt vagy (és nem ott), egy elég jó helyen.

Persze ehhez dal is kell. Az In Da Club meg valami olyasmi. Inkább vérszegény, rezsicsökkentő partydalocska, kevés yoloval (írhattam volna yoyot is), több belemagyarázással. Azért Badshahtól van mit még tanulni, de az iskolapadból felállva elmegyeget lépcsőfok. A betét meg nagyon úgy fest, hogy fel akart nőni hozzá, azonosulni tökre vele, amivel pont úgy járt, ahogy maga IS szerzeménye. 

Nem sok szerencsével. Ez a swag, fancy műéletérzés nem gyere be személyre szabottan. Elviselem, de ne kelljen soká'. Mindazonáltal nem szabad elhallgatni a tényt, hogy többen látták, mint az eredeti klipet eddig, kvázi ha másért nem, legalább ezért érdemes volt. Amúgy so so so boring.

Bármikor erre a filmre gondolok, egyből beugrik a Bismil. Persze ez fordítva is igaz, elválaszthatatlanok lettek na. Ami pedig a leggyönyörűbb az egészben, hogy pont egy ilyen adaptációban van indokolt helye.

Nem is kell a képzelőerőre bízni, mintha külön utakon járnának a történettel. Mert annyira egy húron pendülnek. Simán ráöntötték egész egyszerűen. Fura is lenne nélküle már a Haider. Jól betalált, kitalált, és odavaló.

Vishal képes volt csodát tenni. A dallal is, és a betéttel is. Nem győzzük újrahallgatni, most pedig már birtokunkba jutott az a felvétel is, ahogy készült.

Mit látunk? Ott vagyunk Kashmírban, rengeteg eleinte nézővel-később már statisztával, laptoppal táncoló koreográfussal (Shudesh Adhana), mesélő Vishallal, egy csipetnyi Shahiddal. Meg megannyi érdekes pillanattal, háttérmorzsákkal a képkockái alatt, ami megerősíti azon elméletünket, hogy ezt leforgatni volt iszonyat nagy meló és élvezet is egyben. Amolyan totális királyság.