calacitra

Remélem, ti láttok valamit ebben a Hasee Toh Phaseeban, ha én speciel semmit sem. És a legnagyobb baj, hogy ez már a trailer óta így van, teljesen vegyes az egész, a dalbetétek pedig nem tudták felhúzni (ejnye Vishal-Shekhar).

Nem is rontottak az esélyein, már ami a kötelező jellegű megtekintését illeti, de valahogy nem tudnám elképzelni, hogy Valentin napon erre feltétlenül be kéne ülni a moziba, mert annyira olyan jó, vagy annak néz ki. Ha van már, akkor meg pláne.

Így aztán hátralépek kettőt és figyelem a véleményeket, mi sül ki belőle. Mert az is lehet, hogy aztán a végén kiderül nem volt igazam. Tudjátok mit, ne is legyen. Mert minden piszkálódás ellenére azért nem egy hétköznapi bw lávsztorira van kilátás, ami megsüvegelendő, és talán vannak is tartalékai, amiből profitálhat, meggazdagodhat, csak Siddhart ne lenne benn.    

Ha eddig nem volt biztos, mától az lett, a pokolra jutok igen. De ha ehhez az kellett, hogy az év egyik legjobb indiai filmzenéjét (nem, nem bw a drága, hoho) lássam magam előtt enyhén szörnyű minőségben, hát így jártam. Megérte. Megérdemelte(m).

A telugu kasszasiker Nenokkadine Aa Tuzo Mogh Korta dalbetétszerzeményéről van szó, meg azokról a rángató, elmosodott képkockákról belőle, amit a most következő videóban vehettek szemügyre, már ha akartok. Bambi, rubik kocka, Kriti Sanon.  

Én nem bírtam ki, ugye. De annyira, annyira egy húron pendülök vele, hogy az év 34. napján ki is kiáltom évzenének, az is. Miközben lövésem sincs mi jön, jöhet még ezek után.

Ami viszont vicces, hogy ha moziban látnám biztosan feltörne, előjönne belőlem az indiai aktív közönség énem, aki nem bírna magával, ülve ott egy helyben. Fütyülnék, táncolnék, plébekelnék. Szóval ilyenkor nagyon egyetértek az ottani nézőkkel, és nézői szokásokkal.

Egyétek a vattacukrot. Meg hallgassátok. Mert erre még a medve is felébredne téli álmából.

Ne induljatok útnak, ha mégis, akkor igyatok sokat, inkább meleget, vigyetek zoknit, az autót felejtsétek el, máséba ne üljetek még véletlenül se. Egyszóval maradjatok otthon, a seggeteken, és kezdjetek el azon filózni, hogy vajon miért nem akarnak úgy istenigazából isteniesen működni ezek a Shaadi Ke Side Effects dalok Pritamtól, az ő tolmácsolásában. Ha heuréka megvan, osszátok, én még nem jöttem rá. Mert hogy a szemünk eddig minden esetben jobban el volt kényeztetve, mint a fülünk, az tény, ahogy az is, hogy Pritamnak egy dal is elég ahhoz, hogy megrázza magát, és a múltkori már tényleg inkább arra hasonlított. Míg ez a baromi hosszú című megint visszalépés kettővel vagy hárommal ahhoz képest. Remélem felveszi a ritmust, a tempót 2014-gyel, meg a kesztyűt többiekkel, hiszen eddig le vagyon maradva, pedig pont nem ezt vártuk. Ettől még Farhan és Vidya tökre szerethetőek. 

Kicsit Burlesque, kicsit Moulin Rouge, de bw. Meg Priyanka Chopra. Akinek vagy elfelejtettek szólni, hogy ez item number, és akkor tavaly óta egy hatalmasat pálfordult vele a világ, vagy nem az, csak sima dalbetét, és akkor már érthető, hiszen mindig abban erős. Persze nem lehet szuper csak latívuszokba beszélni róla, de hát most a Gunday legújabb dalbetétjében tényleg nem érheti egy rossz szó se őt, se nem őt, minden mást, a ház elejét is beleszámolva. A zenei rendező és koreo felelős is kitett magáért, ez szembeszökő, a díszlet pedig valamire nagyon hasonlít, izé nehéz lett volna elrontani. Én meg hosszú idő után úgy vagyok vele, hogy végre nem kell elkapcsolnom akkor, ha PeeCee főszerepel egy betétben, egy betét erejéig. És ez a legnagyobb bók, amit adhatok, adhattam, meg adtam is.

Esik a hó, esik a forint, csúsznak az emberek, mint kövek a curling pályán, - erre mondják what a feeling. Vagy nem, nem is, nem is erre, hanem a Heartless egyik dalbetétjére, aminek ez a címe, és egészen másról szól. Nem találjátok ki tényleg. Hármat találhattok. Amúgy meg Gaurav Dagaonkar soundtrackjét még mindig nem hallgattam meg egészbe, pedig már elindultam felé, miután megígértem magamnak, hogy aztán nem hagyom ki semmi esetre sem. Ez meg nem rossz, de az a bizonyos érzés inkább a Mashooqana alatt környékezett meg és azóta sem ereszt el.