calacitra

Meg uff. És uff. Neki és nekem is uff. Mert az igazat megvallva egyelőre a Bang Bang filmzenék közül, amiket a Vishal-Shekhar szerzett, ez a daldarab áll a legközelebb a szívemhez. Jóféle, hangulatú, és bár konvencionális mértéke letagadhatatlan, viszont ez nem válik ellenére. Most még, ebben a kivételes esetben, a hasznára is. A hétvége, a tgif szívcsakrája, ami a betéttel együtt is nyugodtan lekövethető, hiszen a készítők nem bízták a véletlenre, újabb frenetikus dalbetételőzetes lett a vége. Sok helyszínes, sok mozdulatos, de itt talán nem is a koreon van a hangsúly, és KatrinaKaifos. És hiába nem szeressük túlzottan, be kell ismernünk, jól áll neki az Uff. 

Arjun+Weeknd+Justin Bieber=Rigul Karla, aki azt vette a fejébe, már elég régóta, hogy új színt hoz az indiai zenei világba és ezzel tör be a bizniszbe. Ami annyira nem sikerült jól, mint gondolom tervezte, hiszen ki hallott már róla, viszont már csak azért se tér le, hagya maga mögött a múltat, hanem viszi tovább a jelenben a jövőbe át.

A következő dala is ilyen, cím szerint a Swagger Boy, amitől ugyancsak nem lesz hangos az indiai Class Fm, vagy lesz állati népszerű a hallgatók körében az szinte biztos. Már a kommentek között mazsolázva is olyanokkal lehet találkozni, mint hogy ez túl lassú, ami azért szembeszökő látlelete annak, hogy ottanság miként is viszonyulnak, tudnak, ismerik azt, amit pl ő vagy mások csinálnak.

Ettől még ez nem túl profi, inkább korrekt munka. Mutogatni lehet, de ismertség terén halálra van ítélve.  

Rhea Chakraborty > dalbetét, és akkor ezzel el is mondtam mindent. Daniel B. George a megalkotó meg remélem nem lett megdícsérve a Cheenti Cheenti Bang Bang-ért, hogy ezt odatette. Inkább nem.

Nem tartalommazochistáknak vagy vájtfülüeknek, de legalább az ital szerelmeseinek. Mert itt van, megérkezett az év alkohol himnusza és szózata egyben. Yo Yo ezt is elhozta, és úgy adja elő a The Shaukeens dalbetét formátumában, hogy azt még a színjózan sem tud bajusz alatt hümmögés nélkül vállat vonva figyelmen kívül hagyni, mintha mi sem történt volna. Tetszik. Pedig nem én vagyok a célközönség, de egy party kellős közepén, amikor tetőtetőtetőfokára hág a hangulat, yolok szállnak felalá, bal a jobb, és a jobb a bal ennél tipikusabb slágert keresve se lehetne találni. A betét is patent, nem elborult, játssza túl, akar több lenni, egyszerűen csak a tengerbe dobálja a pezsgős üvegeket. 

Ha van egy Ranveer Singhed, akkor ne spórolj a dalbetétekkel. Minden körülmények között legyen egy olyan a sok közül, ami csak neki, csak róla készült. Na a Sweeta pont ilyen. És a színész lehet akármennyire túlhasznált, szakállmentes, furahajú (a kommentek kikérik maguknak, miközben a szerep ezt kívánja, hello), attól még a tavaly év legkúlabb arca van annyira nagyfiú már, hogy elviszi a hátán ezt a dalelőzetest is. Nincs kockázat, vagy ígéret, a Sweeta a bizonyíték. A dal meg SEL+Gulzar. Olyan oldszkúl vágású, Adnan Sami hangja meg dukál Ranveerhoz. És bár elsőre elkap egy ezmiez pillanat, másodszorra viszont már hűlt helye lesz. Szeretni szeretmé túlzás, de furcsa stílusa megnyerő a számomra.